Repkedő pinák és apokalipszis: Tenacious D koncerten jártam

Megint egy zenés bejegyezés. Te jó ég, írok a blogba, micsoda szellemi levegővétel, hosszú hónapok víz alatt fuldoklása után. Ezt teszi velem, ha végre eljövök szabadságra és még más egyéb dolgom sincs. Na meg, hogy tegnap kiadtam annyi pénzt egy koncertért, amennyit korábban egész életemben összesen nem költöttem zenére. Oké, nem számoltam ki, de lehet hogy a két összeg erősen közelít. Kicsit van is egy olyan érzésem, ha most ideállnék magam elé, hogy akkor gyerünk Ricsi, költsük el egy Sziget bérlet árának a felét egyetlen koncertre, akkor visszakézből pofán basznám magam….egy szívlapáttal. De nem! Ez kellett!

Jack Black és Kyle Gass zenekara, a Tenacious D, még 2010-ben ette bele magát szervesen az életembe, amikor egy nagyobb szakítás után az ő humoruk és zenéjük segített átvészelni, a “mi értelme az életnek?” – kérdés körvonalában szötymölődő hónapokat. Van egy egész estés filmjük is, ami a zenekar alakulásáról szól, valójában ez volt az első találkozásom azzal a felismeréssel, hogy JB nem csak a Rocksuliban játszik zenészt, hanem valóban az.

Tegnap délután fél háromkor a Todi koncertutazások szervezésében kisbuszba pattantam pár másik elborult rajongó társammal, és leutaztunk Bécsbe, hogy a Post-Apocalypto turné egyetlen viszonylag elérhető közelségben lévő állomásán megnézzük ezt a két hülyét. Fél órával kapunyitás előtt érkeztünk, úgyhogy még gyorsan betoltam egy kebap-ot, amiből Bécsben minden sarkon tömhetsz a fejedbe kettőt, aztán beslattyogtam a Stadthalle-be. Gondolkodtam, hogy veszek valami rajongói cuccost, de csak gagyi pólók voltak 30 €-ért, úgyhogy ezt kihagytam végül – sőt a logózott műanyag poharat is otthagytam, nem vagyok nagy gyűjtögető. A jegyem (ha már költjük a zsét, csináljuk nagyban) a színpad előtti kiemelt részre szólt, de még így is rá kellett költenem 8 €-t, hogy megigyak két Almdudlert. Tényleg kezdünk közelíteni egy Sziget bérlethez.

Eleinte meglepően kevesen tébláboltak a Front of Stage elkerített dühöngőjében, de később kiderült, hogy Ausztriában olyan tüchtig pontosan tolják a koncerteket, hogy senki nem nyomul be fölöslegesen ácsorogni 10 perccel kezdés előtt. Az előzenekar a Wynchester volt. 19:30-ra volt kiírva a kezdésük, másodpercre pontosan 19:30-kor lekapcsolták a fényeket, és két gitáros redneck kinézetű csávó felsétált színpadra. Az igen, sosem láttam még ilyen pontos koncertkezdést. Nem annyira meglepő módon country jellegű muzsikát toltak nem egészen fél órán keresztül, mielőtt a road-ok elkezdték volna átalakítani a hangosítást a főfogásnak. Ők voltak ugyanis a saláta – az előétel – főfogás előtt és megnyugtattak minket, hogy együk meg a salátát is mert jót tesz. Jó arcok voltak, pár számot el is mentettem Spotifyon tőlük.

Később kiderült amúgy, hogy a szemüveges John Konesky lesz a Tenacious D szólógitárosa. Mert aki nem tudná, Jack Blackék akusztikás gitárral tolják szintén ketten, ez az imázsuk, de valójában a legtöbb számukat egy komplett zenekar kíséri. Megjegyzem nagyon szép, hogy minden koncertjük végén bemutatnak mindenkit, még a road-okat is és minden zenész társuknak adnak egy szóló lehetőséget. Nem minden – hasonló felállásban játszó – páros, vagy énekes szokott ilyen gesztussal adózni a csapatának.

Kicsit féltem, a korábbi turnéfelvételeket megnézve, hogy nem lesz olyan minőségű a koncert, mint anno a Masterworks tour volt, de hamar fel kellett eszmélnem, hogy cefet jól összerakott show-t toltak a képünkbe, mind látvány mind a számok és a sztori egymásra épülése tekintetében. Szintén tűpontosan jelentek meg a Post-Apocalypto bevezető képsorai, melyek a színpad elé leengedett félig átlátszó hálóra voltak kivetítve egy óriási projektorral. Mögötte játszottak a nagyok, az élő számoknál úgy, hogy csak a keret volt animálva, az átvezetőknél meg teljes egészében vetítővászonként felhasználva. Ugyanis koncert két részre volt osztva: az első egy órában lejátszották a Post-Apocalypto számait, sőt az egész sztorit végigtolták az átkötőkkel együtt. Szerencsére találtam jó pár felvételt a tegnapi koncertről, így ezeket ollózom most ide:

