Hogyan ne szavaztassuk meg a gazdasági összeomlást

Tegnap úgy néz ki sikerült történelmet írnia a brit állampolgároknak: Nagy-Britannia megszavazta a következő gazdasági válságot. Többször láttuk már mi az eredménye egy demokratikus szavazásnak és rohadjak meg, nem emlékszem olyanra történelem órákról, hogy többségben jó döntést hozott volna az isten adta nép. Nem! Meg is mondom miért nem.

Mit lát a választók nagy többsége? Mivel van elfoglalva? Saját magával, azon belül is a legalapvetőbb szükségleteivel. Maslow piramisát ismerjük, amíg az egyén nincs megfelelően ellátva anyagi javakkal (pénzzel) és nincs lehetősége magasabb szinten létezni, addig olyan dolgok fogják csak mozgatni, mint a rezsi, az étel és talán a kábeltévé előfizetés (na meg a mindenki által alapvetésnek felfogott, az állam kötelességeként aposztrofált nyugdíj). A legjobb példa erre a 2014-es magyar választás volt, ahol a rezsicsökkentés kulcsszóval (meg némi stratégiázással) kétharmados többséget lehetett szerezni. A magyar állampolgárok jelentős része annyit látott az elmúlt pár évből, hogy narancssárgán kiemelték a villanyszámláján, azt a havi 5-600 Ft-ot, amit megtakarított. Magyarország jobban teljesít!

Nem kell sokat böngészni a KSH adatait, hogy megtaláljuk a 2011-es népszámlálás adatai között az iskolai végzettségről szólókat. A népesség megoszlása iskolai végzettség és nemek szerint című táblázatból és A népesség iskolázottsága elnevezésű elemzésben található grafikonokból, viszonylag egyszerűen (érettségivel rendelkezőknek másodpercek alatt) kiszámítható a következő adathalmaz a választó-korú lakosság legmagasabb iskolai végzettségéről:

Nem szeretnék senkit megsérteni, mert vannak olyan érettségivel nem rendelkező ismerőseim, akik azért tudnak józanul gondolkodni (és vannak diplomások is akik sötétek mint az éjszaka), de az, hogy a (gyakorlatilag) végzettséggel nem rendelkezők döntenek az ország sorsáról az egészében véve kissé komikus színbe világít rá a demokrácia problémáira.

A társadalom és a gazdaság mozgatórugói persze a kétkezi munkások, ők vannak többen és ők állítják elő azoknak az anyagi javaknak az eredőjét, ami miatt Bill Gates ott csücsül a milliárd dolláros pénzdombon. De nem véletlen, hogy a kétkezi munkásoknak nincs beleszólásuk a cégük irányításába sem (vagy legalábbis nem olyan mértékben, mint a feljebb ücsörgő vezetőknek). Mert nincs meg a kompetenciájuk ahhoz, hogy felelős döntést hozzanak. Az emberek sokan vannak és sok lúd disznót győz, de vajon nem kéne-e itt is alkalmazni a többet ésszel mint erővel kezdetű örök érvényű igazságot? Ha egy cég irányítását nem bízzák rá teljes mértékben a dolgozókra, akkor egy országot miért? Tudom vannak olyan cégek, ahol a dolgozók véleményét is kikérik egy-két döntésben és én sem azt mondom, hogy vegyük el a szavazati jogot a kevésbé tanult állampolgároktól. Nem, erről szó sincs. Egyszerűen annyi a vágyam, hogy ne érjen ugyanannyit a szavazata a témában inkompetens embereknek, mint a szaktekintélyeknek.

Mr. Smith az isten háta mögötti Pocklington-ban azt látja a tévében, hogy “há’ mi itt az EU-ban fizetjük a sok lóvét, aztán nem marad nekünk, mert a magyarok (ugye?) meg csak kapják-kapják és nem adnak semmit. Há elmegyek én megszavazom, lépjünk ki ebbű’ az EU-bó’, me én nem fizetek többet, ennek az ingyenélő bagázsnak.” – oszt a sok Mr. Smith elment szavazni, nem fizetnek majd többet EU tagságot, de cserébe fizethetnek majd vámot az exportért, meg nem fog annyira áramlani az olcsó munkaerő sem, aztán még drágább lesz a Marmite a közértben, és majd mondhassa, hogy “ez a köcsög kormány már megint, mekkora köcsög….köcsögök!”. Ugye? Mafred Webber is megmondta: “Nem lesz egyéni bánásmód. A távozás távozást jelent.? – Azaz ha kilépnek a britek az EU-ból, nem kell tagságot fizetniük, de cserébe bukják a szabad kereskedelmet és minden egyéb kedvezményt is, ami persze nem csak nekik fáj, hanem az egész Uniónak, ami végső soron meg a világgazdaságot veti vissza (megint) és ez – mint az egyik legnagyobb szereplőt – Nagy-Britanniát kiemelten érinti. Nem fogják tudni épkézláb áron továbbadni az amúgy is túl olcsó olajat sem, amibe bele sem merek gondolni, hosszú távon milyen problémákat fog okozni.

Az én utópisztikus álomvilágomban a szavazás úgy nézne ki, hogy először is tableten vagy számítógépen történne (hogy ne kelljen embereknek számolgatniuk a papírfecniket). Ujjlenyomatos azonosítással (ami ugye az új személyi igazolványok korában már nem elrugaszkodott ötlet). És mielőtt valaki leadja a voksát ki kell töltenie egy rövid tesztet, ami tartalmaz politológiai, történelmi és az adott szavazáshoz kapcsolódó releváns kérdéseket. A tesztkitöltés eredményétől függően pedig súlyozva lennének a leadott szavazatok. Így kiküszöbölhető, hogy iskolai végzettség szerint legyenek – esetleg hibásan – elbírálva az adott kérdéskör kompetenciáját tekintve az emberek, illetve nem azok döntenének nagy eséllyel a többi ember sorsáról, akiknek fingjuk sincs milyen hatásokat vált ki az egyik vagy a másik lehetőség. Hogy az angol példánál maradjak, nem tulajdonítanék túl nagy jelentőséget az olyan szavazók voksának, akik nem tudják nagy vonalakban, hogy milyen kedvezmények és milyen kötelességek járnak együtt az EU tagsággal.

Szóval, hogy a Brexit témára konkrétan is reagáljak: fogalmam nincs mi lesz ezután, de menekülni mindig könnyebb egy helyzetből, mint megoldani a problémákat…csak nem biztos, hogy célravezetőbb is. Kiderül. Mindenesetre csatlakozom bölcs “barátom” Churchill (aki szintén angol volt – coincidence?) véleményéhez, miszerint “a demokrácia igen rossz államforma ugyan, csak éppen jobbat nem ismerünk nála”….