Év végi mozgókép mustra

Jön a szilveszter (update: mióta elkezdtem írni a bejegyzést, már el is múlt szilveszter, kicsit lemaradtam) és ezzel együtt az elmaradhatatlan értékelések, toplisták, kedvencek, fogadalmak, rágadalmak és satöbbik. Ezennel meg is nyitom ezt a dömpinget itt. Az utóbbi években viszonylag kevés filmet néztem, ezzel szemben idén igyekeztem bepótolni a lemaradásomat mozgókép ügyben. Megnéztem sok “kötelező” filmet ami nem tetszett és még több ismeretlen gyöngyszemet, ami nagyon megragadott. Most sorba állítom azokat, amelyek szerintem a legjobbak voltak, aztán megnézem mit várok a következő év felhozatalából a legjobban. A listában nem feltétlen idei filmek szerepelnek, hanem olyanok amiket idén néztem meg.

2015-öt toplistám

Kutyaszorítóban (Reservoir Dogs)

Tarantino első igazi nagy sikert aratott játékfilmje. Nem mai darab, 1992-ben került mozikba. Meglepően kevesen ismerik, pedig a Kill Bill-t szerintem toronymagasan veri, annak ellenére, hogy itt sincs túlkomplikálva a sztori. A szereplők jelleme, párbeszédei és meglepően realista bemutatása viszi a hátán a filmet. Abban az időben azért az ilyen jellegű jelenetek még nem voltak annyira megszokottak egy krimi-drámától, mint például a fül-levágós rész. Ami nekem még külön meglepő volt, hogy Steve Buscemi még embernek nézett ki, nem pedig egy agyon-heroinozott levelibékának.

What we do in the shadows

Nem tudom, hogy én égtem-e ki a 9gag-es mémeken szocializálódás folyamata közben, vagy valóban egyre kevésbé találok olyan vígjátékot ami tetszik, de még a régebbi filmek is bugyutának és szánalmasnak tűnnek mai szemmel, amelyek anno pedig életem vígjátékai voltak. Kell mindig valami új, valami csavar, valami elvont, hogy meg tudjon mosolyogtatni. Na a What we do in the shadows pont ilyen. Konkrétan betegre röhögtem magam rajta. Persze ehhez az is kell, hogy elég sok vámpíros filmet néztem (nem, a Twilightnak semmi köze a vámpíros filmekhez). A poénok egy jó része csak akkor érthető, ha az ember nagyjából tisztában van a vámpír univerzum tényeivel. Az egész film amúgy dokumentarista stílusban van forgatva. Az alapfelállás az, hogy egy dokumentumfilmes stábot beenged 4 vámpír a házukba, hogy egy filmet forgassanak róluk. Nem szokványos film, de aki szereti a vámpíros filmeket és szeretne egy jót röhögni, annak mindenképp javaslom. De! Mindenképp eredeti hanggal. A szinkront amúgy sem szeretem egyik filmnél sem, de ennek különösen nem fog jót tenni az biztos. Már a magyar címe kritikán aluli (Hétköznapi vámpírok). Hosszabb kritika a VS tollából >>

A bíró (The Judge)

Az év filmje. Pont. Igaz a tavalyi évé. Sajnos csak idén vettem rá magam, hogy megnézzem – nem tudom miért. Mindenesetre jól tettem, hogy rávettem magam. Robert Downey Jr. szerintem a mai színész generáció egyik legkiemelkedőbb alakja. Még a Vasember alakításai is kiemelkedőek, de itt tényleg elhittem hogy egy minden gyermekkori traumáját magával cipelő bizonyítási kényszerből csúcsra jutott sztárügyvédet látok, aki szép lassan tördeli le a gyerekkorából maradt üvegszilánkok által felépített menőcsávó imidzsét. A bírósági filmek alapvetően eddig mondjuk mindig tetszettek, de itt van bőven karakter ábrázolás, családi dráma, személyes tragédiák. Üt a film rendesen, mint Mickey O’Neil a Blöffben, ha az anutája lakókocsijáról van szó!

