Home Alone – élet a karanténon innen

Lassan azt gondolhatnánk, hogy ennek az egész karanténosdinak leáldozott, már csak pár hét és feloldják minden tiltások letiltásabbikát aztán mindenki mehet amerre nem szégyell közösségeskedni. Én meg még egyetlen két soros bejegyzést sem szenteltem a jelen helyzetnek, pedig egy valamire való blog mire való másra, ha nem erre. Szégyelljem magam, rossz Ricsi. Na de ami késik, az nem éri oda időben, szóval most épp paradox módon pont arról olvasol, hogy mennyire nem olvasol semmiről. Pedig hát de. Már megint igazam van….

A lélektani oldaláról behatolva a probléma mélyére, még ha nem is a populáris – ajj, hát mindjárt meghalok idebenn – álláspontot képviselem ezzel, azt kell, hogy mondjam, hogy nekem egészen revitalizáló élmény volt ez a két hónap. Jó, természetesen hiányoznak a bandázások, a csapatos ténfergés a fák között, meg a magas hegyek. De ugyanakkor annyira ki voltam égve mind a tartalék energiáimat nézve, mind összességébe a bármire fordítható motivációim hiányát, hogy kellett egy kis csönd, egy kis nyugi, egy kis bezárkózás. Ugyanakkor az eltervezett világmegváltó projektjeim java részével semerre sem haladtam. Ugyanis azt gondoltam, hogy ha majd itthon leszek egész nap minden hétvégén, meg amúgy is egy 10 napos szabadságot is beiktatok, akkor majd mennyi időm lesz olyan dolgokkal foglalkozni, amikre korábban egyáltalán nem szántam egy szemernyit sem. Hát kiderült, hogy az emberi természet lustább annál, mint amit eltervez. Mit is nem sikerült elérnem?

    • Minden nap gyakorlok a basszusgitáron – hiszen lesz rá időm (áhh inkább kockulok)
    • Megtanulok szabályos pisztoly guggolást csinálni (áhh inkább felsőtestre edzek, az látványosabb)

Hmm… bármennyire is erőltetem a neuronjaimat, nem jut eszembe több olyan fogadalom, amit nem csináltam meg. Most jövök rá, hogy igazából rengeteg mindennel haladtam. Ahogy azon gondolkodtam, hogy miben voltam szar, csupa olyan dolog villant be, ami sikeresnek mondható.

    • Elkezdtem kertészkedni az erkélyen, és lassan betakarítom a saccra 2-3 kg-nyi retket, aminek a helyére megy majd a 8 tő paradicsom palánta.
    • Szép lassan elkezdtem újra itthon erősíteni és kezdem visszaszedni a crossfites időkben meglévő erőnlétemet (Thrusters 3×10@38 kg – már nem esem össze a végén).
    • Befizettem Coursera-n a John Hopkins Egyetem Data Science specializációs kurzusára
    • Felszereltettem végre a légkondit
    • Megcsináltattam az országúti bringám váltóját (el volt szakadva a bowden)
    • 90%-ban itthon főzök (nem rendelek)
    • 2 hónapja nem ettem semmilyen cukros ételt vagy italt.
    • Igyekszem minden nap meditálni

Az erősítéshez kapcsolódóan van még egy célom: megcsinálni egy Fran-t, Rx súlyokkal és szabályos húzódzkodással. Azaz 21-15-9 sorozat: Thrusters@42 kg + Húzodzkodás. Nem az idő lesz a lényeg, mert az szerintem fél óra környékére lövöm be (egy pro Crossfit-es 2 perc környékén teljesíti…csak a miheztartás végett).

