Lehulló közoktalanítási rendszerek

Ígértem, hogy megejtek némi szóhányást a mai magyar közoktatás állapotával kapcsolatban. Hát ím, most itten vala. Megpróbálom jól áttekinthető kis poharakba tölteni  gondolataim metafizikai óceánját, hogy bárki elszürcsölgethesse könnyedén látószervének kiskanalából mondandóm legmélyét.

Az összes probléma erőforrásának eredője a konzervativizmusból származtatható, csak úgy mint a politikában és a mindennapi életben. Egy olyan anti-modern, jura-kori, átgondolatlan és egyetlen szóval kifejezve fostömlő szabályzat működik közre a kedves pedagógusok cselekedeteinek (meg)vezetésében, amelynek fogalma sincs arról, hogy mi játszódik le a mai magyar ifjúság koponyája mögött egy átlagos napon. Kezdjük tehát az érdeklődés felkeltésével.

Tökéletes szemléltető eszközként tudom felhozni az úgynevezett ének-zene órákat, amelyekkel már első osztálytól kezdve nyúzzák szerencsétlen mit sem sejtő nebulókat. Szeret az a gyerek énekelni? Igen. Akkor mit csináljunk, mit csináljunk? Megvan! Tanítsunk kottaolvasást. Ez-az, ez jó lesz.

komoly közoktatás miért mém

Igen, sok iskolában már első osztályban is van kottázás, de ha más nem akkor másodikban. Szerencsétlen gyerek persze, hogy egy életre megutálja az énekórákat és a zenét úgy általában, mert egyből azt kapja az arcába, hogy “Nesze itt egy dórémi, mutasd a kezeden Noémi!”. Ugyanez elmondható gyakorlatilag az összes alapvető készségfejlesztő tárgyról, amelyeknek normális esetben csak annyi lenne a szerepük, hogy felkeltsék a gyerekek érdeklődését (mondjuk énekléssel), hogy aztán aki akar menjen szakkörre, zeneiskolába (stb). Aki meg nem annak meg ne kelljen már negyedekkel, nyolcadokkal, meg különféle földöntúli hieroglifa-jegyzékkel bajlódnia, hogyha úgysem fogja soha a büdös életben használni. Ezzel a kezdeti motiváció kérdését le is zárnám, úgy érzem sikerült kellő formába öntenem. Mint egy tömör betonkockát. Node! A motivációt fenn is kell tartani.

Elmondom hogyan működik az átlag gyerek/tinédzser agya. Már nem abban a korban élük, ahol egy doboz műanyag gombbal és egy asztallal órákra le lehetett kötni két fejlődő kamaszgyereket. Születéstől fogva annyi inger éri szerencsétlen porontyokat, hogy 10 éves korukra több információt gyűjtenek majdnem össze mint nagyanyáink egész életük alatt. Persze azt nem tudják megmondani, hogy hol van Ottawa, de az összes Pokemon nevét kívülről elszavalják neked a főcímdal ritmusában, miközben épp azt számolják fejben, hogy vajon Charizard, vagy Pikachu sebzésindexe nagyobb az online játékban. Ilyen agyi ingerküszöbbel soha a büdös életben nem fog lekötni senkit, ahogy Jókai már a csilliárdodik oldalon ecseteli, hogy annak a telibekúrt falevélnek a szélén milyen gyönyörűen és szívfacsaróan csillog a reggeli harmat vízcseppeiben a napsugár. Ezt sajnos el kell fogadni. Mi következik ebből? Vagy megnézi a filmet, vagy elolvassa a rövidített változatot 2 oldalban. Ha mégis végigolvassa, akkor meg annyira szenved, hogy utána bosszúból felgyújt mindent amit bármilyen Mór nevével fémjeleznek, legyen az Jókai vagy Kovács. Viszont egy Asimovot, vagy egy Kárpáti Andort lehet szívesen elolvasna, boldogan írna olvasónaplót és nem rázná ki a hideg minden alkalommal amikor azt a felszólítást hallja, hogy “olvassátok el…”. És ezzel el is érkeztünk témánk utolsó bugyraiba: Miért akarnak mindent egyszerre megtanítani?

A történelem például, adottságaiból kiindulva sajnos olyan, hogy folyamatosan bővül. Tehát egyre több és több anyagot szeretnének ugyanannyi idő alatt megtanítani. Ennek az az eredménye, hogy a legtöbb érettségiző diák tökéletesen képben van azzal kapcsolatban, hogy IV. Amenhotep mikor, mennyit, és mekkorát…de hogy ki volt Kádár elvtárs, mit jelentett az egy párt rendszer, miért vagyunk most válságban, mi az a Bokros csomag…hát azt már nehezen tudnák megmondani. Pedig a mindennapi életben nagyobb szükség lehet rá valljuk be. Vagy ha már az ének-zenével kezdtünk, véleményem szerint az elég nagy ciki, hogy hallgatják Mozartot, Beethovent, meg a többi klasszikust orrba-szájba. A teljes élettörténetüket ismerni kell…és minderre elpazarolnak 11 évet…aztán olyan mondatok hagyják el egyes magasan művelt tinédzserek száját, hogy mekkora szar ez a Beatles, hogy lopja Justin Bieber számát. Nem ártana a modern zenét is a zene közé sorolni, hogy szegény kölyköt ne röhögjék tele torokkal képen a magamfajták, amikor kijelenti, hogy fingja sincs ki az a Freddie Mercury, de biztos szar zenét csinál mert már meghalt….

