A Gyomorpillangó leleplezése

Egy ideje az első szombat estém amit itthon töltök, limonádét kortyolgatok, Walking Dead-et nézek. Meg most eszembe jutott, hogy az elmúlt időkben nem igazán írtam ide számottevő, kimagasló, a szürke ködből reflektorként elvakító fénysugár módjára ragyogó írást ide ömlesztenem. Nem, ez így nem helyes – gondoltam. Hiszen mi lenne az internet ezen sarkába tévedő epekedve…

Szőrök

Volt már úgy veletek, hogy egy zenétől kirázott a hideg és egyszerűen tombolhatnékotok támadt? Biztos mindenkivel volt ilyen. Benn ülök a szobának kikiáltott kis lukacskámban és békésen nézem az Ítéletnap című Arnold Svácjinéger filmet. A szemeim alváshoz készülődnek, de a döntő pillanatban megjelenik a stáblista. Előveszem maradék munkámat és nekilátok a robotnak félálomban. Közben beraktam…

Parfüm

Nem is hinné az ember, hogy egy ismerős ámde rég nem érzett parfüm illata milyen erős érzéseket idézhet fel valakiben. Csak ültem csendben magamba mélyedve és szolidan nézelődtem, hátha megpillantom az illathoz az agyam által csatolt arcot. De csalódtam, nem láttam egyebet mint egy agyonsminkelt félholt kurvát, egy a haja mögül ki sem látszó rockert…

Hol hagyta a kését? Egy matrózban…

Fura érzésem van…kicsit sem pozitív. Olyan mintha valaki úgy forgatna egy kést a hátamban, hogy közben én nem is tudok róla. Remélem csak egy baljós érzés és elillan hamar. Holnap lemegyek Komáromba várost nézni és kikapcsolódni. A vonaton majd olvasok Világok Harcát, mert jó. A világ hangulata ma: Asszem még megölök valakit.