A kockás-inges forradalom margójára

Nagyon sajnálom a tanárokat, őszintén, tényleg. Nagy felelősség van rajtuk, nincsenek megbecsülve és keveset keresnek. De az utóbbi napok Shakespeare-i barokkossággal előadott királydrámáit azért árnyalnám egy hangyafasznyit, ha nincs ellenére a közvéleménynek. Már egy ideje nincs személyes tapasztalatom az iskolai életről, de a 444!-en megjelent cikkben felszólaló diákok számomra megfelelő kontextusba helyezte a jelenlegi állapotokat: pontosan ugyan olyan középiskolába járni ma, mint amikor én érettségiztem (2006). 

Kezdjük a történetnek azon fonalával, amellyel teljes mértékben egyet értek: a követelmények fölöslegesen magasak, a tananyag pedig elképesztően haszontalan és idejétmúlt. Hogy minek megtanulni melyik költőnk percre pontosan mikor milyen színű szivárványt fingott a nemzet levegőjébe, az nem csak hogy megtalálható két perc alatt a gugliban, de ráadásul még az sem tudná megindokolni, hogy miért fontos aki tanítja. Persze, akik forradalmakban vettek részt aktívan, azt nagy vonalakban érintsük, de hogy miért kellett nekem tudnom Csokonai minden részletre kiterjedő iskolai előmenetelét azt nem magyarázza meg senki.

Ezzel szemben ott van, hogy a fiatalok nagy része ha kapna egy közlekedési bírságot (mert a KRESZ-ről ugye fogalma sincs), azt sem tudná, mit kell a csekkre írni és hova kell menni vele. És ez az ami bassza a csőröm (meg már baszta akkor is, amikor suliba jártam). Hogy az informatikát a gonosz nyugati démonok fekete mágiájaként kezelik és még mindig a kommunista vér diktálja belénk, hogy mitől kötelező félnünk, meg sem említem. Hiszen van erkölcs és hittan óránk, ahol majd megtanítják minden jó magyar gyermeknek, hogy mi is az igaz és mi nem az.

Ezzel a cikk első két pontját ki is pipáltuk, egyetértek vele. Jó, ok…akkor mi az ami miatt úgy gondolom, hogy a diákok szépen üljenek le, fogják be azt a szervüket amit olyan sokat jártatnak és ne mondják nekem, hogy olyan baromira túlterheltek? Álljon itt egy kis anekdota arról, hogyan is nézett ki nekem 2006 környékén egy átlagos iskolai napom/hetem.

Reggel 6 körül anyám beront a szobámba, még a nap sem kelt fel de nekem már lapátolnom is kell befelé a tojásrántottát, hogy odaérjek 7-re a suliba, ahol nulladik órában tartott emelt informatika kezdődik. Ma könnyű napom van, nincs három emelt matekom, amikor délután 4-kor még várok egy becsöngőre. Szerencsés vagyok, nálunk csak 45 perces egy óra, de van két haverom a Könyves Kálmán Gimnáziumban, náluk 60 percig kell nyugton ülni egy-egy tantárgyon. Az informatika után jön egy kis irodalom meg nyelvtan, talán biológia, felüdülésként egy testnevelés, végül két nyelvóra, és egy töri. Mondtam, ez egy könnyű nap, fél háromkor már mehetek is haza. Így néz ki egyébként az órarendem:

Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek
0. 7:00-7:45 Számtech Számtech
1. 8:00-8:45 Irodalom Matek Töri Irodalom Tesi
2. 8:55-9:40 Nyelvtan Tesi Olasz Nyelvtan Irodalom
3. 9:50-10:35 Biológia Kémia Olasz Angol Nyelvtan
4. 10:55-11:40 Tesi Angol Filozófia Töri Matek
5. 11:50-12:35 Angol Fizika Tánc Kémia Biológia
6. 12:45-13:30 Olasz Ének Angol Média Kémia
7. 13:40-14:25 Töri Fizika Ofő
8. 14:35-15:20 Matek Matek
9. 15:30-16:15 Matek
10. 16:25-17:10 Matek

Ha jól számolom, ez heti 38 óra. És én egy teljesen átlagos XV. kerületi gimnáziumba járok. Miután az utolsó órámnak is vége, vagy lógok még kicsit a haverokkal, vagy hazamegyek és amíg az ősök nem toppannak be, Counter Strike-ozom a gépen. Ez nagyjából 2-3 órát biztos lecsippent délutánomból. Ha megjöttek akkor tuti kell majd valamit mosogatnom, vagy ilyesmi…ja meg persze a kutyát is intézzem. Aztán úgy teszek mintha tanulnék, hogy ne szóljanak egy szót sem. Persze nem tanulok, kivéve ha a lelkiismeretem megijed egy másnapi feleléstől. Vacsora után lefekvésig pedig játszom még egy kicsit Counter Strike-ot. Hétvégenként biliárdozni, vagy LAN-partikra járok (igen, igen kocka). Néha még a gitáromon is gyakorlok picit, ja és végzős évemben még barátnőm is volt egy rövid ideig. Itt a vége, fuss el véle.

