Belgium Trip III.

Előzmények: Belgium Trip I. (Brüsszel) / Belgium Trip II. (Ghent)

Szóval este hét körül bedöcögtem a sok “mesebeli lófasz” közé a négysávos út melletti pályaudvarba. Mivel Nikki (második szállásadóm) kicsit lebetegedett – sűrű elnézések közepette – kihagyta, hogy bejöjjön Bruges-be elém (mert ő a tengerparton lakik a családjával Heist-ben). Úgyhogy a – még mindig – zuhogó esőben eltökélten neki indultam megkeresni a De Garre elnevezésű kocsmát. Előtte azért – mivel éhes voltam – beültem egy adag sültkrumplira, amit ezúttal pirított fokhagymás-borsos majonézzel tunkoltam szárazra. Meg is állapítottam, hogy itt fogok másnap ebédelni.

Az említett kocsmáról annyit kell tudni, hogy annak ellenére, hogy az egyik legismertebb kocsma Bruges-ben, nem olyan egyszerű megtalálni. Kicsit olyan mint “A lángosos” Szentendrén, csak még olyanabb. Ugyanis miután megtaláltad a helyes sikátort, még ott sincs kiírva, hogy ez az az ajtó, csak akkor tudod, hogy azaz, ha tudod hogy azaz. Érted! Mivel én alaposan felkészültem előre, tudtam hogy azaz és beléptem. Baromi hangulatos, a kocsma pont olyan mint a város…egy mesebeli lófasz. Mintha a Trónok harca vagy a Gyűrűk ura egyik kis fogadójába tértem volna be.

brugge belgium de garre söröző kocsma

Kicsit várnom kellett, mire lett szabad asztal, de türelmes voltam. Leültem, jött a pincér hölgy és egyből mondta mit kérek mielőtt még annyit mondhattam volna, hogy “Bonjure”. Végülis eltalálta (nyilván mindenki azért megy oda), a ház sörét szerettem volna megkóstolni, egy laza 12%-os gyönyörűséget, melyet a helyről neveztek el. Gyorsan meg is kaptam egy codálatosz stílusos pohárban, pici kockázott sajttal egyetemben. Szép lassan elszürcsöltem, majd kisétáltam ismét az esőbe…..nem érdekelt, hogy szarrá ázok, minden olyan szép volt és lassú….én nem tudom mi volt abban a sörben, de teljesen “jólvoltam”. Csak mosolyogtam és sétáltam. Igaz, hogy a pályaudvarra akartam visszamenni – ami nem sikerült, mert valahogy mindig a főtéren lyukadtam ki – de nem érdekelt.

garre sör belgium

Miután végre megtaláltam a vonat állomást majdnem elmúlt este 11 (az utolsó vonat 23:20-kor megy). I like to live dangerously:) Végülis épségben megérkeztem Heistbe, ahol Nikki kijött elém az állomásra, majd egy kellemes csevej kíséretében elkísért a szülei házához. Ketten vannak testvérek, így négyen laknak egy fedél alatt (plusz két macska). Apuka egyedül tartja el a családot, a két szintes házzal napi nyolc órányi informatikai boltban történő eladóskodással. Ez egy újabb kis szösszenet az ottani anyagi helyzetet illetően. Ja és kizárólag bio kaját esznek. Bocs! Még egy ideig dumáltunk aztán elszenderültem a kanapén a két macska társaságában. (Az egyik valami nagyon durva pszichotróp anyagot szedhet, mert nagy kerek szemeivel sosem pislog és mindig olyan csodálkozó/ijedt fejet vág, hogy az móka kacagás)

belga sör hatása betépett macska

Másnap reggel (végre) ragyogó napsütésre ébredtem, úgyhogy kisétáltam a tengerpartra és jól megnéztem: víz. Nagy víz. Sok homokkal. Uncsi….úgyhogy inkább felpattantam a vonatra és vissza mentem Bruges-be. Egy jó háromnegyed napot ellófráltam a sok mesebeli lófasz között, láttam a szájbabaszott hattyúkat, sőt megkerestem a König Astrid parkot is a zegzugokkal. Ja itt jegyezném meg, hogy aki nem látta az “In Bruges” című (magyarul Erőszakik címen futó) filmet (amely egyébként Martin McDonagh drámaíró remeke), az nagyon gyorsan pótolja be. A címmel ellentétben nem egy vígjátékról van szó, hanem egy nagyon mély és megkapó drámáról, ami kicsit groteszk módon végig fanyar gúnnyal és viccekkel operál. Zseniális!

Visszatérve szerdára: megnéztem vagy 4-5 templomot, beleértve a Jézus vére bazilikát is (ahol állítólag Jézus vérét őrzik). A Belfort tornyába nem mentem fel, mert baromi hosszú sor állt, helyette öt euróért ittam egy kávét a főtéren (nem kellett volna). Négy óra körül csatlakozott hozzám Nikki is, akivel egy ideig még sétáltunk, aztán beültünk egy pub-ba és ott dumáltunk egészen estig. Aztán ő lelépett, mert tűzijáték volt a tengerparton (itt egy kis dilemmába kerültem, de inkább maradtam, hogy megnézzem az éjszakai Bruges-t eső nélkül). Előtte azonban még ittam egy La Corne sört (ami az összes megkóstolt közül szerintem a legfinomabb volt. Sajnos ebből nem tudtam szuvenírt hozni, mert sehol nem találtam kocsmákon kívül.

Másnap reggel viszonylag korán vissza indultam a reptérre, így hát könnyes búcsút vettem szállásadóimtól (előtte persze megígértettem velük, hogy egyszer ellátogatnak Budapestre). Visszafelé viszonylag szép időm volt, nem áztam szarrá a reptérre menet. Azért kicsit mindenesetre rövidnek éreztem, el tudtam volna még tölteni ott pár hetet (vagy hónapot). A következő úticélomnak Izlandot szeretném, de ahhoz sajnos mélyebben a pénztárcámba kell nyúlnom, úgyhogy lehet Prága vagy Stockholm lesz inkább belőle….