Thor: Ragnarök – végre egy igazi képregény élmény

Egyrészről nyilván elfogult leszek kicsit, mert az összes Marvel filmet imádom. Másrészről viszont ki kell emelnem, hogy a Deadpool mellett a Thor harmadik része lett az, ami számomra teljes mértékben megtestesítette azt az élményt, hogy én most egy képregényt olvasok…nézek? Pörgős, látványos, elképesztően humoros, a műfajnak megfelelően túltolt, imádnivaló! Ja és az Immigrant Song telitalálat, azóta is körbe-körbe hallgatom Spotify-on.

Kezdjük ott, hogy a DC és a Marvel közötti képzeletbeli háborúban még mindig a Marvel áll nyerésre, olyannyira, hogy valójában komikus egyelőre még csak háborúról is beszélni. A DC szinte semmit nem tett le az asztalra eddig, a Marvel viszont egyre inkább jól kreálja meg az aktuális részét a szép lassan egy gigantikus sztorivá összeálló univerzumának. Az első különálló – egy-egy hősnek dedikált – filmek még teljesen korlátok közé zárták az adott karaktert, nem volt körülötte más, olyan volt mintha az egyes bosszúállók teljesen egymástól függetlenül léteznének ugyanabban a világban. Aztán jött először az Avengers, ahol hirtelen összeeresztették Hulkot, Vasembert, Thor-t és Amerika kapitányt, majd szép lassan megjelentek egymás történeteiben is. A Thor:Ragnarök ezt odáig viszi, hogy Hulk a film második felében szinte többet szerepel mint Thor öccse, Loki.

A Norvég mitológiából táplálkozó szériahős és a köré épített kozmosz rengeteg eleme meglepően hithű, sok karakter és információ valóban úgy szerepel a skandinávok meséiben, mint ahogy a filmben bemutatják. De hogy kerül oda Hulk? Ne szaladjunk ennyire előre, mert még lehet hogy spoiler gyanús lenne amit írok.

Egy kis viking mitológiai gyorstalpaló

Thor: A mennydörgés és a villámlás istene. Odin és az óriás Jörd fia.
Mjölnir: Thor mágikus pöröje, amelyet csak ő képes megtartani
Loki: A skandináv mitológia legrejtélyesebb alakja. Az óriás, Fárbauti és az óriásnő, Laufey fia. Odin fogadott testvére (a filmben fia), a bajkeverés istene.
Ragnarök: A vikingek hittek abban, hogy az általunk ismert világ egy napon elenyészik. Ezt a napot nevezték Ragnaröknek. A Ragnarök, (“az istenek végzete” vagy “az istenek alkonya”) a végső csata az Ászok (Asgardi istenek) és az óriások között.

Szóval hogy miért is gondolom, hogy az egyik legjobb Marvel film lett ez? Egyrészt mert kicsit sem próbálja komolyan venni magát, de mégsem esik át a ló túlsó oldalára. A film első 10-15 percét nézve volt egy olyan félszem, hogy nagyon túltolják a kretént és a film önmaga paródiájává válik. Szerencsére ez nem következett be, Waititi – a rendező – tökéletes érzékkel lavírozott azon a határon, amin nem szabadott átfordulnia. Külön kiemelendő, hogy amennyire én tudom, a legtöbb jelenetnél nem volt konkrét szövegkönyv, a színészeknek félig-meddig improvizálniuk kellett, ami sok helyen érződik, de pozitív jelleggel. Sokkal lazább és szívből jövőbb rengeteg beszólás, a színészek az évek során szerintem megfelelően tudtak azonosulni a karakterük személyiségével, gyengeségeivel, erősségeivel és önkritikájával ahhoz, hogy csípőből toljanak olyan beszólásokat, mint amit évszázados barátok tolnak egymással szemtől szemben a való életben. Waititi egyébként pár évvel ezelőtt a kritikán aluli fordítással Hétköznapi vámpírok néven megjelent (eredeti címén What we do in the shadows) műfaj-paródiájával lett népszerű, bár főleg csak egy szűk réteg köreiben.