Bone Tomahawk

Dráma. Western. Horror. Mi kell még? Az utóbbi időben amúgy is rákattantam a western filmekre, valahogy nagyon bejönnek. Kicsit félve ültem le megnézni ezt az alkotást, csakis azért vettem rá magam mert jókat írtak róla. Na nem azért féltem, mert attól tartottam nem jó film, hanem mert egyre kevésbé bírom a horrorokat (lágyul a szívem). Szerencsére a horror rész kimerült a naturalista látványban, meg amúgy is a misztikus dolgoktól szoktam parázni, ebben meg semmi ilyesmi nem volt. Tulajdonképpen a film sokkal inkább dráma, mintsem horror. A teljes játékidő 80%-a elmegy azzal, hogy a szereplők karaktereit építgeti a rendező, mindezt annyira jól hogy olyan érzésem volt a végére, mintha egy komplett könyvet elolvastam volna a történetükkel. Igaz a befejezés kissé túl egyszerűre sikerült, de ezt én elnéztem mert amúgy végig remekül szórakoztam. Kurt Russell-t pedig külön kiemelném, mert nem vagyok oda érte, de komoly seriffet kanyarított magából a kis szakállkájával.

12 majom (Twelve Monkeys)

Szinte már talán alapműnek számít, mégis csak most jutottam odáig, hogy megnézzem és mekkora hiba volt, hogy eddig vártam. Lehet én nem értek a színészethez, de Brad Pitt alakításáért én adtam volna valami díjat. Ráadásul eddig az egyetlen olyan időutazós film számomra, amelyben nincs paradoxon és ez nagyon nagy plusz pont. Nem tudok igazándiból nagyon hosszasan köntörfalazni róla, aki nem látta nézze meg. Azonnal!

12 majom filmmustra

Hold (Moon)

Igen, jól látja mindenki, az elmúlt évben főleg a sci-fi vonalon történt lemaradásomat igyekeztem pótolni. És milyen jól tettem! Sam Rockwell elképesztő jót alakít, még azt is mondhatnám, hogy jobb volt, mint Matt Damon a Mentőexpedícióban. Vagy hát legalábbis hitelesebb volt, hogy éveket tölteni egyedül egy tök üres égitesten, az legalábbis pszicholgóiailag teljesen kikészíti az embert és nincs ereje űrkalózosdival poénkodni. A csavar nélkül persze ez is csak egy lenne a sok hasonló film közül, de így egy nagyon nyomasztó és sötét thriller kerekedik belőle, olyan amilyennek a Solaris-nak is kellett volna lennie (de sajnos az nem lett ilyen jó, pedig a könyv nagyon ott van).

Mad Max: Fury Road

Ezt már megírtam! Minek írjam újra? Egy 2 órás tömény videoklipp. De zseniális videoklipp. Nem a történet a lényeg, mert az nincs…és mégis végig imádtam. Persze ehhez kellett a mozi élmény, a nagy vászon, a dübörgő hangfalak. És hogy legalább 10x a képembe üvöltsék, hogy vérzsák!

A mentőexpedíció

Nem tudnám eldönteni, hogy ez, vagy a Hold tetszett-e jobban. Az biztos, hogy egyenként vágnám le a lábujjait, annak, aki átírta a címet…Ha már a könyv jó volt “A Marsi”-nak, és mindenki így ismerte, akkor a filmet miért – ismétlem – miért kellett átnevezni? Mindegy, ez a lényegen nem változtat. Minden percét élveztem, remek film lett. Azt azért hiányoltam, hogy nem érződik, hogy úgy igazán összeomlana a srác, túl könnyűnek tűnik a megoldás, túl hamar rájön mindenre…kicsit olyan érzésem volt, hogy ez nem is akkora cucc amit végrehajt, hiszen pakk pakk pakk, így jönnek az ötletek és minden működik.

 2016 várományosai számomra

Mivel mint írtam, hogy egy kicsit elkéstem a bejegyzés befejezésével, így történhetett, hogy valamelyiket már láttam. Mégpedig a Tarantino filmet és imádtam. Bár jobb lett volna nem az első sor legszéléről nézni, de megér egy újra nézést!