#10yearschallenge – A mémek győzelme az elveim felett

Van itt ez a “mennyit nem változtál tíz év alatt, de csodálatos vagy, mutasd meg mindenkinek, hesteg láv” dolog, amit úgy aposztrofáltak a világháló nagyjai, hogy #10yearschallenge. Na, én márpedig nem ülök fel ilyen magamutogató, nárcisztikus, lájkvadász hülyeségeknek, én nem, én….khm, najó kit akarok átverni, már többször is megtettem korábban.

Mindazonáltal megpróbálok a saját komfortzónámban mozogva a szokásos módon kissé nyiltabb lapokkal játszani, mint azt úgy általában az emberek szokták az online világban. Nézzünk jobban a tejescsupor mélyére, hátha van ott még némi savanyú, megfölösödött, ámde talán izgalmas lélekfoszlány a fraktálhálózatom perifériáján. Mire számítottam 10 évvel ezelőtt? Mik voltak a céljaim? Mit gondoltam a világról? Hogy néztem ki? (ne tagadd ez utóbbi érdekel a legjobban, tudom én, te kis bulváron nevelkedett pernahajder)….tessék:

Oszta de suká’ gyerök ez itten, kutyafáját nekije

Igen, 2009 januárjában sem voltam sokkal szebb mint manapság. Ellenben közel 20 kg-val kevesebbet nyomtam (nem fekve, hanem a mérleget, ha ráálltam), aktívan tettem azért, hogy komplett idiótának nézzek ki – ami a hajamat illeti – és ennek az időszaknak köszönhetem a gyomortükrözés, a mandulaműtét és különféle egyéb orvosi csemegék megtapasztalását is.

Épp életem leghosszabb párkapcsolatának kellős közepét tapostam, mindössze 21 évesen és bevallom töredelmesen nem voltak ambícióim, nem volt olyan hatalmas világmegváltó vízióm, hogy mi az amit mindenáron véghez szeretnék vinni, különben egész halálom után boldogtalan leszek. Bele voltam fordulva nyakig a híg moslékba és a rengeteg betegeskedés kálváriájának partjáról a depresszió és a szorongásos tünetek óceánjába készültem épp alámerülni. Innen nézve azért legalább egy “Magyarország jobban teljesít” kampány üzenetével megegyező mértékben ívelt felfelé a történetem, ha megnézem, hogy most hol tartok.

Az biztos, hogy az “ultimate achivement”, amivel legalább 5 szintet léptem az élet nevű szerepjátékban – legalábbis úgy éreztem – az az volt, hogy egy szép fehér kesztyűben és egy idióta kocka alakú kalapban átvehettem egy selyemborítású papírlapot, amire az volt ráírva, hogy diploma. Akkor ezt úgy éltem meg, mint életem beteljesedését, a paradicsom eljövetelét és a megvilágosodás minden szintjének fényességében lubickolást együtt véve. Mit gondolok erről most? Esténként szoktam rejtvényt fejteni lefekvés előtt és nyomorult lusta disznó vagyok elmenni és venni egy olyan csatos papíralátétet amin írni szoktak. Hogy jön ez ide? A diplomám borítása tökéletes méretű és keménységű erre a célra. Ennyit erről….

Amennyire vissza tudok emlékezni, mindenbe bele akartam kapni, de semmit nem csináltam végig. Vagyunk ezzel így még egy páran szerintem. Ezzel szemben viszont most – lekopogom – elég konzekvensem tartom magam ahhoz, hogy a mászás és a túrázás az amit tökéletesíteni, fejleszteni, formálni kell, életstílussá integrálni és meg is élni teljes valójában. Vannak céljaim, elképzeléseim, vágyaim és úgy érzem haladok is feléjük. És az úr látá, hogy ez jó.

Most jön az a rész, amelytől majd mindenki csuda öregnek fogja magát érezni: 2008-ban még volt iWiW, sőt mi több a Facebookkal szemben akkor még az volt az online világ gócpontja itthon. A myVip-ről most nem szeretnék szót ejteni, pedig ott is fenn voltam, hogy a Hotdogról, meg mySpace-ről ne is beszéljünk. De miért is fontos ez? Mert 2008-ban indítottam útjára a Teknősbéka Túracsoport nevű kis túraklub szerű valamit, amelyet valós, aggregált közösségi platform nélkül egy weboldallal és egy levelező listával támogattam meg. Egy pillanatra enyhe tachycardiát éreztem, mert megpróbáltam megkeresni egy elmentett változatát az akkoriban megszerkesztett weblapnak és mint oly sok mindent ezt is töröltem már a háttértáramról. De! Felfedeztem a web.archive.org szolgáltatásait, és ha nem is az első, de a második verzióját megőrizték szépen az utókornak, íme: Teknősbéka.net 2010

10yearschallenge régi kép ilona vízesés mátra 2009

Innen nőtte ki magát a Lizzard Outdoor, a mai hivatalosan is létező szervezet formájában. Ha már ott voltam belemélyedtem az ókori internet bugyraiba, hiszen voltak még más digitális műveim sokkal régebbről is, amelyeket elnyelt az idő vas foga, vagy mi. Például én szerkesztettem a kétezres évek elején a második számú Linkin Park rajongói oldalt, ami a már akkor is szárnyaló kreativitásomat tükrözve az LPKOCZ nevet viselte. Íme, ezt is megőrízték: lpkocz.uw.hu

Még mielőtt azt hinnétek én vagyok ilyen szar alak: a cikkek mögött is fehér háttérnek kellene lennie, csak hát úgy látszik nem sikerült tökéletesen a mentés. Éppen ezért – habár szerettem volna – nem mutatom meg azt sem, hogy 2009-ben ez a blog hogy nézett ki (pedig elég jól). Van viszont egy másik oldalt, amit gyönyörűen sikerült megőrizni, mint a világörökség egy elhullott marcipán morzsáját: DrogBlog. Akkoriban nagy érdeklődést mutattam a kémia iránt és úgy általánosságban a tudatmódosító anyagok egyéni és társadalmi hatásainak, kockázatainak, előnyeinek témaköre felé. Ennek az eredménye ez a – mondjuk úgy – ismeretterjesztő oldal volt. A dizájnjára a mai napig büszke vagyok, szerintem nagyon szép és letisztult, mégis ötletesre sikeredett alkotás volt.

Na engedjük el szépen az internet eme szennyestartóját és kanyarítsunk ide valamiféle lezárást, hogy a #10yearschallenge-nek eleget tegyünk. Eddig arról volt szó mi történt eddig, de nézzük mi van most, hiszen abban élünk. Most szebb vagyok mint valaha!

Rengeteg dolog van amelyekre büszke, vagy amelyekért hálás lehetek. Büszke vagyok rá, hogy összehoztam egy túra egyesületet, amely progresszíven fejlődik és szép lassan mint Dr. Frankeinstein kisgyermeke önálló öntudatra ébred és a saját lábán is eldölöngél. Büszke vagyok rá, hogy lassan ugyan de fejlődöm mászásban és egészen rendszeresen igyekszem is tenni ennek érdekében. Hálás vagyok a barátaimért, a családomért, hálás vagyok azoknak az embereknek akik a fent felsorolt dolgokban támogatnak, hálás vagyok, hogy van egy egészen jó munkahelyem, hálás vagyok hogy többé kevésbé egészséges vagyok és hálás vagyok azért, hogy ezt a sok szarságot egészen idáig elolvastad….na! nem unod még? Menjé dolgodra….

Szólj hozzá!