Bakancslista?

Sosem volt még olyanom. Most sem akarom annak hívni, mert olyan elcsépelt…holott az én listámra különösképp illik a terminus. Céllista…ez meg hülyén hangzik. Ha sokáig gondolkodom úgy járok mint Joey a hatalmas aortapumpával…törekvés-lajstrom. Nevezzük csak egyszerűen az életem értelmének. Hogy ez meg nyálas? Baszok belé’! Mi legyen hát? A következő 5 éves terv. Persze, mert olyannyira a tervek szerint alakult minden eddig is. Mondjuk lehet, hogy igen, csak nem az én terveim szerint. Na de elég már! Maradjunk a bakancslistánál oszt kész! Sok a rizsa…kezdjük már el!

Az elmúlt hónapok – vagy talán évek – vezettek odáig, hogy egészen vastag kontúrral körvonalazódott terveim vannak a jövőre nézve, amolyan célok képében. Egyrészt beindult a Lizzard is, egyesület lett meg minden és egy tök jó csapat szerveződött köré. Él bennem a remény, hogy az optimista látomásaim ezzel kapcsolatban megvalósulnak. Viszont elkezdett egyre inkább érdekelni a hegymászás és több különböző célkitűzés is megfogalmazódott bennem. Az egyik ilyen, hogy végigjárom a hegymászó tanfolyamok útvonalát, szeptembertől már kezdődik is az alapfokú sziklamászó tanfolyam, amelyre be is iratkoztam az Excelsior SE-hez. A másik, hogy ki akarom pipálni a kontinentális Európa országainak legmagasabb pontjait! A harmadik pedig, hogy vannak olyan emblematikus csúcsok, amelynek a tetejéről egyszer életemben körbe akarok tekinteni. Valahogy így néz ki életem projektjének Kanban felosztása:

Kipipálva

TANFOLYAM – Tájékozódási és térkép-olvasási ismeretek (TVSE)
ORSZÁGOK CSÚCSAI – Kékestető – 1014 m (Magyarország)
ORSZÁGOK CSÚCSAI – Triglav – 2864 m (Szlovénia)

Folyamatban

TANFOLYAM – Alapfokú sziklamászó tanfolyam (Excelsior SE)

Még idén talán (időjárás függő)

ORSZÁGOK CSÚCSAI – Rysy – 2503 m (Lengyelország)
– EGYÉB CSÚCSOKNagy-Szalóki csúcs, Kis-Viszóka-csúcs (Szlovákia)
(Fenti hármat ha lehet a november 1-i hosszú hétvégén teljesíteném, de ez nagyban függ a hóhelyzettől)

2018

TANFOLYAM – Középfokú túravezetői tanfolyam (TVSE)
TANFOLYAM – Nyári alpesi hegymászó tanfolyam (Excelsior SE)
ORSZÁGOK CSÚCSAI – Gerlachfalvi-csúcs – 2654 m (Szlovákia)
ORSZÁGOK CSÚCSAI – Moldoveanu – 2544 m (Románia)
KIEMELT CSÚCS – Großvenediger 3666 m (Ausztria)
EGYÉB CSÚCSOK – Prisank, Krn, Stenar (Szlovénia)

2019

TANFOLYAM – Téli alpesi hegymászó tanfolyam (Excelsior SE)
ORSZÁGOK CSÚCSAI – Großglockner – 3798 m (Ausztria)
ORSZÁGOK CSÚCSAI – Zugspitze – 2962 m (Németország)
KIEMELT CSÚCS – Gran Paradiso – 4061 m (Olaszország)

bakancslista: Grossglockner

Öt éven belül

ORSZÁGOK CSÚCSAI – Mont Blanc – 4810 m (Franciaország)
ORSZÁGOK CSÚCSAI – Monte Rosa – 4634 m (Svájc)
ORSZÁGOK CSÚCSAI – Olümposz – 2917 m (Görögország)
ORSZÁGOK CSÚCSAI – Elbrusz – 5642 m (Oroszország)

Tíz éven belül

– Kilimandzsáró
– Fuji
– Matterhorn
– Eiger

Az az érdekes mindebben, hogy valójában nem tudom teljes mértékben megmagyarázni, hogy miért vonzódom a hegyekhez. Az biztos, hogy egyfelől egy saját fejlődési pálya, a komfortzónám feszegetése és tágítása, azaz áttételesen személyiség fejlesztés is. Emlékszem még a gimnáziumi évekre, amikor a kötélmászásnál pánikfélelmem volt, vagy amikor anyámék erkélyéről lenéztem és azt éreztem, hogy nem biztos a lábam alatt a talaj (holott egy közel egy méter széles erkélyről beszélünk, bőven derékmagasság fölé érő korláttal). Ma már ennél sokkal meredekebb helyeken sem érzek félelmet, de ez egy hosszú út volt. És azt figyeltem meg, hogy ahogy ez a készség fejlődik, ahogy növelem az akaraterőmet, ahogy úrrá leszek a saját elmémen a hegyek között, úgy minden más területen is érzem ennek a pozitív hatásait. Ahhoz hogy eljussak mondjuk a Grossglockner, vagy neadjisten a Matterhorn csúcsára, még sokat kell tapasztalnom, jelenleg nem vagyok biztos benne, hogy teljes mellszélességgel élvezném (ott azért vannak nehéz és/vagy olyannyira kitett gerincek, szakaszok, amire még nem biztos hogy fel vagyok készülve). De ezért határoztam el ezt az “utat”, hogy ezen a láncon utazzak odáig, amikor már ez nem félelemből táplálkozó izgatottság lesz, hanem az a fajta, amikor azt érzed, hogy “na, mi lesz, menjünk már”.

Másfelől persze az is fantasztikus élmény amikor fenn állok egy csúcskereszt mellett és a lábam alatt elterül az egész világ. A felhők látványa, a tökéletes üresség érzés (pozitív értelemben), az az élmény hogy a világ hatalmas és én egy vagyok ennek a hatalmas világnak a millió alkotóeleméből. Egyedül kaptatni felfelé egy meredek sziklás hegyoldalban az életem során tapasztalt legmeditatívabb állapot. Soha máskor nem tudtam még annyira kikapcsolni, vagy tisztán gondolkodni. És már ezért megéri.

Nyilvánvalóan – hisz azért az egó is dolgozik – az is bizsergető érzés, hogy elmondhatom, hogy igen, megcsináltam. Olyan hegyekre saját erőből feljutni mint a ‘Glockner vagy akár a Mont Blanc, az egyfajta bizonyíték saját magamnak, hogy igen képes vagyok/voltam rá és ez egy olyan dolog amire megéri büszkének lenni!