Éviránytű 2017: Filmek

Tegnap nagyon röviden átsuhantam a zenei ízlésem idei sarokkövein, de jó geek módjára nézzük most a másik legfontosabb területét érdeklődésem földgömbjének. Tudnivaló, hogy elég nagy filmbuzi vagyok, így nem maradhat el az idei év végi filmmustra sem.

A temérdek remek élményt most sem tudnám segítség nélkül feldolgozni, így újfent a kritikustomeg.org-hoz kell fordulnom, hogy végigszaladjak az idén megtekintett alkotásokon és felidézzem a bennem keltett érzelmeket.

Sok olyan mozgókép is volt, ami bőven nem idei, de most jutottam odáig, hogy leüljek megnézni. Ezért külön értékelem az idei (idén bemutatott) és az idén megnézett, de nem idén bemutatott alkotásokat.

A legjobb idén bemutatott film

T2: Trainspotting

T2 Trainspotting

Eredeti cím: T2: Trainspotting 2
Rendezte: Danny Boyle

Bevallom nagyon “wtf” érzésem volt amikor először megláttam a várható bemutatók listáján a címet, hiszen egy szinte tökéletes filmmel bővült az emberiség a Trainspotting személyében anno, amit többé-kevésbé elég jól le is zártak. Igaz maradt nyitva egy kiskapu, de a történet el lett mesélve, a tanulság le lett vonva, mindenki meg lehetett elégedve. Így egy kicsit félve ültem be a Kino Cafe kistermébe, de hála az égnek nem gyalázták meg az eredeti művet…sőt! A fényképezés egyszerűen zseniális, Oscar-t érdemel! A történetet is sikerült jól tovább fűzni, egyáltalán nincs “még egy bőr” érzése az embernek és még a visszautaló poénok sincsenek túlzásba víve. Amit kapunk az nagyon üt. Összességében az egész film úgy ahogy van, szinte egyenértékű remekmű lett az elődjével. Ha a Captain Fantastic-ot, vagy a Szobalányt idén mutatták volna be, akkor nem a T2 szerepelne itt, de így minden kétséget kizárólag ez volt az idei bemutatók közül a legjobb amit láttam.

A legjobb film amit idén néztem meg

Ah ga ssi A szobalány

A szobalány

Eredeti cím: Ah ga ssi
Rendezte: Park Chan-wook
Bemutató: 2016

A 2016-os év nagyon erős volt. Sok tavalyi filmet csak idén sikerült megnéznem és bőven letaszították a legjobb idén megnézett film kategóriáról a régebbi nagy klasszikusokat. Valójában nagyon vaciláltam, hogy a Captain Fantasic vagy A szobalány kerüljön ide, de végül úgy éreztem, hogy ez a film ragadott sokkal inkább magával. Park Chan-wook egyébként az a rendező aki az Oldboy-t is jegyzi, ami tipikusan a “mindblow” kategóriájú befejezések táborát erősíti (talán még az is versenyben volt ezért a kategóriáért). Na de a Szobalány: Az alapsztori nem túl bonyolult…juttassunk be egy szolgát egy gazdag nemes hölgy kvártéjába és szedjünk ki minél több infót, hogy nemesként kiadva magunkat belénk szeressen. Még azzal sem lövök le túl nagy spoiler-t, ha elárulom: a főszereplő szobalány és az úrnő végül egymásba lesz szerelmes. Viszont a film három részre van osztva. Egyszer a szobalány szemszögéből nézhetjük végig a cselekményt, aztán az úrnőéből, végül a szélhámoséból. Eleinte nagyon béna logikai hibáknak tűnnek a jelenetek, de aztán minden értelmet nyer, ahogy a másik szemszögéből is betekintést nyerünk a részletekbe és a film végkifejlete egy dupla csavarral egészen nem várt befejezéssel ér révbe. Az atmoszféra és a színészek játéka valami egészen elképesztő. Eredeti nyelven nézve ráadásul a kor, a helyszín és a szereplők származásának megfelelően hol koreai-ul beszélnek, hol japánul. A rendezőre jellemző realisztikus és naturalisztikus ábrázolás itt a két hölgy szerelmének minden részletekbe menő bemutatásában körvonalazódik. Ez persze lesz akinek tetszik, lesz aki viszont úgy gondolja, hogy öncélú szoftpornó…szerintem nem vitték túlzásba, épp annyi súlyt kapott az erotika és a leszbikus szex ábrázolása, ami jól belénk égeti, hogy itt bizony igazi érzelmek vannak, amit a kém szerepbe bújtatott szobalány már nem tud megjátszani. Egyetlen helyen éreztem a túlzást, az pedig a lezárás utáni bosszú jelenet. Az kicsit anime jellegű magaslatokba emelte az erőszakot. Mindenesetre ki merem mondani, hogy A szobalány a legjobb 10 film között van amit eddigi életemben láttam.

