Én és a Tátra – Kalandozások a bakancsvásárlás útvesztőjében

Minden ember életében eljön az a pillanat, amikor érzi, hogy most egy életre fog partnert választani magának. Amikor tudja, hogy amibe most belelép annál már nem lehet jobb. Ehhez persze sok csalódáson és egy kazal tanulási procedúrán visz keresztül az út, de egy könnyű életért cserébe senki nem kapott még bölcsességet. A sok hányattatás, a szép és a kevésbé szép emlékek kellenek ahhoz, hogy a csekklista pipálgatása nélkül – vagy mellett – is azt tudjam mondani: igen, megérkeztem. Ez az élmény fogadott pár héttel ezelőtt a Tengerszem túraboltban, amikor felpróbáltam először a Hanwag Tatra-t.

hanwag tatra bakancs teszt

Az odavezető út

Az egész szerelmi történet ott kezdődik, hogy meg kell ismerkedni Richárd (ez vagyok én) lábfejével. Ha egy társkereső profilt kéne létrehoznom számára, akkor az elcsépelt “én nem vagyok olyan mint a többi [lábfej]” mottót biggyeszteném az elejére. A rüsztöm magas, de mégis vékony, és a testmagasságomhoz képest meglepően pici a lábam. 180 centi magasan szívom a levegőt de csak 41-42-es cipőméretre futotta amikor a géneket osztogatták. Ehhez társul még egy közepesen előrehaladott lúdtalp (szakszóval talpboltozat süllyedés) és egy csinos kis sarkantyú. Elmondom mi ezzel a probléma: a legtöbb cipő ami rendesen fogja a lábam az nyomja rüsztöm, ha nincs kellően kipárnázva és alátámasztva a talpam, akkor elég hamar megfájdul (a térdemmel együtt), ráadásul a szövet béléssel rendelkező lábbelik bruttó 3 hét alatt elszublimálják a sarokborításukat. Na! Ebből a startpozícióból szép győzni.

A fent felsorolt kis testi hibáim folyományából az következett, hogy nem volt hangulatom sok pénzt kiadni éveken keresztül egy normális lábbelire, mert úgyis kidobásra ítéltetik maximum 1 éven belül. Éppen ezért az első normális, márkás bakancsomat 2013 végén sikerült megvásárolnom egy The North Face – Snowstrike materializálódott képében. Ez egy nem túl drága, alapvetően téli használatra szánt, kifejezetten puha talpú, közepesen hosszú szárral megáldott kiránduló cipellő. Semmi Vibram, semmi Goretex. Mondjuk vízállónak és melegnek volt feltüntetve, ezt stabilan hozta is egy ideig, de cserébe nem lélegzett. Valamit valamiért: 21.990 Ft-ért vettem a Mountex-ben. Mi volt vele a legnagyobb baj? Az, hogy 3 év közepesen intenzív használat után (évi max 100-150 km) így nézett ki:

northface snowstrike tönkrement
Így ebben a formában megszűnt vízállónak lenni. Ráadásul a talpkialakítása és anyaga hóban remekül működött, de sziklás terepen, vagy földes-homokos talajon nem volt a csúcsok csúcsa. Mindenesetre szerettem, kényelmes volt annak ellenére hogy a sarka ennek is szarrá kopott belülről a sarkantyúm miatt. Na a lényeg a lényegben, hogy ennek a cipőnek szomorú kínhalála indította el bennem az elhatározás csíráját, hogy vegyek egy drágább bakancsot.

Mivel jelentős részben középhegységben túrázom és csak valamivel ritkábban teszem ki adoniszi testfelépítésemet via-ferrata vagy komolyabb magashegység viszontagságainak, első körben semmiképp sem szerettem volna egy nagyon merev talpú lábbellit, valahol a B kategóriás talpnál húztam meg a határt. Az nem túl merev ahhoz hogy hosszabb gyaloglásra is alkalmas legyen, de elég merev, hogy sziklás terepen, vagy alkalmanként kötözős hágóvassal jégen is megállja a helyét. Mivel a költségvetésemet első körben behatárolta a Széchenyi Pihenő kártyán csücsülő összeg, a lélektani határt 50.000 Ft-ig toltam ki. Felpróbáltam több különböző gyártó, több különböző lábbelijét de vagy nem volt a méretemben, vagy nem volt kényelmes. Végül egy kevésbé ismert márka modellje mellett döntöttem, ami ráadásul még olcsóbb is volt mint a tervezett. Így lettem egy Grisport 10303 akkor még boldog tulajdonosa.

