Kihagyhatatlan: Zsivány egyes

A film is kihagyhatatlan, de valójában a véleményem közlésének elkerülhetetlensége ihlette a címadást. Ugyanis a Zsivány egyes messze nem a legjobb a Star Wars történet és mégis azt mondom, hogy a második legjobb film az univerzumban. Mármint a Csillagok Háborúja univerzumában. Ehhez át kell kapcsolnom elfogulatlan módba, mert ha a Jedi szólna belőlem, azt mondanám, hogy a Baljós Árnyaktól kezdve egészen az Ébredő erőig kivétel nélkül tökéletes filmművészeti remekművek születtek Geroge nagyfejű Lucas mesevilágából. Ám ezzel nem is hazudhatnék nagyobbat.

Tisztázzuk: szeretem a franchise összes darabját, remekül szórakoztam rajtuk és biztos vagyok benne, hogy meg fogom még nézni mindegyik filmet a jövőben többször is. De ez nem befolyásolhatja azt a véleményemet, hogy az első két rész kifejezetten lapos és bugyuta lett, az eredeti trilógia színészei egy-két kivételtől eltekintve nem mutattak kifejezetten sokat, a hetedik rész meg egy szinte tartalmatlan túltolt giccsparádé lett. Ehhez képest itt a Zsivány Egyes ami szándékosan a képünkbe üvöltve nem akar beilleszkedni a sorba, mégis tele van jó színészekkel, egy hátborzongatóan jó utolsó fél órával és egy kifejezetten realisztikusan ábrázolt háborús klisével. Akkor mégis mi itt a baj? Sorolom!

[slightly offtopic] Egyrészt hiba volt leszinkronizálni. És igen most meg fog szólalni az a sznob köcsög, aki képtelen igazán élvezni egy szinkronos filmet. De ez nem csak erre a filmre igaz, habár erre különösen. A magyar embereket becsapják, belesüppesztik abba a kényelmes szituációba, hogy végül elhiszik, az amit hallanak az van olyan jó mint amit egy valóban ott álló és színészkedő ember kiad a torkán. Nem! Ez akkor lenne igaz, ha nem futószalagon egymástól teljesen elkülönítve vennék fel a hangsávokat, úgy hogy a szinkronszínészek nem is tudják, hogy ki adja majd a másik karakternek a hangját akivel beszélgetnek. Arról nem is beszélve, hogy mennyit lehet profitálni abból, ha sokat hallgat valaki eredeti nyelvű szövegeket, mennyit fejlődik a hallás utáni szövegértése…felbecsülhetetlen. De olyan színészeket mint például Kevin Spacey, Samuel L. Jackson, Peter Dinklage egyszerűen lehetetlen utánozni, mert már a hangjukat meghallom és jóleső borzongás fut végig a hátamon, annyira jellegzetes és zseniális amit művelnek a puszta beszédükkel. Személy szerint a Zsivány Egyesben Darth Vader és Chirrut hangja volt ami kifejezetten kizökkentett a filmből. Legszívesebben megdobáltam volna a vásznat a rohamosztagos figurámmal a papírpoharam tetejéről. Kassai Károly vígjáték szereplőket szokott szinkronizálni és most sem tudott komoly jelleget kölcsönözni a karakterének, egyszerűen elbagatellizálta az egész kisugárzását a vak őrzőnek. Azt meg sem említeném, hogy egy csomó félrefordítás volt benne, melyet az eredeti nyelvű verzió megtekintése után realizáltam. És nem olyanok, ami a műfordítás szabadságának eredménye, hanem egyszerűen értelmetlenné tett szituációkat (“Realign satellite!” – felszólító mód, fordítása: “Antenna átállítás folyamatban”). Egy szó mint száz, muszáj voltam megnézni feliratosan is és megkönnyebbülten konstatáltam, hogy ez sem annyira szar film mint amit a szinkron kreált belőle. [/slightly offtopic]