És itt jegyezném meg, hogy nem értem azt aki gyereket hozott magával. Mert több rohangáló 10 év körüli Hans-ocskát is láttam. A zenekar egyik védjegye, hogy direkt polgárpukkasztó, a szociális elvárásokra fricskát mutató, obszcén és szexuális töltettől vezérelt szövegeik, témáik vannak. Az egész új album egy gyerekrajz szintű animációra épül, ami arról szól nagy vonalakban, hogy ők ketten maradtak az apokalipszis után az egyetlen túlélő férfiak és amazonok egy csoportja a spermájukra utazik, hogy aztán ha megszerezték kivégezzék őket. De a kétfejű kutya megmenti az életüket, és egy időkapun keresztül a jövőbe keverednek, ahol egy terminátor próbál a segítségükre lenni, akit JB fia küldött vissza a még távolabbi jövőből. Eddig ez egy csomó másik film összeollózásának tűnik, de ami az egészet teljesen eltéríti ebből a mederből, hogy minden a szexről szól. A terminátor egy túlzottan ragaszkodó maszkulin megjelenésű robot, aki folyton ki akarja elégíteni őket minden téren. És ez csak egy példa. Nagyon beteg, sírtam a röhögéstől sokszor. De nem gyereknek való. A “Make love” című számot például többek között egy pina formájú pillangó illusztrálta, ami repkedett a színpad körül.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

#hochkultur bei #tenaciousd

Berni Payer (@8berni5) által megosztott bejegyzés,


Eleinte. Aztán beindult a buli:

Én sírtam a röhögéstől, de a szülők lehet, hogy takargatták a gyerek szemét néhol. Az mindenesetre látszott, hogy a tömeg nagy része a régebbi számokért jött a koncertre, ugyanis amikor a háló lehullt, előre léptek a reflektorfénybe és elkezdték játszani a Ryze of the Phoenix-et, mindenki megindult előre és olyan üdvrivalgásban tört ki a teljes aréna, mintha legalábbis Jézus Krisztus szállt volna le közénk. Innentől kezdve az összes számot – nem hazudok, kivétel nélkül az összeset – a tömeg egy emberként énekelte végig velük, pedig innen még több mint egy óra volt a teljes koncert. Az egyik legjobb rész a Saxafon volt, amit minden koncerten eljátszanak. Valójában egy gagyi műanyag gyerekjátékból előhívható kis témára építve tolnak egy rövid hülyeséget. De mókás volt, ahogy rávették a tömeget hogy táncoljanak. How do you say “dance” in Vienna? Tanz? We won’t play any more song until you’ll motherfucking Tanz! :D

Természetesen nem maradhattak el olyan klasszikusok mint a Tribute, a The Metal, a Belzeeboss vagy Kielbasa. Igaz utóbbi még mindig jobban hangzik az eredeti Meatloaf vendégszereplésével felvett verzióban, de Kyle hangja is elvitte a hátán na.

A koncertet persze a Fuck Her Gently zárta, amit olyan erővel énekeltünk végig, hogy szinte nem is lehetett hallani, hogy a színpadon mi történik, a tömeg hangja elnyomta a hangosítást. Kirázott a hideg az érzéstől, ahogy több ezer ember egyszerre énekel. Voltam már olyan koncerten ahol volt 1-1 refrén vagy akár egy egész szám amit együtt énekeltünk, de hogy tényleg 1 órán keresztül mindent, iszonyú jó érzés volt.

Jó volt élőben látni őket, annak ellenére, hogy baromira megöregedtek és látszott azért rajtuk, hogy jobban fáradnak mint 10 évvel ezelőtt. Persze ezen biztos nem segít, hogy mindketten kicsit túlsúlyosak. Jack Black mondjuk konkrétan úgy nézett ki mint egy hajléktalan, Kyle meg mint valami rossz pedofil, de hát ez hozzá tartozik az imidzsükhöz. Ja és megnyugodtam, élőben játszanak. Sokszor úgy tűnt koncertfelvételeken, hogy nem, de most többször is megfigyeltem, hogy ha hibáztak azt hallani lehetett. Például amikor Jack véletlen nem a mikrofonba énekelt, mert kicsit hátrébb dőlt mint kellett volna, akkor egy pillanatra nem hallatszott a hangja. Nyilván a Master Explodert playbackről tolták, de azt a számot nem is lehet szerintem élőben elénekelni. Természetesen erre rá is építettek egy poént, hogy félúton beakadt a magnó és úúúú milyen ciki. De ezt már láttam, számítottam rá. Persze még így is vicces volt.

Az egész hepaj marha jól sikerült összességében, csináltam én is pár videót, de azt mivel Instalájvra terveztem felrakni, álló formátumúak – hogy b*sszam pofán magam. Így nem is mutatom meg nektek. Álljon itt inkább zárásként a Fuck Her Gently, ha már ők is ezzel búcsúztak:

Szólj hozzá!