Egyébként a bakanccsal magában nem volt különösebb problémám, csak még szűz voltam bőrbakancs vásárlás témában. Egyrészt azt elfelejtették mondani, hogy ennek hosszú távon belül is kurva kemény a talpa, másrészt ugyan volt benne hely a lábujjaimnál, de nem sok. Ezzel az információval jó lett volna rendelkeznem mielőtt egy-két rövidebb túra után egyből egy Gerecse50-t nyomtam volna (majdnem) végig. A sarkamon konkrétan “vízhólyag-seption” alakult ki húsig rétegződve, avagy a vízhólyagok matrioska-babáját produkáltam, ami nem kifejezetten kényelmes érzés. Ja és nem a függőleges részen az Achilles-ín mentén. Nem-nem. Amin járok.

Ekkor elhatároztam, hogy veszek bele egy puhább, zselés betétet, de annyira kevés helyet hagytam benne a lábamnak a vásárláskor, hogy azzal együtt már kicsinek bizonyult és a bal kislábujjamról elhagytam a körmöm. Ráadásul kiderült, hogy a talpában se EVA, se PU réteg nincs, így az ütéscsillapítása sem világbajnok.

Ezek után határoztam el, hogy akkor, ok, most veszek valami olcsóbb, puhább bakancsot és jövőre beruházok egy komolyabbra. Így érkeztem el hányattatásom purgatóriumába, ahol megvilágosodtam és kirajzolódott előttem a helyes út: márkás, jó minőségű bakancsot kell venni! De ne szaladjunk ennyire előre. Szóval ott tartottam, hogy bemásztam a Decathlonba és elkezdtem próbálgatni a saját márkás termékeiket. Ki is választottam majdnem a legdrágábbat 19.990-ért. Igaz szövet bélésű, de vízálló és egészen kényelmes. Kifizet, hazamegy, örül.

Quechua Forclaz 500 túracipő bakancs decathlon

Fotó: decathlon.hu

Na, ez 6 km könnyű sétától olyan mértékig darálta le a sarkantyúmon a bőrt, hogy kis szárnyakon repdeső magashegyi bakancsok jártak perverz táncot lelkem Csomolungmája körül. Ugyanis – most figyelj – a bélés varrása pont a sarokvonalon fut végig valami jó kis kemény cérnából, keresztöltéssel. Jó hogy nem egy 90-es csiszolóvásznat ragasztottak bele. Vissza is vittem annak rendje és módja szerint, szépen lemostam a talpát és visszakértem a nehezen megkeresett forintjaimat, mert ekkor már megérett az elhatározás a fejemben, hogy most vagy soha: veszek egy Meindl vagy Hanwag bakancsot és minden tízezer forint számít. Szerencsére minden probléma nélkül visszavették, örömbódottá’.

A megváltás

Egy szép esős napon estem be ismét a Tengerszem nem túl tágas bolthelyiségébe, már többször átnézett, ellenőrzött listával, mely vágyaim netovábbjait tartalmazta (khm…bakancs témakörben). Három modell szerepelt ezen a listán ebben a sorrendben: Hanwag Nazcat, Meindl Borneo 2, Hanwag Tatra. Ebből az első pontot egyből ki is húztam, mert nem volt egy darab sem a boltban. Aztán kiderült, hogy amúgy is kihúztam volna, mert semmiképp nem szerettem volna GoreTex bakancsot a szövet bélés és a sarkantyúm elmérgesedő viszonya miatt és a Nazcat nyelve mindenképp szövet, így ha nem a GoreTex változatot választom akkor nem lesz teljesen vízálló. Tehát maradt a Borneo és a Tatra. Utóbbiból a sima és a széles (wide) változatot is ráhúztam csodálatos lábfejemre, végül másfél óra próbálgatás, járkálás, lépcsőzés után a sima Tatra mellett döntöttem. Valójában a Borneo jobban tetszett és kényelmesebbnek is tűnt egy hangyányit, de fél számmal nagyobb kellett volna, az meg nem volt. Viszont amint beleraktam a Tatra-ba a Sidas 3D Flex betétjét és ismét a lábamra vettem, akkor érkeztem meg a visszafordíthatatlansági szakaszba…döntöttem.

Pont jó a méret, remekül fogja a lábfejem, épp megfelelően merev a talpa, egyszóval tökéletes. Az eladó srác tök “rendi-bendi” volt, mert mondta, hogy otthon még pár órát hordjam, járkáljak benne, hogy érezzem minden fasza. Ha esetleg mégsem lenne az, vigyem vissza nyugodtan. Köszi, puszi!

Így is tettem. Otthon gyorsan magamra rántottam a lábbelit és a lakásban elérhető leghosszabb útvonalon (a konyha és az erkély között) nagyjából 50-60x sétáltam oda-vissza miközben a telefonomon híreket olvastam. Lehet túl komolyan vettem ezt a tesztelés dolgot? 77.000 forintot hagytam ott a betéttel együtt, úgy hogy ez már a 10% törzsvásárlói kedvezményemmel mérsékelt ár. Nem, szerintem ha egy egész napot rászánok arra hogy menetrend-szerinti körjáratként pattogok faltól falig, az sem lett volna túlzás.

