Éviránytű 2016: Filmek

Minden évben kitöltöm az Éviránytű elnevezésű kis füzetecskét, de idén úgy döntöttem, hogy kibővítem még 1-2 témakörrel és külön-külön bejegyzésekként megosztom a nagyérdeművel itt, digitálisan. Az igazi éviránytűs kérdéssor kitöltését szilveszter után fogom megírni, most az elmúlt év mozgóképes élményeit próbálom meg összefoglalni.

A legjobb 2016-os filmek

Rengeteg filmet néztem idén (is), ezért kicsit puskázok a Kritikus Tömeg nevű oldalról, hogy melyek azok a filmek, amelyeket láttam és idén lettek bemutatva. Ebből egyből ki is derítem, hogy viszonylag kevés idei filmet néztem meg, azok nagy része ráadásul képregényfilm.

Összesen 19 idei filmet sikerült megtekintenem, és ezekből hat darabot értékeltem öt pontosra. Igaz, nem mindig tudom, hogy amit idén mutattak be nálunk, az valójában idei film-e, de ettől az apróságtól tekintsünk most el, nézzük szerintem melyek voltak a legjobbak:

aljas nyolcas hateful eight tarantino filmek toplista 2016Aljas Nyolcas

Eredeti cím: The Hateful Eight
Rendezte: Quentin Tarantino

Tarantino munkássága számomra kisebb-nagyobb félrelépéseket leszámítva tökéletes. A Jackie Brown nem hozta a szintet, illetve a Kill Billt teljes mértékben untam, de ezt leszámítva az összes filmjét imádom. Az Aljas nyolcassal gyakorlatilag tökélyre vitte a párbeszédeken és karakterrajzokon keresztül kialakított feszültség és hangulatkeltés repertoárját. Eleve zseniális színészgárda segítette ebben, le a kalappal Kurt Russell, Tim Ross és Walton Goggins előtt! Jacksont csak azért nem említem, mert ő csupán hozta a szokásos zsenialitását. Egyedül Channing Tatum volt aki nekem kicsit kilógott a sorból, de valószínűleg azért, mert eddig nem tekintettem komolyan vehető színésznek és nehéz elvonatkoztatni az előítéletektől. Mindenesetre a film tulajdonképpen egyetlen két órás jelenetben vesézi ki a bizonytalanság érzését, mint fő szimbólumot, közben pedig felvonultatja a Tarantinora jellemző egyedülálló párbeszédeket, a véres humort és ráadásul még eszméletlenül jól is néz ki (függetlenül a Panavision-től). Apropó párbeszédek: aki ezt a filmet szinkronosan nézi (vagy bármelyik Tarantino filmet), az rituálisan pofozza fel magát egy fazék raguval! Szinkronizálni ezeket az alkotásokat olyan, mint becsukott szemmel nézni egy festményt, miközben valaki elmondja mi van rajta. Már kétszer láttam a filmet, és valószínűleg még idén megnézem még egyszer!

hardcore henryHardcore Henry

Eredeti cím: Hardcore Henry
Rendezte: Ilya Naishuller

Biztos vagyok benne, hogy az egyik legmegosztóbb film lett idén, de én ahhoz a táborhoz tartozom, aki azt mondja, hogy ennél zseniálisabb akciófilmet ritkán látott. Nyilván a “first-person” felvétel ültetett be a moziba mindenkit és kicsit féltem is, hogy mi fog kisülni belőle, de kellemeset csalódtam. Kihoztak mindent az “operatőri munkából” amit lehetett, tele van cameókkal, vicces utalásokkal és kreativitással. Még a történet is meglepően szórakoztató és közel sem lerágott csont. Elrugaszkodik a szokásos kliséktől (pl. hogy a jó szereplők valahogy mindig megússzák, vagy hogy mindig minden sikrül) és ez hatalmas jó pont. Nem is írnék ódákat most róla, megtettem már akkor amikor friss volt a mozis élmény. Az biztos viszont, hogy 3D és mozitechnika nélkül kevésbé lett volna élvezetes.