közoktatás tudós mém nem akarok itt élni

Miért kell a matekkal szenvednie annak, aki mondjuk úgyis szobafestő lesz mert ez az álma? Ahhoz hogy kiszámoljon egy falfelületet nem kell kétismeretlenes egyenletekkel bajlódnia. És ugyanúgy egy leendő mérnök is olyan sebességgel importálja a /dev/null-ba azt, hogy Petőfi mekkorát fingott, amikor egyedül ácsorgott az Alföldön félmeztelenül, mint ahogy kenyér kel a pirítóból. Egy szó mint száz, az egész magyar közoktatási rendszer úgy büdös ahogy négyzet, szóval menjünk és dobáljuk meg az oktatási minisztériumot romlott körtével, mert az barna és viszonylag kevéssé szőrös, de sok benne gyümölcs…

2 thoughts on “Lehulló közoktalanítási rendszerek

  1. Részben egyetértek veled, mert bár a közoktatásnak az általános müveltséget kellene megalapoznia, a kerettantervet alkotók és a piaci alapokon müködö tankönyvkiadók egyre több információt próbálnak a fejekbe tömni, és ha nincs meg kellö és megfelelö minöségü visszacsatolás tanuló számára, akkor könnyen alulmotiválttá válik, mely egyenes út ahhoz, h sok jó képességü nem használja ki a saját lehetöségeit, és olyanok kapnak lehetöséget ismereteik bövítésére, akiknek szellemi képességük a segédmunkához is kevés.
    Az, hogy a 21. században kötelezö olvasmányokat írnak elö, mindenféle formában faszság. Ha egy gyerek megnézi ugyanazt filmben, kellö ismeretet kap a történetröl, ha pedig érdekli, úgyis elolvassa, ha nem érdekli, akkor meg akkor sem olvasá el, ha kötelezö lenne. Sokkal célszerübb lenne többször filmet vetíteni, vagy színházba vinni a kölyköket.
    A történelem oktatás pedig maga a vicc. A legnagyobb baj, hogy úgy kezelik az egészet, hogy ami 1945-ig történt az történelem, ami azóta az pedig politika. És mivel politizálni tanárnak nem szabad, ezért nehezükre is esik ezt a kort tanítani. Az pedig, hogy a történelemkönyvekben miket írnak ezekröl az idöszakokról, az pedig viccnek is rossz.
    De úgy gondolom, hogy még mindig jobb helyzetben vagyunk, mint a nagy elit nyugati kultúrák. Ausztriából tudok nagyon jó példákat hozni, hogy mennyire elcseszett itt az egész oktatási rendszer, és miért van az, hogy az egész nép olyan buta, mint egy bordásfal. Az általános iskolákban nem tanulnak történelmet, de még csak olyan szinten sem, hogy ki a fasz volt az a Ferenc Jóska meg az ö kis Sisije (mondjuk az ország történelme el is férne egy olyan másfél-két oldalnyi A4-es lapra, de ez most mellékes). A matematikának nevezett órákon háromszögeket és hasonló geometriai alakzatokat színeznek, hogy az minél jobban nézzenek ki, az anyanyelvi német nyelvtankönyv hátulján pedig olyan kifejezéseket kell a gyerekeknek 7-es osztály végére elsajátítani, mint pl. a jól érezni magát.

    Szal valamilyen szinten nem véletlen, h a magyar szakemberek sokkal jobb minöségü munkát végeznek a világon bárhol…Már ha eljutnak odáig!

  2. Végre valaki hangot ad az igazságnak – Rengeteg olyan tantárgy és egyéb olyan tananyag van ami fölösleges. De ez nem csak a közép és általános oktatásra vonatkozik. pl.: OKJ-s képzéseken tele van olyan töltelék tantárgyakkal amiknek köze sincs a szakmához de le kell adni mert benne van a tantervbe és kötelező és főként elméleti oktatás folyik csak nem gyakorlati és utána csodálkoznak h nincs szakképzett ember Magyarországon!!!
    Meg a munkáltatók elvárják h aki kijön suliból annak egyből legyen vagy 2-3 év tapasztalata már meg minden… nevetséges hova akarnak ilyet amikor még gyakorlatra se lehet elmenni sehova nem h dolgozni

Szólj hozzá!