Miért nem szavazok a Fideszre?

2006. Készülök az érettségire. Átélem életem első szerelmi bánatát. Először fogok szavazni. Csak halvány fényfoszlányaim vannak azzal kapcsolatban, hogy miért is fogok a Fidesz-re szavazni. Még viszonylag frissek az emlékképeim a történelemórákról a bal és jobb oldal értékeiről. Készülök az érettségire. Egyetértek a szabad piaci versennyel, a kapitalizmus terjedésével és az egyén pénzügyi felelősségével, a széles körű alanyi jogon járó állami támogatásokkal szemben. Ennyi van a fejemben. A narancssárga a jobb! Iksz!

2010. Nincsenek kontrasztos emlékképeim, hogy miért. Nincsenek érzelmekben nyugvó erőteljes meggyőződésemből táplálkozó gondolat relikviáim, amelyeket csak úgy leveszek elmém csetreszes polcáról és megvilágosodom. Nem, nem működik a kognitív disszonancia, nincs mentségem. Ismét a Fideszre szavaztam. Igaz, ha jól emlékszem csak az egyéni jelölt esetében, de ez mit sem változtat, cinkos vagyok.

2014. Az elmú’t négy év elérte, hogy zsigeri szinten epilepsziás rohamot kapjon az elmém a politikával kapcsolatban. Az előző választáson, az első kétharmadnál úgy éreztem, hogy a nagy hatalom nagy felelősséggel jár és ezt talán az is felismeri aki kapja. Igen, optimista voltam, reméltem hogy a kvázi teljhatalmat jóra fordítják, hogy végre elindul valami pozitív változás. Sajnos 2014-re ezt a reményemet apró darabokra tépkedték, leöntötték benzinnel, felgyújtották és a hamuját megerőszakolták. Nem. Nem azt mondom, hogy Magyarországon nem lehet élni – ez nem igaz, hisz már leléptem volna, ha így lenne. Aki akar, az boldogul. De azok a folyamatok, azok az elvek és azok a változások amelyek végbe mennek a megélhetési lehetőségektől függetlenül, azok voltak annyira ijesztőek, hogy a harmadik választásomnál egyetlen ikszet sem húztam be a narancssárga karika mellé…

Itt ülök a monitor előtt 2018-ban, Nagyszombaton, a sonka rotyog a fazékban. Próbálok felelős állampolgárként pro és kontra érveket felvonultatni arra, hogy miért is szavazok valaki ellen és nem valakire. Mert ez lesz, semmi kétségem nem fér hozzá: meggyőződésemtől függetlenül az egyéni jelöltek közül Hajdu Lászlóra fogok voksolni a DK-ból, annak ellenére, hogy egyébként a Momentumnak vagy az LMP-nek adom a listás szavazatomat (még nem döntöttem). Mert ő az esélyes ellenzéki jelölt. És a picsába is, utálom, hogy ezt kell tennem, de a Fidesz teljhatalma megrémít.

Nem vagyok részrehajló, nagyon jól tudom, hogy vannak dolgok amelyekkel kapcsolatban tökéletesen egyetértek Orbánék politikájával. Ezek jó részt praktikus és/vagy gazdasági szempontok. Ilyen a chipsadó például. Ok, vonatkoztassunk el attól, hogy marhára nem arra fordítják szerintem az ebből befolyó pénzeket, amire kéne (egészségügy). A dohány termékek megemelt jövedéki adójával is egyetértek. Na jó, nézzük sorban, melyek voltak azok a momentumok (háhá, érted), amelyekkel tudtam azonosulni, amelyeket helyeseltem az elmúlt 8 évben hozott rendeletek, változások közül:

