Farsangi bejelentkezés

Annyi felé áll újabban a fejem, hogy ha egy piros sállal körbetekerném az arcom, farsangra elmehetnék Mekis sült krumplinak. Kicsit sós, kicsit olajos, de legalább nagyon én. Apropó farsang: jövő hétfőn kerül sor a Food Film Fighters jelmezbálos különkiadására, amire azt terveztük hárman, hogy mindenki a Becstelen Bringatikból választ egy-egy figurát. Én természetesen Aldo Raine-t néztem ki, mert hát mégis csak a Brad Pitt az aki majdnem olyan jól néz ki mint én. Eredetileg a szövetkabátos, gerrilla-badass, baszomnagy-késsel élő szöveten neonklasszicista-művészlelket játszó verziót akartam megcsinálni, de sajnos a szükséges ruhadarabok felét sem sikerült volna összeharákolnom. Úgyhogy B-verzió (perverzió): mozis jelenet, fehér zsakett, vörös rózsa, csokornyakkendő. Gorlami! Ebből a zsakett beszerzése a megoldandó feladat, hát uccu nézzünk esküvői ruhakölcsönzőt. Három kölcsönzőből egyetlenegy válaszolt!

Ezt úgy gondolom érthető okokból végül az opciók listáján kívül helyeztem, bár nagyon #YOLO van meg minden…deeeee nem. Úgyhogy valószínűleg egy kedves fotós ismerősöm fehér zakójával fogom áthidalni a problémát. Már csak bajuszt kell növesztenem (vagy hát az én genetikámmal, lehet egyszerűbb lesz venni…) és egy kicsit gyakorolni a mimikát. Gorlami!

Képtalálat a következőre: ?italian hand gesture?

Amúgy volt egy másik farsangi mulatság is pár hete, amin szintén tiszteletemet tettem kissé betegen ugyan de tökéletes előadás móddal, mint Dr. Strangelove. Aki nem ismerné a karaktert, ő Stanley Kubrik 1964-es filmjének címadó főszereplője. Egy mozgássérült, volt náci fegyverszakértő, aki a hidegháború alatt az amerikai oldalon dolgozik mint az elnök tanácsadója. Nemzet-szocialista érzelmeit nehezen tudja elnyomni, jobb kezével néha akaratlanul karlendítéseket csinál, az elnököt véletlenül Mein Führerként szólítja meg, és ezeknek a hibáknak az elfojtása furcsa szadista ösztönök kitörését eredményezik nála. Egyébként a film zseniális, mindenkinek javaslom, aki szeretne egy kicsit kiszabadulni a mai filmművészet látványra és ingerekre apelláló dömpingjéből és megnézne egy igazán vicces szatírát a hatvanas évek nagyon is komoly feszültségforrásairól.

Az elmúlt hetek egyébként tényleg rengeteg mindent tartogattak, amik próbára teszik a türelmemet, a szervezőkészségemet, és azt a képességemet, ami meggátolja, hogy egy kiskanállal kezdjek rituális érműtétet magamon, bárhogy is hívják azt. Egyrészt továbbra is folyamatban van a Lizzard Outdoor hivatalos bejegyzése a Fővárosi Törvényszéknél, mint egyesület, ám az idegen nyelvű szavakkal hadilábon áll a polgári törvénykönyv civil szervezetekkel foglalkozó része, így másodjára is be kell adnunk mindent, immáron Leguán Osztag elnevezéssel. Sebaj, minden akadályon átbukfencezünk és így vagy úgy, de ez egy sikersztori lesz! Már csak alá kell írnia mindenkinek a héten, hogy ne fussunk ki a harminc napból.

Közben az eredetileg kitalált Norvég kalandnyaralást úgy döntöttünk áttesszük 2018-ra, hogy két teljes hetet rá tudjunk szánni (úgy szabadság tekintetében, mint anyagiakban). Helyette a Júliai Alpok lesz a célpont, egy 1 hetes természetközeli lazulásra. Viszont a probléma az, hogy nagyon gyorsan fogynak a szállások, így már most le kellene foglalni, ehhez pedig össze kell szervezni mindenkit pénzügyileg, meg minden egyéb szempontból…ez sem egyszerű dolog ám. Aztán ott van még anyámék weboldala, ami a megnövekedett szovjet spamgépezet által generált kamujelentkezésektől visított, majd elérhetetlenné vált, jelenleg pedig a hirdetési felület nem érzékeli, hogy hány emberkét konvertáltunk potenciális masszőr-nebulóvá.

Szóval folyik az élet, nem haltam kínhalált, itt vagyok, ragyogok. Több fantasztikus filmélménnyel is bővültem, mindenkinek javaslom az alábbi alkotások feszült figyelemmel történő végig-izgulását:

  • A Szobalány (Chan-Wook Park) – 2016-os koreai romantikus dráma (erősen 18+os)
  • A fegyvertelen katona (Mel Gibson) – 2016-os amerikai háborús dráma (ez is 18+os, de más miatt)
  • A könyvtolvaj (Brian Percival) – 2013-as amerikai-német háborús dráma
  • Oldboy (Chan-Wook Park) – 2003-as koreai thriller (szerintem ez is 18+)

Egyik alkotás sem egy kifejezetten könnyen emészthető mű. A két középső a második világháború borzalmaiba kalauzol minket, egyik esetben egy roppantul az érzelmekre és a karakterekre építő történet formájában, a Fegyvertelen katona személyében pedig egy a borzalmak és az elvek találkozásával bemutatott csupasz háborús filmet köszönthetünk. A másik két film ugyanannak a rendezőnek a keze munkája (Chan-Wook Park), mégis két teljesen eltérő stílusú, történetvezetésű mű. Mi az ami mégis összeköti őket? Nem mondom meg, legyen elég annyi, hogy ha megnézed őket, mélyen el fogsz gondolkozni dolgokról…

Mára legyen elég ennyi, itt voltam, láttatok, hallottatok, majd még jelentkezem, vannak témáim amit szeretnék az internet közönsége elé tárni, csak még nem szedtem csokorba a gondolataimat ezekkel kapcsolatban….de ami késik nem múlik….