Belgium Trip I.

Ez a “nyár slágere”, ebben megegyezhetünk. Mondjuk amikor megérkeztem a Charelroi reptérre még nem esett, bár ez nem tartott hosszú ideig. De ne szaladjunk ennyire előre, mert még repültem is egyet ami nekem egészen új élményeket jelentett. Az egyik ilyen élmény: vadászgépbe akarok ülni, azonnal! Hát ez valami hatalmas fun. A gyorsulás, az emelkedés, a fordulás, tiszta vidámpark. Mondjuk nem is kimondottan a repülés tényétől voltam picit izgatott hétfőn hajnali négykor Ferihegy (ohh pardon a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér) felé tartva, hanem mert fogalmam sem volt, hogy a valóságban mi fog történni addig amíg végre felszállhatok a gépre.

A gépem 6:15-kor indult, szóval nem túlzok ha azt mondom a 4:00-ás érkezés kissé pesszimista hozzáállásról árulkodik, de legalább biztosra mentem. Olyan elveszett voltam már rögtön a reptéren…azt sem tudtam mit merre, csomag hova én hova, mikor és miért? Na a lényeg, hogy végül megtaláltam a wizz-air check-in pultokat, ahol egy kisebb falunyi ember tömörült mindenféle rendszer nélkül. Hát én jó magyar módjára beálltam oldalra és nagyjából 2 kötőjel 4 perc alatt már oda is jutottam a pulthoz (álljatok csak a sorban birkák:D). Ezek után a biztonsági ellenőrzést és minden egyebet letudtam 20 perc alatt, szóval volt több mint egy órám a gép indulásáig. Körbenéztem a duty-freeben, hogy mégis mit vesznek a túristák tőlünk hazafelé, megállapítottam, hogy ez nem az én pénztárcámra van méretezve (nem mintha pálinkát akartam volna venni így hajnalban). Gyorsan tekerjünk is át a felszállásra, mert ott jött az első meglepetés: aztakurva, ebben van kraft. De ezt már mondtam! Végülis egy két órás unalmas út után megérkeztem Sárlöroá (Charleroi) repterére és megpróbáltam megkeresni a transzferemet…sok másik túristával egyetemben.

Először odamentem a Brussels-Shuttel buszához, hogy itt ez a jegy én hova menjek? Párlevúfránsz? Anyád picsája azt! This jegy, TICKET! Busz! Where? Hát nem jutottam előrébb. Végül egy másik buszos mondta, hogy menjek a reptér másik oldalára és ott lesz. Hát odamentem, nem volt ott. Viszont volt egy rakás menetrend (egyik sem az enyém). Fél óra múlva befutott egy Ryanair-es kisbusz és megállt nem messze tőlünk (addigra már egy magyar házaspár csatlakozott hozzám a keresgélésben). Már tíz perce állt ott, mondom tőle is megkérdezem. Mutatom a papírom: Áhh, yes yes, come! Jelentem a telibe ryanairezett busz első ablakán egy A4-es fénymásolólapra volt kinyomtatva a WizzAir logója és fel volt celluxozva a szélvédőre. De ezen én miért lepődöm meg, Magyarországról jöttem vagy nem?!

Brüsszel

Amikor a busz kitett a Déli Pályaudvarnál az első gondolatom az volt, hogy éhen halok. Aztán az, hogy pisilnem kell. Úgyhogy belevetettem magam a pályaudvar épületébe, ami hiba volt. Nagyjából egy akkora épületkomplexumot kell elképzelni, mintha a budapesti Keleti és Nyugati pályaudvarokat, a Westendet egy épületbe sűrítették és ráépítették volna a deák-téri metró csomópontra. Mire a WC-t megtaláltam eltelt vagy negyed óra. Ráadásul a mellékhelyiségben olyan kis automata kapuk voltak, mint amilyeneket nálunk a Klinikák metró megállónál tesztelnek. Mindenesetre elvégeztem a dolgomat és nekiindultam a csöpörgő esőnek.

Brüsszelt nagyon röviden tudnám jellemezni: nagyon hasonlít Budapestre, de kevesebb a zöld terület és “Európa jelképe” – azaz a pisilő kisfiú (Manneken Piss) – egy oltári nagy átbaszás. Az egész szobor akkora mint egy játékbaba, ráadásul egy kerítés mögött van. Mire elértem hozzá, már eléggé éhes voltam és sajgott a lábam a 15-20 kilós hátizsákomtól, úgyhogy a főtéren átverekedtem magam egy csapat kínain akik épp gofriért álltak sorban és kerestem magamnak egy csendes kis helyet, amit meg is találtam egy görög kisvendéglő képében. Természetesen a vendéglős (60 év körüli bácsi) itt sem volt hajlandó a francián kívül más emberi nyelven megszólalni, de hogy a “no” jelentésével sem volt állítólag tisztában az kissé erőtlenné tette nacionalista érzelmeinek ilyen formájú kinyilvánítását.

– A gyros please with fries without any sauce!
– Szosz?
– No sauce!
(Itt kinyitotta elém az étlapot és elkezdte mutogatni a gyros tál képét)
– Rizzo?
– No rizzo, fries…pommes frites (az egyetlen francia szó amit tudok)
– Ok.
– And no sauce, no zaziki!
– Zaziki?
– No zaziki!
– Ok. ok.

Ezek után kihozta rizzsel, zazikivel, sajtszósszal és joghurtos öntettel. Hát a pofám leszakad. Na mindegy, volt nálam bogyó (laktáz), úgyhogy betoltam, meg ittam mellé egy Stella-t és tovább baktattam a városban. Az eső itt már eléggé esett, én meg baromi fáradt voltam (félig a korai kelés miatt, félig a valóban elég nehéz táska miatt), úgyhogy mivel pont találtam egy parkot, kerestem egy nagyobb fás részt és egy picit ledőltem az egyik padon….elképesztően jól esett. Persze közben minden értékemet jól eldugtam a kezemet meg úgy helyeztem, hogy a minden zsebemet érzékeljem…állítólag nem túl jó a közbiztonság túristáknak Brüsszelben…rám csak rám kellett nézni…még az kellett volna, hogy egy “I am not from here” feliratú poló legyen rajtam.

Miután kipihentem magam úgy döntöttem, hogy most már eléggé esik és eléggé vizes vagyok ahhoz, hogy vissza csoszogjak a pályaudvarra (nagyjából másfél órás gyaloglás). Na most miután megvettem a jegyem (automatából, mert pénztár az nincs) megálltam a kis eligazító tábla előtt és bután néztem magam elé….a jegyemen az volt Hogy From: Brussels To: Ghent. De ezek nyilván nem a végállomások, a járatok meg úgy voltak fémjelezve, hogy honnan jön, hova megy. De még azt sem tudtam melyik a honnan és melyik a hova, mert az is franciául volt kiírva, mint ahogy az is, hogy melyik az érkező tábla és melyik az induló. Úgyhogy végül kerestem egy szimpatikusabb csajszit és megkérdeztem, hogy ezzel a jeggyel itt a kezemben, hova a nyavajába kell állnom, hogy jó vonatra szálljak. Meg is kaptam a választ és délután három óra körül már a vonaton ültem észak felé….

Folytatás: Belgium trip II.