Hétvégék

Két hétvégén is már csak az árnyékom tapos, ahogy magam mögött hagyom őket a múlt végeláthatatlan országútján. Az egyik amit a múlt ködfelhője már jócskán elemésztett két hete volt. Páran lementünk Balatonakarattyára, hogy egy jót kempinggezzünk meg fürödjünk, meg horgásszunk. Valaki jólérezte magát, valaki nem. Így szokott ez lenni. Na de ne is ragadjunk le…

Csömör

Betegnek érzem magam. Folyamatosan fáj a torkom, gyenge vagyok és a szemem is vörös és olyan mintha ki lenne száradva. Ilyen állapotban szakítottam tegnap félbe tanulószertartásomat, hogy találkozhassak azzal a teremtéssel ki mellett sikerült mindezt elfelejtenem – a tanulást, a melót, a betegséget. Hintáztunk egyet játszótéren, kipróbáltam egy rugós játékmotort. Egy kicsit újra szabadon engedhettem…

Hogyan veszítsünk el egy barátnőt…

Pöcs vagyok. Miért nem tudom csendben meghúzni magam, miért kell nekem idegenekkel beszélgetnem olyan dolgokról amikről nem kéne. Egyik blogger társam oldalán kommentben írtam valamit amiből a barátnőm megtudta, hogy nem vagyok szerelmes belé…nem így akartam hogy megtudja. Most úgy tűnik, hogy utálom magam ezért…és szerintem ő is utál engem, de hát megérdemlem. Pöcs vagyok.

Állítólag

Ki hitte volna, az érettségi szart sem ér, ha nincs szakmád. Persze értek az informatikához, de erről az egyetlen hivatalos papírom egy ECDL vizsga, amit hogy is mondjam csak…magasról leszarnak, mert egy értéktelen papírfecni. Még nem sikerült visszaszereznem az eredeti állásomat, de már 6 helyre küldtem önéletrajzot. Majd kiderül hány helyről kapok visszajelzést…azért remélem legalább…

Hiányzol…

Sok szemét ember, boldog mosollyal az arcukon sétálgatnak az utcán fel alá. Az utóbbi pár napban megint hatalmába kerített egy kellemetlen érzés…magányos vagyok. Pedig már azt hittem minden rendben, de nem. Még mindig eszméletlenül hiányzik azaz ember, akivel bár csak négy hónapot voltam, de soha addig ilyen jó négy hónapom nem volt és elbasztam…egy fasz…

Vigyetek ki a mezőre és lőjetek le…

Nem haltam meg…csak épp szakításban vagyok a barátnőmmel és az utóbbi pár napban – meg még most is – eléggé magam alatt vagyok. Tegnapi napomat, hogy eltereljem a figyelmem azzal töltöttem, hogy moziba járkáltam. Reggel a Csabival megnéztük a Vadkalandot (habár nem azt akartuk, hanem a Nagyon vadon-t, csak összekevertük a címét), este meg a…