A története tulajdonképpen félig-meddig előre ismert volt, a lázadók megtudják, hogy a Birodalom tömegpusztító fegyvert épít és meg akarják szerezni a terveit, hogy megsemmisíthessék. A film tulajdonképpen csak azokra a kérdésekre ad választ, hogy honnan tudták hogy a Halálcsillag sebezhető? Miért került bele egy ilyen banális hiba egy ekkora tökéletesen megkonstruált monstrumba? És hogyan is szerezték meg a terveket? Szög egyszerű mégis működik, a sztorival nem volt semmi problémám. Talán annyiba kötnék bele, hogy az elején a szereplők hátterének bemutatására hagyhattak volna több játékidőt, nem bántam volna ha emiatt fél órával hosszabbra nyúlt volna a film. Úgy talán jobban kötődtem volna hozzájuk és nem éreztem volna azt a film végén, hogy “na, most már ezt is tudjuk, nézzük meg az Új Reményt megint”. Mert egyébként volt egy ilyen furcsa érzésem a befejezést követően, mint a sorozatok lezárására otthagyott cliff-hangerkor…juj de jó, jön a folytatás. De hiszen már láttam a folytatást és azt is tudom mi a vége. És ezt pozitívként értékelem. Tény, hogy a lezáró jelenet tudatosan hatásvadász, de jól működik és biztos vagyok benne, hogy minden rajongónak bizsergett a gerince és kiesett egy pillanatra a félig megrágott popcorn a szájából. Van amikor a hatásvadászat lehet jó. Ám a filmben rengeteg olyan cameo van ami a keményvonalas rajongók kielégítése végett került bele, de sokszor teljesen fölöslegesnek éreztem. Például C3PO értelmetlen, poéntalan, abszolút kihagyható egyetlen mondatát. Minek? Hogy ebben is legyen C3PO? Hát végülis kipipálhatjuk, volt! A kevésbé a képünkbe tolt utalások sokkal jobban működtek szerény véleményem szerint. Például K2SO félmondata, amikor beszállnak a liftbe, az például nem biztos hogy sokaknak leesett, de én legbelül szakadtam a röhögéstől.

Sokak véleményét olvastam azzal kapcsolatban, hogy végre egy Star Wars film, amiben nem csak fekete vagy fehér karakterek vannak. Nem értem, ők melyik Csillagok Háborúját néztek eddig? Han Solo? Hmm? Megvan? Nyíltan utálja a Birodalmat, de közben azért annyira nem akar foglalkozni a politikával, hogy belekeveredjen bármibe ami a személyes érdekeivel ellenkezik. Jó végül nyilván a jók mellé áll, de Jyn vagy Cassian is végül teljesítik a jó karakterek moralitásának megfelelő cselekményeket és lezárást. Aztán hadd ne említsem a legnagyobb belső ambivalenciával küzdő karaktert: Anakint. A szerintem méltatlanul lehúzott Sithek bosszúja legnagyobb erőssége, hogy képes átadni azt a vívódást, ami Anakinban lejátszódik a szerelmének elvesztésének fájdalma, az erkölcsi stabilitás és reményvesztettség háromszöge között, és ami végül elvezet Darth Vader karakterének születéséig. Ehhez képest Jyn vagy Cassian karaktere számomra szinte súlytalan és érdektelen, két újabb mártír, de semmi több.

Az viszont, hogy el tudtak szakadni az eddigi filmek meseszerű naivitásától szerintem kifejezetten jót tett. Nincsenek irreális megmenekülések, nincsenek szuperhősök. Háború van, ha eltalálnak meghalsz. És eltalálnak, mert a nagyobb haderő győz. Olyan kis finomságok is abszolút szívmelengetőek voltak, hogy végre azok is kaptak egy kis magyarázatot néhány dologra, akik csak a filmeket látták és sosem olvastak el egyetlen SW könyvet, vagy játszottak egyetlen SW játékkal. Ilyen például, hogy hogyan működik a fénykard, és mi az a kiber-kristály, vagy hogy az AT-AT (All Terrain Armored Transport) lépegetők “hasa” tulajdonképpen egy leengedhető/kivehető konténer, tehát valójában ezek inkább csapatszállítók (mint ahogy az eredeti neve is utal rá), sem mint önálló harci gépezetek.

A nyilvánvaló hibái ellenére természetesen azt kell, hogy mondjam számomra tényleg a második legjobb Star Wars filmet néztem meg kétszer is az elmúlt héten. Első helyen nekem a Sithek bosszúja áll és nem a Birodalom Visszavág. Valójában utóbbi csak negyedikként ücsül a listámon, mert az eredeti trilógiából a Jedi Visszatér volt a kedvencem, plüssmacik ide-vagy oda. Az olyan nüansznyi kis zavaró tényezők, hogy nem volt bevezető szöveg, hogy a főcím úgy nézett ki mintha valaki Windows Movie Makerrel odavágta volna, vagy hogy nem John Williams eredeti zenéje szolgáltatta az aláfestést, számomra nem vontak le a film értékéből. Arra azért kíváncsi lennék, hogy aki most kezdi el beleásni magát a Csillagok Háborúja világába és kronológiai sorrendben kezdi el nézni a filmeket, annak milyen lesz megtapasztalni az eredeti trillógia az előzőr részekhez képest szinte vontatott lassúságát. Én örülök, hogy még akkor láthattam, amikor nem volt előzményfilm….star wars rogue one zsivány egyes kritika

Zsivány Egyes – Egy Star Wars történet
8/10