A legnagyobb idei csalódás

Star Wars Az utolsó jedik kritika last jedi

Star Wars: Az utolsó jedik

Eredeti cím: Star Wars: The Last Jedi
Rendezte: Rian Johnson

Úgy harangozták be a kritikusok, hogy 37 éve a legjobb Star Wars. Hogy ez az a Csillagok Háborúja amire a Birodalom visszavág óta várunk. Hogy sötét és kemény, hogy lezárja vagy elengedi a fölöslegesen megnyitott szálakat. Nagy elvárásokkal ültem be a moziba. És mit kaptam? Egy elcseszett vígjátékot. És még csak nem is a porgok zavartak. Figyelem! Spoileres tartalom következik! Szóval egyrészt túl sok volt a poén. Olyan helyeken is, ahol helye lett volna a feszültség feloldatlanul hagyásának. Például amikor Luke fel akarja gyújtani a Jedik utolsó megmaradt templomát és benne az ősi könyveket. Annak van súlya, abban érezhetnénk Luke egész életének belső vívódását és egy nagy lépést. Ehhez képest megjelenik Yoda (a valaha volt egyik legnagyobb Jedi) és mint valami miniatűr plüss-thor, villámot szór a fára, az felgyullad, ő meg toporzékolva röhög a markába. Ennek a jelenetnek az elcseszettsége összefoglalja az egész filmet számomra. Snoke-ról továbbra sem derül ki, hogy honnan került elő, vagy ki ő, de legalább meghal. A kis gépészcsaj lezáró jelenete csöpög a nyáltól, a Jedi bolygón a “portás” lények inkább illettek volna a Gyűrűk Urába, a Finn meg….minek van egyáltalán ebben a filmben? Nem lövök le több spoilert, de nagyon nagy csalódás volt ez a film. Az első star wars amiben nem vagyok biztos, hogy újra akarom nézni. A tavalyi Rogue One fényévekkel jobban sikerült, a Sithek bosszúja is több testhosszal veri. Szóval arról beszélni, hogy ez a film a Birodalm visszavág után a következő legjobb Star Wars…hát nem tudom, nem jött át.

A legnagyobb csalódás amit idén néztem meg

Észak-Északnyugat

Eredeti cím: North by Northwest
Rendezte: Alfred Hitchcock
Bemutató: 1959

Még mielőtt megköveznek virtuálisan: Az Észak-északnyugat egy jó film! Csalódás azért volt számomra, mert egy ikonikus darabról van szó, amelyet sokan Hitchcock legjobb művének tartanak. Hát szerintem közel sem! Mai szemmel nézve egy sablonos kémtörténet, amelynek szinte biztosra vettem már a felénél a végkimenetelét. A Kötél, a Psycho, a Gyilkosság telefonhívásra mind fényéveket ver rá szerintem. Persze ettől még jól szórakoztam rajta, de nem éltem át azt a mértékű katarzist, mint ami a Hitchcock rajongók táborában ezt a filmet körüllengi. Kicsit meg is rekedtem a Hitchcock filmek nézésével, pedig a Hátsó ablak és a Madarak még nagyon érdekel…

Egy szar film, amin mégis jól szórakoztam

nagyfater elszabadul zac efron

Nagyfater elszabadul

Eredeti cím: Dirty Grandpa
Rendezte: Dan Mazer
Bemutató: 2016

Robert DeNiro mostanában ilyen agybeteg vígjátékokban tűnik fel egyre másra, ami az Apádra ütök széria óta lehetne unalmas is, de néha-néha mégis jön egy bűnös szórakozást kínáló alkotás, amin jókat röhögök. Szégyellem magam ezért (valójában nem), hiszen egy szinte értékelhetetlen filmről van szó, de egy-egy jelenetnél az abszurditása miatt mégis robbanásszerű fröcsögéssel tört ki belőlem a kontrollálhatatlan röhögőgörcs. Ízléstelen poénokkal van tele és rengeteg helyen nem kicsit tolják túl a szekeret, de valahogy ennek a filmnek mégis elnéztem. Nem összekeverendő egyébként a Jackass-esek által készített Dirty Grandpa-val, ami amellett, hogy szintén nagyon vicces, az tényleg egy zseniális alkotás, még ha nem is beszélhetünk egyértelműen valódi játékfilmről.

Egy jó film, amit végig szenvedtem

Ádám almái

Eredeti cím: Adams aebler
Rendezte: Anders Thomas Jensen
Bemutató: 2005

A történet nagyon jó. A színészek remekelnek. Én meg ülök a fotelban és azt érzem, nem akarom végignézni. Nem tudom megmagyarázni, de valahogy a film egész kisugárzása olyan volt, hogy nagyon megnehezítette, hogy ne kapcsoljam ki félúton. Még csak nem is azért mert nyomasztó (mert az!). Néztem már más sokkal nyomasztóbb filmet is, amit ráadásul még valamelyest magamra nézve át is tudtam érezni, mégsem éreztem azt a kínt, amit az Ádám almáinak megtekintése közben. Untam. Hiába a jó színészek, hiába a jó forgatókönyv, valami több kellett volna bele. Vagy kevesebb. Vagy más…ki tudja. Nem akarok magyarázkodni: ez a film, annak ellenére, hogy elismerem hogy nem lehet szó nélkül elmenni mellette és van helye a jó filmek polcán (valaki másnál), nekem nagyon nem tetszett. De hát én a Forest Gump-ot is untam…

Talán vannak filmek amiket kihagytam a listáról, nehéz volt sok esetben dönteni, annak ellenére, hogy idén azért jóval kevesebbet filmeztem mint tavaly. A Teljesen Idegenek – amit kétszer is láttam – még nagy hatással volt rám, illetve a Fegyvertelen katona maradt még meg szinte kézzelfogható élményként az emlékezetemben, amelyeket ki kell emelnem így a végén zárójelben. Jövőre is van pár reménység amit várok, meglátjuk mire mennek a kitekert ízlésemmel…

Szólj hozzá!