retek erkélyen
Egy lassacskán gömbölyödő retek az erkélyen

Szóval összességében hasznosan töltöm az itthoni időt és nagyon jól esik egy kicsit lelassulni. Annak ellenére, hogy a melóban egyelőre nem csökkent a munka mennyisége, végre olyan feladatok vannak túlsúlyban amelyeket teljes egészében élvezek. A kedvencem legutóbb egy microsite tervezése volt az új Porsche Inter Auto arculat alkalmazásával. Rengeteget tanultam belőle, hiszen az elmúlt 3-4 évben csak kész wordpress sablonokat módosítgattam, nem nyúltam igazán mélyen bele a HTML és a CSS sötétlő bugyellárisába. De most egyedi ötleteket kellet megvalósítanom, és kénytelen voltam egy kicsit kiképezni magam alapszintű CSS animációk és reszponzivitás témakörében is. Az egész folyamat egyfajta flow élmény volt, a végén pedig a sikeres megvalósítás feltette az i-re a pontot.

pikachu anime bringás profilkép
Elkezdtem újra bringázni is. A HHH-ra fel egész tűrhető időt futottam elsőre.

Na jó, ha már idáig végigolvastad érdektelen életem státuszáról szóló élménybeszámolómat, mondok pár szót arról is, amire igazán kíváncsi vagy. Vagy nem, de leszarom. Mégpedig, hogy én hogyan látom ezt az egész vírus kérdést. Szögezzük le: a vírus létezik, nem az 5G okozza, még csak nem is Bill Gates szabadította az emberiségre, gyíkemberek nincsenek, a zsidók semmivel sem rosszabb emberek mint te vagy én és a fényképeken megjelenő elmosódott fénylő karikák kurvára nem szeretetgömbök hanem a lencsére és/vagy az érzékelőre tapadt piszok. Most, hogy ezt tisztáztuk haladhatunk tovább az érdemi kérdések felé.

Az egyik legtöbbet feltett kérdés amivel találkozom, hogy mennyi értelme volt megbénítani a gazdaságot, meg szopatni az embereket ezért az egészért. Most úgy tűnik, hogy nincs akkora probléma, mint amekkora mondjuk Olaszországban volt. Akkor meg miért? Azért mert senki nem tudta mekkora probléma lesz és jobb félni mint megijedni. Ettől függetlenül a korlátozó intézkedések határain kívül/belül lehet ésszerűen egyéni döntéseket hozni, amitől még nem leszel automatikusan gyilkos. Én is voltam az elmúlt 2 hónapban háromszor túrázni vagy kerékpározni erdőben úgy, hogy másodmagammal róttuk a kilométereket. Nem rendszeresen tettem ezt és nem csoportosan. Soha nem településen parkoltunk, nem is érintettünk települést, és igyekeztünk a populáris helyeket kerülni. Természetesen boltba a lehető legkevesebbszer járok, akkor is maszkban és a fenti három alkalmat leszámítva egyáltalán nem találkoztam emberekkel. Jó ok, még az öcsém érettségijét is számoljuk bele, mert megelőzendő, hogy 4 napig tömeg közlekedjen ide költözött hozzám és én fuvaroztam.

Egyáltalán nem kell pánikolni, de nem is szabad félvállról venni és leszarni az egészet. Amit lehet, be kell tartani és a józan paraszti ésszel elkerülhető fölösleges kontaktokat elkerülni. Lehet, hogy idén nem fogok külföldre menni, hogy ha ez lesz az ésszerű döntés. Legalább több pénz marad a zsebemben. Meg hát, amúgy is régen volt már az az idő, amikor a nyaralást a vízpart, a pihenés, a Balaton, a vadkemping és ezek kombinációi jelentették. Azt gondolom, hogy úgy összességében visszább kell fogni a fejetlen utazgatásokat, már csak a környezet tudatosság jegyében is. Meg aztán mennyivel nagyobb élmény negyed évente elmenni egy nagyobb, messzebbi ulticélhoz, mint minden hónapban kiautózni a Schneebergre.

Kéne írnom valami lezárást is, de nem tudnék semmilyen tanulságot megfogalmazni. Kicsit megváltozott az életem, csak úgy mint mindenki másnak. Ez egy ilyen időszak. Se nem jobb, se nem rosszabb mint más időszakok. Más. A mászás kicsit hiányzik. De majd lesz ez még így se…itt a vége fuss el véle.

Szólj hozzá!