deadpool filmDeadpool

Eredeti cím: Deadpool
Rendezte: Tim Miller

Jó, imádok minden képregényfilmet, de nem szoktam 5-öst adni nekik, mert attól függetlenül, hogy jól szórakozom rajtuk, nem nyújtanak semmi pluszt. Szívesen adnék ötöst, de akkor mit adnék egy Hitchcock-nak? Viszont itt a Deadpool, ami egyrészt képregény is és hozza is a szokásos Marvel feelinget, de közben úgy vágja a pofánka a különböző utalásokat és politikailag teljes mértékben inkorrekt poénokat, hogy még a szinkronos verzión is alig bírtam lenyelni a popcornt, úgy fájt a hasam a sok röhögéstől. Igen, szinkronosan néztem, mert elnéztem a jegyvásárlást, my bad. Deadpoolt mint szuperhőst tekintve semmi extra: nagyjából Rozsomák (ja bocs, Farkas?) karmok nélkül. Megjegyzem a Rozsomák/Farkas fisakóból is poént csinál a szinkron verzió (legalább ennyi önkritika és humor szorult a a szinkronforgatókönyv-írókba). De kap a nyakába mindenki, a melegek, a zsidók, a feketék, a vakok, Ryan Reynolds, Ryan Reynolds előző elbaszott Deadpool mellékszerepe, és még a mozinéző is. Igen, Deadpool kidumál a vászonról…zseniális. Ezekért a tabudöntögetésekért megérdemli az ötöst, képregényfilm kategóriában, még nem láttam szórakoztatóbbat. Tessék megnézni, igazi karácsonyi film :)

marauders film bruce willisMarauders

Eredeti cím: Marauders
Rendezte: Steven C. Miller

Valamiért ez egy kevéssé befutott film lett, le is húzták a külföldi kritikusok rendesen. Itthon talán be sem mutatták a moziban. Ezért lehet, hogy ezzel most egyedül vagyok, de nekem nagyon tetszett a film. Bruce Willis is nagyon jól hozta a “gonosz” szerepét és voltak rövid párbeszédek, amelyeknél komoly súlyt éreztem a szavakon. Nem azt mondom, hogy a történetet nem láttuk már százszor (vagy legalábbis hasonlót), de nekem minden szereplő nagyon tetszett és a megvalósítás is jól átjött. Érdekes, hogy pont a főszereplő gyatra alakítását emelik ki leginkább az olvasott vélemények, pedig nekem nem volt vele semmi problémám. Persze minden karakter hozza a kliséket, amelyeket ilyen filmekben szokás, de nem gondolom, hogy ez levonna belőle. Jó nem egy Szemtől szemben szint, de a hangulatát számomra hozta. Mivel az valóban egy zseniális alkotás erre csak 4-est adok, de attól még az idei felhozatalból számomra kiemelkedik.

Ennél több filmet nem tolnék ide a toplistába. Sokat nem láttam még az idei bemutatók közül. Tetszett még a Virsli parti, a Suicide Squad és az Eddie a Sas is, sőt a Doctor Strange is, de ezek már nem fértek be ugyanabba a listába mint a fentiek.

A 2016-os “csalódás”

hail caesar ave caesar filmNagyon vártam idén egy filmet, amelyet egy zseniális rendezőpáros jegyzett, remek színészekkel lett beharangozva és végül alig bírtam végigszenvedni. Ez nem más mint az Ave Caesar! Az egész filmből nem maradt meg más csak a posztkommunista napközis-partiban bepalizott George Clooney tökéletesen retardált karaktere és Scarlett Johansson fürdőruhás vonaglása. Jó utóbbiból szívesen elnéznék még többet, de ez nem emelné a film színvonalát sajnos. Unalmas karakterek, unalmas sztori. Egy-két vicces jelenetet leszámítva halálra untam az egyébként nem kifejezetten hosszú alkotást. Ja igen a művet az az Ethan és Joel Cohen páros jegyzi akinek olyan alapfilmeket köszönhetünk mint a Nem vénnek való vidék, a Fargo, vagy a Nagy Lebowski. Megjegyzem utóbbinak elismerem a jelentőségét, de azt sem tudtam végig nézni…