De miért is kerül ennyibe egy jó túrabakancs? Mert minőségi anyagokból készül (Nubuk bőr kívül, puha cserzett bőr belül, EVA és PU középtalp) illetve olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amellyel olcsóbb társai viszonylag ritkán. Ilyen a gumírozott védelemmel ellátott orr és sarokrész, az Easy-Roller fűzőrendszer, a full bőrből készült és kevés belső varrással kialakított felépítés, az újratalpalhatóság, és a Hanwag esetében lassan 100 éves tapasztalat: mindent tudnak arról, hogy mi kell egy kényelmes és időtálló bakancshoz. Egy ilyen bakancs megfelelő ápolás mellett akár 15-20 évig is hű társunk lehet. Számoljunk csak: Az előző TheNorthFace cipőm 3 évig bírta- Ez az akkori árával számolva így évi 7330 Ft-omba került és az nyáron használhatatlanul meleg volt, nem szellőzött és a talpa is kevésbé volt jó minőségű. Ha a Hanwag Tatra-t talpbetét nélkül veszem (állítólag a gyári betétje is jó minőségű, csak nekem mint mondtam retardált a lábam), akkor csak 67800 Ft-omba került volna, azaz ha 10 évig tudom használni, már olcsóbban kijöttem mint a másik bakanccsal, de a betéttel együtt is közel ugyanott járok. És egy sokkal jobb minőségű, komfortosabb, sokoldalúbb bakancsról beszélünk. Ja és a 10 év az nagyjából a minimum amit ki kéne bírnia. Ha 15, vagy ne adj isten 20 évig is ő lesz a túratársam, akkor az olcsóbb bakancshoz képest már csak kvázi féláron volt ez a befektetés, évi 5200 és 3850 Ft-os ráfordítással.

Miután megbizonyosodtam róla, hogy fasza lesz minden, annak rendje és módja szerint a szárazra tikkadt friss bőrt megkínáltam egy kis hozzá való ápoló wax-al. Azt írták az okosok, hogy érdemes ezzel kezdeni, mert felpuhítja a bőrt és könnyebben betöri az ember ott ahol még kell (amúgy nem nagyon kellett). Ennek hatására az eredeti világos gesztenye szín dióra változott.

Hanwag Tatra bakancs ápolás wax előtt és után

Az első éles tesztje a Budai-hegységben volt két darab napi 7-10 km-es túrával és mondhatom sikeresen vette az akadályt. A teljesen bőr belsőrész valami elképesztően kényelmes, olyan volt mintha selyempapírral maszturbálna a lábfejem, miközben a lábujjaim kéjesen nézik a számukra hagyott óriási helyen. Egyáltalán nem éreztem melegnek, pedig 20 fok fölött járt a külső hőmérséklet és a lábam sem imitált egy 4 éves lassú erjesztéssel készült félkemény sajtot. A Hanwag és a Vibram közös munkájának eredményéül született talpa ráadásul olyan mintha odaragadna a sziklára, elég merev hogy akár lábujjon is fel tudjak lépni vele bárhová, de a hosszabb sétálás közben is kimondottan kényelmes.

Az nagy teszt múlt hétvégén volt, amikor a Néra szurdokba vittem magammal Erdélybe. Első nap 20 második 25 km-t raktam bele kifejezetten változatos, de főleg sziklás terepen. Kapott vizet is rendesen, de jól tűrte a megpróbáltatásokat. A nyelve néha elcsúszik ha nem húzom meg fullra a fűzőt a felső kapcsokon, ebből a szempontból a Borneo 2 nyelvre szerelt plusz akasztója zseniális ötlet. Más negatívumot nem nagyon tudnék mondani. A sarkamat remekül tartja, a sarkantyúm formáját a puha bőr teljes mértékben felvette, a fűzőrendszeréről meg egy egész szimfóniát tudnék írni. Viszonylag vastag túrazoknival használtam és az egész napos igénybevétel után sem volt izzadt/vizes a lábam. Hazatértem után a tisztítása is könnyen ment, bár az egyel magasabb kategóriába tartozó Hanwag Alaska kevesebb varrással készült kialakítása ezt biztos még jobban megkönnyíti.

Összességében nagyon elégedett vagyok és az átlag ember számára hatalmas anyagi ráfordítás ellenére szerintem teljes mértékben megérte az összes fillért ami bele került ebbe a lábbelibe. Biztos vagyok benne, hogy ha egyszer egy magashegyi(bb) bakiba is belefektetek, az is Hanwag (vagy Meindl) lesz.

  • Dávid Tamás

    Azért meglepett, hogy Horvátországban készül.

    • Igen, a Made in Croatia matrica nekem sem tetszett annyira, de ha jó minőség, hát jó minőség :)