Vasárnap venni, vagy nem venni?

Remek ütemérzékkel ugrasztotta össze a kormány az utca emberét azzal, hogy népszavazás nélkül eltörölte a vasárnapi boltzárat. Persze nyilvánvaló, hogy a népszavazás eredménye is a most elfogadott következménnyel járt volna, de úgy kevesebb létjogosultsága lenne a kereskedelmi dolgozóknak fennhangon sajnáltatni magukat. Természetesen én megértem, hogy ha valaki nem akar vasárnap dolgozni, hiszen én magam vagyok a legjobb példa rá. Már érettségi után eldöntöttem, hogy nem vagyok hajlandó olyan munkát elvállalni, ami a szabad hétvégém elvesztésével jár. Ezért nem a kereskedelem irányába tanultam tovább…

“Aki kurvának áll, ne csodálkozzon ha megdugják” – tartja az ősi dakota mondás. Senki nem tartott a fejéhez pisztolyt annak aki a kereskedelmi pályát választotta. Ez lehet abból kifolyólag, hogy rosszul tanult és csak bolti eladóként sikerült elhelyezkednie, lehet azért mert ezt érezte közel magához, vagy lehet azért mert a családi vállalkozást örökölte és azt vitte tovább. Mindhárom esetben saját döntések eredményéről van szó. Aki nem tanult, az lássa be, hogy jobban ki van szolgáltatva a munkáltatóknak és a piaci körülményeknek, azaz többet kell nyelnie. Akinek ez volt a karrier álma, az tudta mit vállal, ugyanúgy aki örökölte a körülményeket. Mindkét esetben mondhattak volna nemet.

De most nagylelkű leszek: tegyük fel, hogy mégsem a saját döntéseik folytán kerültek ebbe a pozícióba és tényleg minden, vagy legalábbis sok kereskedelmi dolgozó a körülmények áldozata. Oké, ez akkor egy nagyon sajnálatos történet, hogy a gonosz világ rájuk kényszeríti a vasárnapi munkavégzést. (Azért azt ne felejtsük el, hogy ez nem azt jelenti, hogy havi 31 napot dolgoznak, csak nem minden esetben hétvégére esik a szabadnapjuk). Szóval ők a sanyarú sorsú árva gyerekek, akik mindenkit kiszolgálnak, mert a sok kapitalista, begyöpösödött, sznob jó dolgában azt sem tudja mitől érezné jól magát és inkább bevásárol. Ők a világ vesztesei, minden ostor rajtuk csattan, mert mindenki az ő vérüket issza. Ja, nem!

Hadd biggyesszek ide egy kis felsorolást: rendőr, mentő, orvos, tűzoltó, buszsofőr, villamosvezető, bkv ellenőr, pultos, pincér, szakács, benzinkutas, mozipénztáros, cukrászdai eladó és nem is folytatnám. A probléma ott fokozódik, hogy ezek közül sokaknak még az a szabadságuk sincs meg, hogy ha úgy adódik vasárnapra kérjenek szabadnapot, mert egy orvosnak ha menni kell, hát menni kell.

És akkor itt van az a pont ahol megpróbálom elmagyarázni miért nem értek egyet a kereskedelmi dolgozók kálváriájával. A tavaly év elején elfogadott törvény kötelezett egy teljes szektort a piaci igényektől való eltérésre. Ezzel nehéz helyzetbe hozta a szektort magát is, és befolyásolta az emberek szabadságát is közvetve. Ugyanis van jó pár olyan ember, aki nem kereskedelmi dolgozó és igenis előfordul, hogy csak vasárnap tudna bevásárolni. Ez a lépés a piaci verseny önkényes befolyásolása. Főleg úgy, hogy semmilyen logikát és szabályszerűséget nem lehetett látni abban, hogy mely boltoknak engedélyezték mégis a nyitva tartást. Ja de, többnyire CBA-k voltak. Ebbe természetesen most nem akarok mélyebben beleásni. A lényeg annyiban kimerül, hogy a kormány ilyen mértékű befolyása a piaci viszonyokra káros.

És akkor visszakanyarodok a kereskedelmi dolgozókra egy kis modellezéssel, mert modellezni jó. Tegyük fel, van 100 ember, akik közül 30-an az egyetlen élelmiszer boltban dolgoznak, amely 0-24-ben nyitva van. A maradék 70 férfi és nő, ha épp hiányzik valami a háztartásból bármikor lemehet, mert tudja hogy nyitva van az üzlet és megveheti. Ehhez a boltvezetőnek váltott műszakban kell dolgoztatnia az alkalmazottait, hogy megfeleljen a munka törvénykönyvének és a bérköltségek se emelkedjenek az egekbe a túlóra pénzek miatt. Ehhez kell 30 ember. Egyik nap a képzeletbeli 100 emberes világunk vezetője azt mondja, hogy mostantól csak heti 6 napot lehet nyitva az üzlet és csak napközben reggel 6-tól este 10-ig. Az emberek alkalmazkodnak az új rendhez és átgondolják előre mire lesz szükségük, nem rohangálnak le naponta vásárolni. Ez egy hatékonyabb gazdaság, ésszerűbben működő társadalom, mindenki hepi. Node várjunk csak. Az üzletvezető rájön, hogy ehhez nincs szüksége 30 alkalmazottra, hiszen a rövidebb nyitva tartás alatt veszik meg az emberek ugyanazt az árumennyiséget, így nem kell annyi eladó. Ezért 10 embert kirúg. Ennek a 10 embernek megszűnik a munkalehetősége. Ez a 10 ember most sír. Ez a 10 ember pedig a való világban azért sír, mert vasárnap is kell dolgoznia. Mi a tanulsága a Tolsztoji kis mesedélutánomnak? Az, hogy aki most sír, hogy vasárnap de szar neki a munkahelyen, az gondoljon bele, hogy ha az emberek egyre jobban asszimilálódtak volna a következő 2-3-4 évben a vasárnapi boltzárhoz, akkor nem lenne munkahelye ahol sírjon.

Összegezve tehát: mindenki nyugodjon le a picsába, a boltok nyitva lesznek vasárnap. Akinek meg nem tetszik, mondjon fel és keressen másik állást. Ezért szép szabad országban élni. Hát éljetek a lehetőségekkel. Vagy ha nem, akkor legalább fogjátok be a szátokat. Elnézést kívántam!