A legjobb 2016-ban látott filmek

Ide most olyan alkotásokat fogok felsorolni, amelyek nem idén lettek bemutatva (nagyon nem) és a legjobban tetszettek. Nehézkesebb lesz kiválasztani párat, mint legjobb, mert itt sokkal hosszabb a lista és alapvetően “kötelező” filmeket nézegettem az utóbbi fél évben, hogy művészettörténeti lemaradásomat behozzam. A legnagyobb meglepetés számomra Hitchcock volt, azt hittem utálni fogom a filmjeit és halálra unom majd magam rajta. Ehhez képest egy-két mai szemmel már megmosolyogtató megoldáson kívül azt kell mondjam, hogy talán a mai napig nem készültek ilyen jó filmek. És nem, nem fogom a Psycho-t kihozni, mint legjobb, mert nem az tetszett a legjobban tőle.

hitchcock kötél rope kritikaA Kötél

Eredeti cím: The Rope
Rendezte: Alfred Hichcock
Bemutató: 1948

Az első Hitchcock film amit láttam a Forgószél volt, az közepesen tetszett, de mégis megfogott valami a kor varázsából. Ezt követően néztem meg a Kötél című alkotását, ami azonnal magával ragadott. Szinte már inkább színházi előadás, hiszen egyetlen helyszínen játszódik – csakúgy mint az Aljas nyolcas – és hasonlóan Tarantino filmjéhez itt is a legerősebb oldala a filmnek a párbeszédek és az egyes szereplőkben játszódó érzelmi forgószél. James Steward egyszerűen leírhatatlanul jó, kicsit a gimis matektanáromat (Urbán Kálmán tanár úr) juttatta eszembe, mind kinézetre, mind habitusra. Egyetlen hibáját tudnám kiemelni a filmnek, bár ez csak az én fejemben továbbgondolt eszmefuttatás: a befejezés. Hogyan bizonyítja majd a kiérkező rendőröknek Rupert az ártatlanságát? Nyilván ez már nem része a filmnek, de ezzel a lezárással oda lehet vizionálni egy csúnya és szövevényes bírósági/rendőrségi drámát. Mindenesetre a film számomra jeles és igen, jobban tetszett mint a Psycho! Nem akarok a listába két filmet is ugyanattól a rendezőtől felsorolni, de ide kívánkozik még a Gyilkosság telefonhívásra is. Hasonlóan jókat tudnék elmondani róla:)

12 dühös ember

Eredeti cím: 12 Angry Men
Rendezte: Sidney Lumet
Bemutató: 1957

Sidney Lumet volt az a rendező, akinek eme filmje után rákeresvén meglepődtem, hogy a 2006-ban kiadott Védd magad! című (egyébként szintén zseniális) film is az ő nevéhez fűződik. Ismét egy olyan történetről van szó, ahol nincs sok helyszín (egész pontosan itt is csak egy) és a hangsúly a szereplők karakterein, párbeszédein és érzelmein van. A legszebb az egészben, hogy a konfliktus indító központi momentumként bedobott gyilkossági esetről nem tudjuk meg sosem, hogy a gyanúsított fiú valójában elkövette-e vagy ártatlan. Pedig erről szól a film végig. És még sincs semmi hiányérzet a végén, mert tulajdonképpen minket is meggyőztek az elhangzó érvek és vagy a józan eszünk, vagy az érzelmeink azt diktálták, hogy a jól döntöttek. Pedig a döntésükre nem mutatnak fel egyetlen érvet sem. Csak ellenérveket hallunk, hogy az adott bizonyíték miért nem állja meg a helyét. Az “ártatlanság vélelme” – mint jogi alapelv – tökéletesen van bemutatva a filmen. Mindenkinek javaslom, egyébként nagyon szórakoztató is egyben.

