Der Tiroler Tour 2017

Szóval akkor elmesélném idei első kalandnyaralásunk történetét, melyet Zsolti barátom szponzorált szállás tekintetében és Attila biztosította a kellemes kéjutazást gépjárművének és vezetői képességeinek közösségi felajánlásaként. A cél Tirol szíve: Innsbruck, tervezett program: túrázás, ferrátázás, sziklamászás, canyoning, városnézés 5 napba sűrítve. Nézzük mi az ami sikerült ebből!

Először is az egész ott kezdődött, hogy Attilával megbeszéltük, hogy pénteken én meló után tudok indulni, de mondjak egy időpontot nekik biztos hogy jó, mert szabadságon van és odaér bárhova bármikor. Hát jó! Legyen 16:00, Fáy u. No problem, fél hatra ott is vannak. Na most azért azt tudni kell, hogy a Budapest-Innsbruck távolság autópályán minimum 7,5 óra. De az Alfa nagyon megy, úgyhogy behozzuk a lemaradást! Úgy Tatabányáig. “Engine controll system failure” – mondja a műszerfal. Kérdem Attit, hogy ez úgy általában az álmoskönyv szerint nem jelent jót ugye? Ugyan, no para, csak kiugrott egy biztosíték, mindjárt megállunk visszarakom, fasza lesz!

[vrview img=”http://madeinchina.kocz.hu/wp-content/uploads/360_13.jpg” ]

Meg is történik a műtét, iszunk egy kávét meg pisiszünet, miegymás…let’s go! Nagyjából 30 km után bal oldalamról válogatott káromkodások hallhatóak, próbálom nem figyelembe venni, de késő, megint ki kell állnunk. Kiderült, hogy kicsit lelassult a gépjármű, meg ordas nagy ködöt képezett önnön magunk mögött, ugyanis leugrott a turbócső. Jippijájé! Hozzáteszem, amúgy ez amolyan instant karma, ugyanis mindig szívjuk Atti vérét, hogy Alfával jár és hogy azok folyton lerobbannak. Nyilván csak viccelődünk, na most megkaptuk! A lényeg, hogy a turbócsövet egy szabványos 50-70-es alumínium csőbilincs fogja oda magához a turbóhoz, ami elengedte magát. Nagyjából egy órán keresztül próbáltuk kéziszerszámokkal a motortérben turkálva helyére illeszteni és megfogatni (még egy francia úriembertől is kértünk plusz szerszámokat), de hiába, ahogy elindultunk a nyomás egyből lelökte.

Végül Yoyo barátomnál kötöttünk ki Mosonmagyaróváron, hátha neki vannak jobb szerszámai. Voltak is, ezúton köszönjük még egyszer! Annyira jók voltak, hogy a bilincset is eltörtük. Ekkorra már elmúlt este 11. Nem szaporítom a szót, végül éjfél körül tudtunk elindulni, úgy hogy kötöződróttal rögzítettük a csövet, ugyanis a 0-24-es autószerelőt felhívtam és közölte álmos hangon, hogy most nem tud segíteni, majd reggel maximum, de nem ígér semmit. Ja igen a cég neve Autómentő2000, Mosonmagyaróvár. Ne alapozzon rá senki! Just sayin’.

Tehát kalandos utunk végén kicsivel reggel öt óra után érkeztünk meg Innsbruck központjába, ahol leparkoltuk az autót, felcsörgettük Zsoltit, felcuccoltunk és nagyot koppanva vízszintesbe helyeztük magunkat alvás célzattal.

Das Szombat

Miután magunk mögött tudtuk a kiadós, 2 óra alvást, konszenzus született a tekintetben, hogy ma ne vigyük túlzásba a sporttevékenységet. Ezért ismét autóba pattantunk (miután szereztünk egy csőbilincset és felhelyeztük a turbócsőre) és meg sem álltunk Schwangau városkájáig. Itt található a Disney logójának ihletet adó Neuschwanstein kastély, valamint egy nyári lakként funkcionáló kisebb váracska, amely a Hochenschwangau nevet viseli. Így az első Tiroli napunk a kultúrsokk jegyében telt, el tudtunk volna még sétafikálni egy kicsit a környéken, rengeteg látnivaló van.

[vrview img=”http://madeinchina.kocz.hu/wp-content/uploads/360_07.jpg” ]

neuschwanstein kastély

Visszafelé megálltunk a Highline 179-nél, ami Európa leghosszabb gyalogos függőhídja, de mivel fejenként 8 euró lett volna hogy átsétáljunk rajta, inkább beültünk a közeli étterembe és kipróbáltuk a Tiroler Gröst’l-t Zsolti tanácsára. Jól tettük!

Der Vasárnap

Az első sportos programot a Mayerhofen település mellett található Via Ferrata park biztosította, ahol rögtön az első kihívás gyanánt a gyermek-pályát választottuk ki (B). Mivel végig kalandparkként van kiépítve ez az út, azért tartogatott meglepetéseket és kellően elfáradtunk ahhoz, hogy utána a C nehézségű második utat ki is nevezzük finishnek. Tényleg, komolyan meglepő problémák adódtak egy-két akasztásnál, hogy most akkor melyik végtagommal mibe kapaszkodjak és közben még valamivel a karabinereket is kattintgassam…

via ferrata mayerhofen

Az egész sziklaképződmény tetején egy hütte várja a megfáradt mászókat, így hát mi sem hagytuk ki a lehetőséget és én ismét megcsillogtattam univerzális német tudásomat:

Ein schnaps, bitte!

Úgyamúgy nem nagyon szoktam inni, de idén töltöm/töltöttem a harmincat, így ez a nyár a féktelen duhajkodás jegyében telik. A kedves kis pincérlányka mosolygósan a hátsójával fordul felénk (mi pedig élvezzük a látványt), hogy hozza a rendelésünk, közben vadul gondolkodunk azon, hogy mi lehet az a “schiwasser”, amit limonádé helyett ajánlott. Hát hamar kiderült: agyon hígított málnaszörp szódával. Viszont schnapsból hozott ötöt? Ennyire szar lenne a kiejtésem? De nem! Kiderült, ez a ház ajándéka. Bár a pálinkától ez is legalább olyan messze állt mint a schiwasser a limonádétól, de egynek elment.

Szólj hozzá!