  • Népegészségügyi termékadó bevezetése (chipsadó): erről már írtam akkor egy hosszabb véleményt, ide kattintva tudjátok elolvasni.
  • Szeszes ital és dohányáruk jövedéki adójának emelése: ez kvázi a chipsadóhoz kapcsolódik, és igen egyetértek vele. Nem azért mert ettől majd kevesebben fognak inni vagy dohányozni, hanem mert ennek a pénzben elméletben az egészségügybe kellene csorognia (ok, a gyakorlatban nem tudom, hogy ez megvalósult-e).
  • Dohányzási tilalom: A dohányosok persze ágáltak ez ellen, de szerintem tök jó, hogy nem lehet a buszmegállókban, éttermekben, játszótereken és közoktatási intézmények közelében dohányozni.
  • Fogyasztás alapú adózás: Ezzel csak elvben értek egyet, a megvalósítás hagy némi kivetnivalót magában. Mindenesetre, az hogy a jövedelmek adóterheit csökkentsük és a fogyasztásét növeljük, az egy jó elképzelés: egy helyre kell csak összpontosítani a szigorúbb ellenőrzést, mert egy szint alatt már nem fogja megérni csalni (meg ha amúgy is a fogyasztáson van a nagyobb adó, akkor a feketén szerzett jövedelem is adózni fog amikor elköltik). Hosszú távon ebben lehet fantázia, csak egyelőre még nem látni az eredményét.
  • Állami támogatás visszafizetése, ha külföldre megy dolgozni a diplomás: Kövezzetek meg de ezzel is egyet értek. Értem én, hogy külföldön jobban lehet érvényesülni, de az állami támogatás kvázi egyfajta befektetés, a tudás alapú társadalom alappillére. Ha a tudás a befektetett összeggel kivándorol külföldre, az egy elég rossz befektetés. Ráadásul, ha kint annyival jobban lehet élni, akkor nem lesz gond visszafizetni a tandíjat. Utáljatok!
  • Családi adókedvezmények: Teljes mértékben egyetértek, hogy ahogy csak lehet motiváljuk a fiatalokat arra, hogy sokasodjanak. Persze ha a gyerekek végül elmennek külföldre dolgozni amikor felnőnek, nem sokat érünk vele, de még van 10-15 évünk, hogy ezt a trendet visszafordítsuk.
  • Egyes szociális segélyek átalakítása adókedvezménnyé: Dolgozzál, ne segélyen éljél. Ha dolgozol kapsz plusz pénzt. Nyilván vannak kivételek, de túl sokan várják el alanyi jogon állambácsitól, hogy eltartsa őket. Ilyen nincs! Ha rászoruló vagy, de amúgy tudsz dolgozni, akkor menjél és tegyél valamit a kiegészítésért. Segíts magadon, az állam is megsegít.
  • Közalkalmazotti és köztisztviselői életpálya modell: Még mielőtt ezért is megköveznének, nem a bértáblán szereplő konkrét forintosított számokkal értek egyet, hanem azzal, hogy legyen egy olyan karrier út, amely a versenyszférával szemben egy alternatívát jelenthet az ambiciózusabb, ámde mégis a közszférában elhelyezkedni szándékozó embereknek. Egyelőre persze az vicc amennyit egy tanár vagy egy ápoló keres, de ez nem a modell hibája, ezt a problémát az elvi háttértől függetlenül kellene orvosolni.
  • A természetjárásba ölt milliók: Ok ez egy személyes érzelmektől vezérelt vélemény, de annak kifejezetten örülök, hogy rengeteg pénzt csatornáznak a turistaházak felújítására, természetvédelmi területek rendbe tételére és úgy ámblokk a természetjárás népszerűsítésére. Ennek vannak egyértelmű okai (például, hogy az MTSZ-ben is ülnek jó barátok és oda is kell egy kis lecsorgó aprót villantani), de legalább csinálják. Az persze már más kérdés, hogy ha egy befolyásosabb ismerősnek az érdekei erősebbek, akkor pont leszarják a természetvédelmet (lásd: Római part).

Hát…nagyjából a végére értem. Természetesen nem soroltam fel minden apróságot amellyel egyet értettem, csak azokat amelyek úgy általánosságban nagy port kavartak. Sajnos nem túl hosszú a lista, de az irány ezekben a kérdésekben szerintem elfogadható. Akkor miért is nem fogok a Fideszre szavazni?

  • Mert ijesztő és egyben felháborító, ahogy és amennyit el tudnak síbolni közbeszerzések címén. És ezt most már nem is próbálják megmagyarázni szinte, ami végképp megrémít.
  • Mert minden olyan hivatalban, aminek az lenne a feladata, hogy ellenőrizze a kormányt működését, a saját embereik ülnek. Ha nincs ellenőrzés, hiába hívjuk demokráciának, a kormány márpedig bármit megtehet, az emberek tudta nélkül is akár. És ez félelmetesebb mint amilyennek így elsőre hangzik.
  • Mert arra költenek milliárdokat, hogy a kevésbé tanult, kevésbé világlátott többségekben félelmet keltsenek az ismeretlennel szemben és így erősítsék a szavazótáborukat. Erősítik a rasszizmust, a gyűlöletet, a mocskolódást és még az sem áll távol tőlük, hogy a saját állampolgáraikat ugrasszák egymásnak. Ha nem velünk vagy ellenünk….csak egy Sith beszél végletekben és már ez is elég indok lenne, hogy ne rájuk szavazzak.
  • Mert ahelyett, hogy egy egységes Európai értékrendet képviselő tagállamként működnénk, Oroszország pincsikutyájaként csaholunk Brüsszelre, akitől amúgy kimutathatóan függ a gazdasági jólétünk.
  • Mert önös érdekekből annyi fát pusztítanak el a város határain belül, hogy egy komplett esőerdőt lehetne összehozni belőlük. És akkor itt meg is dőlt a természetvédelem kérdése ugyebár, tehát a fenti pozitív listáról, azt le is húzhatnánk.
  • Mert nincs politikai párbeszéd, nem is próbálják meg bemutatni a programjukat, Orbán elzárkózik mindennemű vitától és a köztévéből is csak a Fidesz agymosása ömlik.

Úgy gondolom, hogy a felsorolt félelmeim sokkal nagyobb mértékű problémák, mint amelyeket azok az apró pozitívumok ellensúlyozni tudnának, amelyeket számba vettem. És a legnagyobb indok amiért nem szavazok a Fideszre az az, hogy ha itt ismét kétharmad lesz, az olyan mértékű legitimitást ad a kormány kezébe azzal kapcsolatban, hogy ezt mind meglehet csinálni büntetlenül, hogy nem merem elképzelni, meddig próbálnák meg kitolni akkor a határaikat. Egy biztos: ennek a mostani rendszernek kell egy fék. Kell egy ellenzék, aki azt tudja mondani, hogy állj. És ha ehhez az kell, hogy az egyéni jelölteknél a meggyőződésemmel ellentétesen ikszeljek, ám legyen. Hajrá taktikai szavazás, hajrá április 8…