halálsoron green mile filmkritikaHalálsoron

Eredeti cím: The Green Mile
Rendezte: Frank Darabont
Bemutató: 1999

Erről a filmről meglepően keveset tudtam, és Tom Hanks-ért nem is rajongok kifejezetten, így nem tudom miért ültem le végül megnézni. Talán a téma és Port.hu leírása alapján ébredt kíváncsiság bennem, és milyen szerencse hogy így történt. Arra ami valójában a filmben történik egyáltalán nem számítottam, így kifejezetten meglepődtem és nem is lövöm most le, hogy miről beszélek, hátha még valaki nem látta. Én azt hittem egy egyszerű börtöndráma lesz…hát mekkorát tévedtem. Hanks kivételesen nem zavart annyira (nem tudom megmondani egyébként miért irritál), Duncan meg egyszerűen zseniális…Coffy, mint a kávé….csak nem úgy írják :)

Ezt a három filmet tudom kifejezetten kiemelni, mint TOP3, de idén néztem még meg többek között a Dr. Stranglove című Stanley Kubrik művet (háromszor is), a Szemtől szembent, az Amerikai szépséget és ezek száz százalékig elnyerték a szívemet. Vannak azonban olyan régi, közkedvenc, kötelező alkotások, amelyekkel nem voltam teljes mértékben kibékülve.

A csalódás 2016-ban

Többen tudják, hogy nekem anno amikor megnéztem a Forrest Gump-ot, nagyon nem tetszett. És ezért többen teljesen idiótának tartanak, de ez van. Idén is megnéztem egy-két olyan régi nagy klasszikust, amelyik nem nyerte el a tetszésemet (sőt volt olyan amelyiket végig sem néztem). A nagy csalódást, mégsem egy olyan film jelentette, amelyre azt mondanám, hogy szar, mert nem! Elszórakoztam rajta, nézhető volt, de korán sem éreztem azt a katarzist, mint amekkora csodák-csodájának volt beharangozva minden valamire való filmes fórumon.

hét szamurájAkira Kurosawa többször feldolgozott klasszikusát, annak kapcsán ültem le megnézni, hogy idén készítettek egy Hét mesterlövész remake-et, amúgy a kor szellemének megfelelően fekete cowboy-al, meg női egyenjogúsággal. Alapvetően a Hét szamuráj jó! De nem olyan jó, mint amennyire ezt mindenhol olvasni lehet. A történet (csakúgy mint a Hét mesterlövésznél, mivel ugyebár tök ugyanaz) szög egyszerű, semmi flikk-flakk, de ettől még szerethető. A szereplők közül a Kikuchiyo-t játszó Mifune Toshirô az egyetlen akit ki tudnék emelni, a többiek átlagos teljesítményt nyújtanak (számomra). A szerelmi szál véleményem szerint nem lett eléggé kibontva, annak ellenére, hogy egy bődületesen hosszú, 3,5 órás műről van szó. Pedig annak a mélységeire, hogy a szamurájok és parasztok közötti kapcsolatok hogyan és miért voltak elképzelhetetlenek, talán még ötöst is adtam volna. Amúgy meg a japán harcművészettel foglalkozó filmek nagy-részében a csata vagy párbaj jelenetek is sokkal jobban vannak kivitelezve véleményem szerint. Mindenesetre végignéztem a filmet és nem mondom, hogy rossz film volt, sőt. De sokkal-sokkal jobbat vártam egy olyan névtől, ami neves filmes oldalakon Hitchcockkal egy szinten van fémjelezve, ráadásul ez állítólag a legjobb filmje. Persze lehet, hogy csak én nem vagyok nyitott eléggé az ötvenes évek japán filmművészetére…

Ezen kívül ami még csalódás volt számomra az Acéllövedék, melynek az első fele zseniális, de a háborús második fele valahogy unalomba fullad. Ettől függetlenül ez is egy jó film, de Kubriktól a Dr. Strangelove például ezerszer jobban bejött. A Mechanikus narancsot még nem láttam, az majd a 2017-es évértékelőbe kerülhet talán be.

Egyetlen olyan régi klasszikus volt amit nem tudtam idén végignézni, ez pedig a Kelly Hősei. Sajnálom, megpróbáltam kétszer is. Nem kötött le, nem találtam viccesnek sem. Ez van, nem tetszhet minden….

Mit várok 2017-ben?

 

És amelyekhez még nincs trailer:

  • Justice Leauge
  • Alien: Covenant
  • Transpotting 2 (wtf????)
  • Thor: Ragnarok
  • Blade Runner 2049 (wtf???)