“Értsék meg, nem lehet napi 7 tanóra után még otthon felkészülni a másnapi, talán még több órára. A diákság túlterhelt, fáradt, és gimnázium végére legnagyobb része kényszerként, teherként, nem pedig lehetőségként tekint a tanulásra.”

I call bullshit! Az érettségi átlagom 4,8 volt. Csak történelemből lettem négyes. Akkor miről is beszélünk? Ha egy mai extrém példát szeretnék hozni, akkor az unokaöcsém tökéletesen megfelel erre. Egy olyan suliba jár, ahol a tárgyak nagy részét nem a saját nyelvén tanulja, hanem németül. Ráadásul az iskola minimum 1 óra utazásra van az otthonától (segítek, az oda-vissza 2). Emellett a BVSC-ben focizik heti legalább 4 alkalommal, hétvégén meg meccsei vannak. Ja és azt említettem, hogy gitározni is jár? És mégis van szabadideje a haverjaival lógni. Igaz nem sok, de nem is ő a magyar átlag.

iskolai szociális élet kockás inges túlterheltek a diákok

A fenti ábra terjed rohamtempóban a 444! cikke szerint a gimnazisták körében, tudniillik, hogy a fenti háromból mindig csak kettőt választhatsz. Ez mind szép és jó, de az eredeti mém alatt ott volt hogy COLLEGE, ami semmi esetre sem gimnáziumot jelent, hanem valamilyen felsőfokú intézményt, például egyetemet. Ott majd tényleg nem lesz időtök semmire. De persze elhiszem, hogy baromi fárasztó, amikor én ebben a helyzetben voltam nekem is sírt a szám mindenért. És igazam volt! Nektek is igazatok van. Most! De majd ha felnőttök rá fogtok jönni, hogy már nincs igazatok. Ebben. Ugyanis egy versenyszférában robogó multi lendületben tartásához, a legapróbb fogaskerekeknek is háromszoros szögsebességgel kell pörögni.

A tanároknak meg háromszor annyi szabadságuk van egy évben mint például nekem, ja és átlagban nem is vannak annyit benn az iskolában mint a legtöbb ember. Persze tudom én, hogy fel kell készülni az órákra, meg dolgozatokat javítani, de azt ne mondja nekem senki, hogy egy pedagógus aki 5-10-20-30 éve tanít, annak minden egyes árva órára olyan nagyon sokat kell készülnie? Elfelejti az anyagot minden évben? Vagy csak a diákoknak kell mindent tudniuk? Persze módosítgatják a szabályokat, meg a tanrendet, de a 48-as szabadságharcot nem tolják át 79-re. Az jövőre is 1848-ban volt.

És akkor visszakanyarodnék a pozitív dolgokhoz emlékeztetőül: Tökéletesen egyetértek a tüntetések azon céljával, hogy a tanárok kapjanak nagyobb fizetést, nagyobb megbecsülést és a tananyag legyen átláthatóbb, ésszerűbb, modernebb és ámblokk jobb. Csak ez a fene nagy önérzet, meg a “nekünk annyira nincs időnk semmire” sírás csapódik le bennem úgy, hogy a többségnek inkább tisztában kéne lennie azzal, hogy mit jelent az amikor tényleg nincs semmire idejük. Amikor heti 40 órás főállás mellett, levelező képzésen csináltam a diplomámat, kettesben laktunk a barátnőmmel egy albérletben amit rendbe kellett tartani, főzni-mosni-takarítani…na akkor én is kicsit beindítottam a hangos könnycsatornáimat…pedig valaki még ennél is többet röhögve bevállal. Volt egy csoporttársam aki a levelező mellett a BME-re járt nappalira egy másik szakra és mellette még heti 15-20 órát azért dolgozott is. És ő egyedül élt, nem volt segítsége a házimunkához.

