SPD: Avagy most én vagyok a hülye ügyfél

Saját magamon röhögni az egyik legszebb dolog az életben. Ha ezzel talán másokat akadályozok meg abban, hogy magukból hülyét csináljanak, akkor ráadásul még közhasznú is. Szóval ez egy hasznos és tanulságos történet lesz, úgyhogy jól figyeljetek!

Tavaly nagyon mód megörültem annak, hogy a térdem végre nem akadályoz abban, hogy 10 km-nél nagyobb távokat gyalogoljak és/vagy bringázzak, így hirtelen felindulásból fél év alatt letekertem az elmúlt 5 év bringás távolságának a 10x-esét. Ami persze még mindig nem sok (1000 km körül), de biztató kezdet. Ismeretes, hogy ha valamire rákockul az ember, arra esetleg a józan észt felül múlva is anyagi javakkal adózik. Így hát (mivel új bringára még nincs pénzem) áprilisban beszereztem egy Shimano PD-M520-as SPD (patent) pedált és ugyanezen gyártó legolcsóbb (értsd 25 ezer forintos) cipellőjét. Nagyon boldog voltam az új csecsebecséimmel, gyorsan haza is buszoztam és nekifogtam összeszerelni.

shimano spd cipő pedál izolált fehér talp

A dolog úgy néz ki, hogy a cipő talpán csak két hosszú vágat van, oda kell belecsavarozni a pedálhoz mellékelt stoplit. Elég egyértelműen fel van tüntetve, hogy a stoplinak merre felé kell néznie, ugyanis olyan alakja van mint egy pici nyilacska. Érezvén magamban a műszaki vénát, gyorsan csavarhúzót ragadtam (akarom mondani imbuszkulcsot) és alig pár perc alatt már készen is voltam. Pedál fenn, stopli fenn…nosza próbáljuk ki.

Kicsit féltem, hogy mennyire könnyű megtanulni használni ezt az eszközt és az első próbálkozások beigazolták eme szorongásomat. Legalább fél órát szórakoztattam magam azzal, hogy megpróbáljak becsatolni legalább egy lábamat, kevés sikerrel. Persze az első gondolatom az volt, hogy valami baj van a felszereléssel, de azért gyorsan telefonos segítséget kértem két tanultabb bringás kollégától, hogy vajon mit csinálhatok rosszul, tényleg ennyire bonyolult művelet-e belelépni ebbe a szarba. Idézem az egyik kapott választ: “Nehezebben szarok”. Azaz, tényleg velem van a baj. Összesen 3 órát vesződtem a fal mellett támaszkodva a becsatolás művészetének elsajátításával. Nagyjából 40 próbálkozásból 1x sikerült becsatolnom. Azóta is rejtély, hogy ez fizikailag hogyan volt lehetséges. Közben videóra is vettem, hogy más is röhögjön, vagy hogy átküldjem az okosabbaknak, nézzék meg mit csinálok rosszul. Végül aztán feladtam és elmentem lefeküdni, azzal a tudattal, hogy vagy iszonyúan béna vagyok és akkor kiadtam közel 30 ezer forintot egy olyan dologra, amit nem vagyok képes használni, vagy amit vettem az szar és vissza kell vinnem. Más lehetőség nem ugrott be és reméltem, hogy a második lesz a megoldás.

Másnap Attila barátom olyan jó fej volt, hogy átjött a saját topánkájával, hogy megnézzük azzal működik-e a pedálom. Valójában a terv az lett volna, hogy felveszem a cipőjét és azzal is bénázok egy sort, de erre nem volt szükség. Ugyanis ahogy megfordította a sajátját és mellé raktuk az enyémet, valami feltűnt. Hogy mi, arra még nem jöttünk rá, nagyjából 5 percig bámultuk a cipőink talpát, mint két retardált aki nem látott még ilyet, mire megjelent a fejünk felett az a kis Tungsram izzó.

shimano spd stopli patent pedál fejjel lefelé hiba felszerelés

“Ricsi nem okos”. Szerkesztettem egy kis magyarázó ábrát, amivel talán mindenki megérti, miért is voltam elképesztően bugyuta. Az addig rendben is van, hogy a nyilacska mutasson előre, de senki nem mondta, hogy egyéb dimenziókban is kellene gondolkodnom. A lényeg az egészben, hogy a stoplin végig fut egy T keresztmetszetű sáv, amelynek a “kalapjába” kell beakadnia a pedál “fogainak”. Na, én ezt nem figyeltem és fejjel lefelé csavaroztam fel a cipőre. Azért azt hozzátenném, hogy ráírhatnák a stoplira, hogy melyik a teteje.

Egy ideig álltunk még ott félszegen, azon gondolkodva mennyire illendő hangosan röhögni ebben az esetben, de végül az érzelmeink eluralkodtak rajtunk. Belegondolok, milyen fejjel néztek volna rám a Decathlonban, ha visszaviszem így az egész szettet, hogy “hát ez nem jó-e, adjatok másikat-e”. Lehet leégett volna a nem létező szőr a pofámról, amikor a kis vevőszolgálatos csajszik megmutatják mekkora béna fasz voltam. A lényeg, hogy ne csak egy dimenzióban gondolkodjatok, mert elvisz a reptilián rendőrség!

Végül este még boldogan kipróbáltam Attila jelenlétében az immár működő rendszert és meglepve konstatáltam, hogy tényleg könnyebb belelépni a pedálba, mint elmenni vécére. Azért a végén még produkáltam majdnem egy esést, mert elfelejtettem kicsatolni és megálltam, de szerencsére villám reflexeim megmentették az életemet és ezzel az emberiséget is. Vegyetek tik is SPD cipellőt, mert azóta nem tudnám elképzelni, hogy újra platform pedált használjak…elképesztően jó.

SPD: Shimano Pedaling Dynamics – a Shimano által fejlesztett automata rendszerű patent pedál. Hasonló a régebb óta létező LOOK szabványhoz, amelyet az országúti bringások használnak, de könnyebb belőle kilépni, ezzel a hegyi bringások által is használhatóbbá vált.