Határozatlansági argumentum: mégis írok

Az idő mindig visszaigazolja azt a feltevésemet, hogy az ember arra vágyik ami nem az övé. Például itt ez a blog kérdés is. Hónapok óta semmi kedvem nem volt írni bele, nem éreztem hogy a múzsa csókja végigcirógatná a központi idegrendszerem sejtjeit. Hát megtettem a lépést, ami elkerülhetetlen lett volna ebben a szituációban: hangosan – azaz leírva – megfogalmaztam és bejelentettem, hogy márpedig én soha többé nem fogok ide egyetlen betűt sem vésni. Megjegyzem, nem ez volt az első alkalom, hogy ezt kinyilatkoztattam. És hát azóta is itt vagyok. Mióta ezt a felzaklató kinyilatkoztatást beleintegráltam kitörölhetetlenül az internet palatáblájába, napokon belül jött a késztetés, hogy valahova valamit írni kéne. Hát nem visszatértem? Hát de! Annyira visszatértem, hogy ennél visszatértebb már akkor sem lehetnék ha visszafelé írnék. És lássuk be, hogy igazam van!

Annyi minden sok esemény történt lelkem karosszériájául szolgáló porhüvelyem környezetében, hogy már már feldolgozhatatlanul hatalmas bithalmaz várja agyam egyirányú memória területein, hogy a világra ontsam gondolataimat.szivárvány hányás isolated fej

Tessék megnyugodni, természetesen nem produkálok szivárványszínű emesis-t, avagy csillámrókát, a fenti kép csupán illusztráció. Tényleg! Azonban mint az már bizonyára megragadta a Sherlock Holmes-i megfigyelő képességekkel rendelkezők figyelmét, az oldal megjelenése megváltozott (már megint). Ennek baromi egyszerű oka van: unatkoztam és szeretek mindenféle vizuális építőkockákkal nagy homokvárat építeni mondandóm elektronikus kivetülése köré. Bloástya!

Miről is szerettem volna megosztani veletek mindenféle élménybeszámolót? Huhh, hát rengeteg minden kavarog a fejemben. Egyrészt voltam Agykontroll tanfolyamon, ami egy elképesztően intenzív élményt jelentett számomra, és szkeptikus énemet is számtalan mindenről győzte meg. Ezen kívül folyamatosan hallani innen onnan a drogkérdés szerteágazó dilemmájáról, illetve az itthon általánosan kialakult képről, mely az alkohol és a fű közötti viszony realitásoktól mentes összehasonlításán alapul. Ez valamiért mindig is egy olyan téma volt számomra, ami közel állt hozzám és zavart, hogy az emberek milyen szemellenzősen tudnak birkaként követni bármit és bárkit (jelen esetben önmagukat, mint tömeget). Ezt is persze majd kifejtem bővebben (sokkal bővebben). Aztán itt van a bakancslista kérdése, amit már évek óta tervezek megírni, de most eljöttnek vélem rá az időt, hiszen bármikor meghalhatok – igen bármikor….te is – és még előtte szeretnék leszámolni pár hőn áhított vágyammal. Szóba fog még kerülni az állandó alkotói válság egy  emiatt közel sem túl aktív fotós szemszögéből, illetve az edzés közben elért sikereimet sem a facebookra szeretném folyton kispammelni, hanem majd itt eresztem bő nyálra (lére?) a PR-okat WOD-okat, meg ehhez hasonló értelmetlen fogalmakat.

yoda keep reading you must