Na! El is érkeztünk ahhoz, hogy szerintem mit is lenne fontos oktatni a közoktatás keretein belül:

  • Időgazdálkodást
    Hogyan építsük fel a napunkat/hetünket úgy, hogy ne érezzük az amúgy “elenyésző” mennyiségű teendőinket napi 25 órás kötelességnek.
  • Kommunikációt, pszichológiát, tárgyalókészséget
    Hogy tudjunk megfelelően kommunikálni, érvelni, megérteni, átérezni.
  • Számítástechnikát
    Több részre bontva (külön programozás, külön irodai alkalmazások)…az architektúrák, hálózatok csak annak kell aki ezzel fog foglalkozni.
  • Kortárs művészetet
    A végeláthatatlan mértékű jelenlegi irodalom anyag kárára egy kis kortárs regény, költészet, zene és akár képzőművészet

Persze ez még több órát eredményezne, hacsak nem csippentünk le valamit. Például a fölösleges tárgyakat és azokat, amelyek csak a későbbiekben ezzel foglalkozó diákoknak szükségesek, úgy mint

  • Biológia
    alap szinten, mondjuk 1 évig ok…főleg anatómia
  • Kémia
    alap szinten szintén, max 1 évig. Hogy ne keverd össze a sósavat a hypóval…
  • Fizika
    az egyik kedvenc tárgyam, így félve mondom: az átlag embernek tök fölösleges 4 évig izzadni vele
  • Ének, Rajz
    1-1 év max, nagy vonalakban….de nem a fölösleges kottázás meg rajzoljunk mindenféle rongyokat dolog.
  • Hittan
    Ezt kötelezővé tenni eleve marhaságnak tartom, de úgyis lesz aki megköpköd ezért. Szerintem vallást mindenki válasszon belátása szerint, ne erőltessünk rá mindenkire valamit amivel esetleg nem is tud azonosulni. Viszont frusztrálva érzi magát, hogy ezt elvárják tőle.

Az tény, hogy Adele legendás nótáját is valószínűleg a magyar bérszínvonalnak címezte. De az is tény, hogy valamilyen szinten mi magyarok is tehetünk róla (no meg ellene). És ezért egyet is értek a kockás-inges forradalommal, csak ne csússzanak el az okok és a célok. Ahogy egy kollégám mondta egyszer: nem sírni kell, hanem dolgozni. Mert sírni azt nagyon tud minden nagy magyar, de ha tenni kéne valamit, akkor már nem olyan nagy az arc. Persze könnyű elmenni külföldre, a könnyebb út mindig könnyebb. Könnyebb otthagyni egy szar kapcsolatot, mint rendbe hozni, könnyebb venni egy új hűtőt mint megcsináltatni. Szóval a lényeg: nem sírni kell, hanem tanulni…mert egyáltalán nem sok az amit elvárnak. Haszontalan az tény! Ezen változtatni is kellene. De nem sok!

Csak kíváncsiságból csináltam egy kis “röszörcsöt”, megkérdeztem pár külföldi ismerősömet, hogy náluk hogyan is van a napi rutin, illetve jó pár órát eltöltöttem google keresésekkel is a témában. Az egyik legérdekesebb és legrészletesebb leírást az USA-ból szereztem, melyből kiemelnék egy részletet:

Throughout the day, students have 4 classes that each last 90 minutes

Azaz magyar óraszámban számolva ez 8 órának felel meg, csak fele annyi szünettel. És ebben nincs benne a testnevelés, az külön foglalkozásként kerül be a napirendbe. Na és akkor most jöjjön az aduász. Megtaláltam az OECD országokban végzett három részletes felmérés eredményét, melyet itt és itt és itt is mindenki végigolvashat PDF-ben, de a leglényegesebb részt hadd másoljam be ide:

oecd-iskolaban-toltott-orak-szama átlagosan

Fotó: OECD

Nocsak. Magyarországon a diákok világviszonylatban meglehetősen keveset töltenek az iskolában. Period! Over! Én is fel voltam háborodva mindenen persze amikor 14-18 éves voltam, mindenki más hibás volt mindenért csak én nem. Mert hát ugye mint tudjuk helikopter vagyok…vagy mi. De sajnos rá kellett jönnöm, hogy a tények makacs dolgok…nekem pedig nem volt igazam. Szóval összefoglalva: a tanárok tüntessenek (megyek én is!), a diákok meg fogják be a kis szopólukaikat és tanuljanak.