Értékeld át amit a pörgős akciófilmekről gondoltál, mert jön Hardcore Henry!

Van az az érzés, amikor úgy ülsz be a multiplex bársonyszékébe, hogy egyfajta határozatlanság, egyfajta évelődés szorítja a lelkedet, mert tudod, hogy ami most következik, az csak két kimenetellel végződhet: másfél óra tömény szórakozással, vagy a “mikor lesz már vége” című felkiáltás kilencven percen keresztül történő ismételgetésével. Szerencsére a tegnap este hívószava a “te jóságos atya úr isten” volt, ami – lévén nem is szó hanem több szóból álló kifejezés – elég érzékletesen bemutatja azt a katarzist, amit a moziból kifele sétálván az emlékeinkben hordoztunk. Öveket nem kell becsatolni…úgysem érnek szart se!

Bevallom nagyon féltem a Hardcore Henry-től, mert a trailer és a kiszivárgott kis snittek alapján egy sima “first person” darálásnak tűnt az egész film és úgy gondoltam, ez másfél órán keresztül elég fárasztó lehet. De nem! Egyfelől a nézőpontot elég hamar meg lehet szokni, nem szokatlanabb mint a kézi kamerás felvételnek álcázott operatőri “bravúrok”, másrészt nem ötlettelen és értelmetlen öldöklést kapunk a pofánkba, hanem megrökönyödést, átverést, teljes képzavart, némi csalódottságot, de mindenek előtt teljes kiszámíthatatlanságot. És röhögést…töménytelen röhögést. Szereted Tarantino humorát? Ezt a filmet úgy fogod bezabálni mint ipari ventilátor egy emberi alkart.

Képzeljünk el egy átlag first-person játékot, aminek az elején van egy 5-10 perces bevezető. Na a film első pár perces benyomása ezt az érzést kelti, sőt az elején volt egy olyan gondolatom is, hogy úristen ez nagyon gagyi. Ugyanis teljesen in medias res csöppenünk bele a dolgok közepébe, már a tizedik percben legalább 3 főszereplő szétlőtt koponyájának maradványait takarítják a díszletekről és az egész történet olyan elnagyoltnak tűnik. És ez az ami a végén pofán vág. Mert nem az! Csak te azt hitted, hogy az, pedig mindennek megvan az oka, csak te – a moziszékben ücsörgő Henry – éppen csak felébredtél a kómából és azt sem tudod hányadikán van elseje. Nem szeretnék el-spoiler-ezni semmit, mert mindenkinek a saját jól megfontolt érdeke, hogy megnézze a Hardcore Henry-t moziban. Ha azt mondom, nem telt el úgy 5 perc, hogy a nyelvem hegyére nem akart volna galoppozni egy-egy “baaaaazdmeeeeg”, akkor hazudok. Szinte tátott szájjal néztük végig.

hardcore henry így készült gif

A film legnagyobb érdekessége, hogy Indiegogo-n szedték össze rá a pénzt, ráadásul olyan nevek is feltűntek az adakozók között, mint Samuel L. Jackson vagy Jared Leto. A sztori egyébként Oroszországban játszódik, lévén az egész projekt orosz kézből indult és elég sok orosz mondatot is hallani, ami hozzá ad egyfajta bájt az egész életérzéshez. Az utcákon krúzoló IKARUS-ok, a szocialista betonmonstrum épületek egészen kis-hazánkat idézik. Leszámítva persze azt, hogy egy Counter-strike-ba oltott Mortal Kombat X-et nézünk kommunista díszletek között, csak előbbinek szarabb a grafikája, utóbbi pedig rózsaszín csillámpóni a filmben látott erőszakhoz és a fröcsögő cafatokkal teli kivégzésekhez képest. Nyilvánvalóan kihasználták a nézőpont adta ziccert és jó pár játékutalást fedezhetünk fel, a Duke Nukem-től kezdve, a nagy öreg Doom-on keresztül egészen a Battlefield vagy éppen a Left4Dead darálásáig.

A szereplők egyébként meglepően jók voltak, holott egyikük nevével sem találkoztam még soha (kivéve Tim Roth-ot, de ő nagyjából 1 mondat erejéig tűnik fel). Jimmy karaktere(i) – Sharlto Copley – egyszerűen zseniálisak, megkockáztatom hogy valahol kijár neki egy “legjobb mellékszereplő” szobrocska, ha nem is Oscar, de valami pálmafa, vagy oroszlán.

Aki nem kedveli az erőszakot és rosszul van a vértől (no meg a naturalistán bemutatott végtagok és egyéb alkatrészek testtől való eltávolításától) az nem biztos, hogy a Hardcore Henry-vel kellene kezdenie, de mindenki másnak felhőtlen bűnös szórakozást ígérhetek. Egyetlen jó tanácsom van: ne vegyétek halálosan komolyan a filmet, nem is akar az lenni! Ja és első randira nem biztos, hogy megfelelő választás, de erről mindenki győződjön meg maga…