Egy biztos – és ezt kvázi figyelmeztetésnek szánom: a poén dömping nagyobb része jószerivel csak akkor érthető, ha valaki otthon van a Marvel univerzumban. De ez amúgy elmondható volt az Avengers-ről is. Én egészen konkrétan görnyedten ültem a moziban a rengeteg nevetéstől, amire eddig még csak a Deadpool alatt volt példa. És pozitív kivételként muszáj megemlékeznem a szinkronról is: kivételesen kifejezetten jól sikerült. Még Jeff Goldblum manírjai is egészen jól átjönnek a szinkron színész hangján keresztül, szóval le a kalappal végre!

Az egyetlen negatívum számomra Hela karaktere volt. Cate Blanchet amúgy hozta az elvárhatót, de mint főgonosz számomra tök jellegtelen volt, egy Ragnarök méretű világvége eposz komolyabban vehető, igazán beszaratós geciért kiállt. Már bocsánat. Hela nekem kicsit olyan volt mint a gonosz királynő a Hófehérkében. Jó-jó szemét volt, meg önző, meg olyan kis sunyi a tekintete, de azért nem biztos hogy komolyabban becsinálnék tőle, ha úgy igazán pofán kéne vágnom. Ennek ellenére az egyetlen jelenet, ahol igazán átjött hogy ő most a halál istennője és irgumburgum mindmeghaltok, azaz tényleg monumentális ellenségképként jelent meg, az a Valkűrök támadása. Az amikor a Thessa Thompson által játszott utolsó valkűr visszaemlékszik. Az a pár képkocka kifejezetten gyönyörűen lett megalkotva (még ha CGI is a 99%-a) és véleményem szerint a film egyik legepikusabb jelente. A sok harc és poén közé az egyensúly visszazökkentéséhez szükség volt rá.

A trailer alapján egyébként kicsit féltem, hogy nagyon elmegyünk high-tech űr sci-fi irányba és kapunk egy kettő és feledik galaxis őrzői filmet. De szerencsére nem, remek érzékkel illesztették be a hulladékbolygót a világok közé, annak minden Star Wars szerű elemével együtt. És ehhez még a zene is rengeteget hozzátett. Az alaphangulatot nyilvánvalóan a már említett Immigrant Song adta meg (kétszer is előjön a film során és mindkétszer olyan jó érzékkel van elhelyezve, hogy valóban ASMR élményt kínál), de a film egyéb muzikális aláfestése is telitalálat lett. Kicsit modern, kicsit elektronikus, kicsit nyomasztó, kicsit üdítő…olyan 8bit industrial-electro-pop jellegű katyvasz. Valami ilyesmi:

Összegezve a fenti ömlengést, igen a Thor: Ragnarök egy tökéletes képregényfilm és számomra 5/5! Nyilvánvalóan nem úgy 100%-os mint egy Hitchcock thriller, de mindent a helyén kell kezelni, az ananászt nem hasonlítom össze a burgonyával édesség szempontjából…Aki már látott legalább 3-4 Marvel filmet, az mindenképp nézze meg. Aki még nem, az is jól fog szórakozni, de lehet sok mindent nem fog érteni, úgyhogy inkább kezdje az elején. Nem kell mindent megnézni hozzá elég ezeket:

  • Hihetetlen Hulk
  • Dr. Strange
  • Thor
  • Avengers
  • Avengers: Ultron kora

A Thor második részét szándékosan hagytam ki, az nem lett annyira jó, meg nem is kapcsolódik olyan szorosan talán a Rangarökhöz. A Dr. Strange meg valójában csak egy 3 perces jelenet erejéig fontos, az igazából kihagyható, de mivel elég jól sikerült az is, azért javaslom megnézni! Ja igen: bocs, nem árulom el hogy kerül oda Hulk, hazudtam :)