Nosztalgia – Yestalgia

Néha komolyan lelkiismeret furdalásom keletkezik a blogom elhanyagolásának tényéből. Pedig hát milyen szép napokat is megélt az internetnek eme eldugott kis szeglete, amikor még minden nap készült egy-egy iromány. Hüpp-hüpp. Nem szeretném, ha a betűre szomjazó rengeteg olvasóm elméje dehidratálódás következtében halna szörnyhalált, úgyhogy most kijavítom a csorbát és heggesztek ide egy ropogós és friss szövegképződményt. Írhatnék ám arról, hogy milyen szép idő van, de ez jelenleg nem annyira állja meg a helyét, lévén szakad az eső, úgyhogy inkább egy konvencionálisabb naplóbejegyzés fog következni az elmúlt időhalmaz eseményeit felölelve.

Először is szeretném kifejezni rosszallásomat, hogy már második hete bojkottálom az uszodába való eljutást…rossz Ricsi! Két hete pénteken úgy volt, hogy Vad Fruttik koncertre megyek, aztán persze előtte nagyon okos kisfiú voltam: kedden nyomattam otthon egy kisebb edzést, mivel nem jutottam le időben a terembe. Ez még önmagában nem is probléma, de sikerült minden izomcsoportomban tetemes mennyiségű tejsavat felhalmozni. Legalábbis gondoltam én. Picit fáj a hátam, ugyan kérem kemények vagyunk, daráljuk! A fájdalom a barátunk, csapassuk neki még jobban akkor majd elmúlik. Úgyhogy csütörtökön lementem a boxba, ahol egy kimondottan jó feladatsor fogadott, nagyon jól is sikerült, kicsivel több mint öt perc alatt toltam végig, iszonyú büszke voltam magamra. Másnap is. És akkor érezzük az iróniát. Well done me! Gyakorlatilag levegőt venni is fájt, úgyhogy saját hatáskörömben úgy döntöttem, hogy az esti program felé udvariasan felmutatom a középső ujjamat és nyugodt mozdulatlanságban töltöm a nap hátralévő részét a kanapémon fekve.

Persze nem tartott sokáig a tetszhalál, hiszen szombaton este Mozgás Éjszakája volt, azon meg hát kötelező a részvétel. Az első élményem ezzel kapcsolatban, hogy odafelé a Róbert Károly körútnál defektet kaptam. Zsótinál volt persze javító szett…jipijájé…de a ragasztós tubus úgy döntött napokkal korábban, hogy ő márpedig kiszárad. Szerencsére pont kéznél volt egy benzinkút, ahol olcsóbb volt egy komplett belső mint a javító készlet, így hát előbbi mellett tettem le a voksom és komoly 1500 Ft-al megkárosítva hagytam el az objektumot vadonatúj kaucsuk gyűrűmmel a kezemben. Az este további részében gyakorlatilag csak egy szolid éjszakai Critical Mass volt a program, aztán kerekezés haza. Számomra volt valami visszás abban, hogy az egész rendezvényen a Zumba tudta a legnagyobb tömegeket megmozgatni. Persze semmi bajom a zumbával, csinálja aki szereti, remek mozgás. Aki mást mond az hazudik. Én teljes szívemből így gondolom. Tényleg! Not?

A múlt hetem mellesleg egészen fenomenális volt, rengeteg minden történt. Többek között például találkoztam egy rég nem látott ismerőssel, egy rég nem látott helyen. A Rudolf Borozóban töltöttünk el Zsófia kolleginával egy pár órát először kettesben, majd hirtelen felindulásból elkövetett csatlakozás eredményeképpen hármasban Zsoltival. Két almafröccs és egy Dreher után mindössze alig 800 Ft-al volt kevesebb a pénztárcám, ami a hely egyéb specifikációival ellentétben egészen kellemes élmény volt. Mondjuk a nosztalgikus kannás bor aura ami a “Rudi” életérzés velejárója, kicsit megdobogtatta a szívemet. Kicsit később – pénteken – már nem voltam ennyire feldobva, amikor a Fröccsteraszon egy nagyfröccsért és egy almaléért fizettem 1210 Ft-ot. Úgy akkor ott egy hangyányit panorámába fostam a területet a megrökönyödéstől. Mindezt azért, mert egy Ecuadori tanuló hölgyemény (Michelle) úgy döntött, hogy az én kanapémat veszi igénybe 3 éjszakára, amíg körbe-vizslatja Budapestet, én meg péntek este elmentem vele egy kis város- és meccsnézésre Hősök tere – Erzsébet tér viszonylatban. Az angol tudásom egyre jobban fejlődik, már egész tőmondatokat képes vagyok megállás nélkül kiadni a számon. Azt is meg tudtam, hogy a mormon vallás Dél-Amerika azon a fertályán eléggé elterjedt és ha nem lenne éppen itt Európában, hanem még mindig a szüleivel lakna otthon, akkor még az internet is egy csúnya rossz és tiltott dolog lenne. Én nem akarom senkinek a hitét kétségbe vonni, de ez azért egy kicsit értelmezhetetlen számomra.

Hősök terén pózolós couchsurfer
Alap, hogy úgy kell tartanom a csoffadt karom mintha szénné lennék gyúrva:)

Szombaton egy éjszakára Michelle Bécsbe emigrált, hogy ott is jól körülnézzen, úgyhogy én fogtam magam és egy csapat városlakó fiatallal belevetettük magunkat a sűrű őserdő rengetegébe, hogy tüzet csiholva döglött állatok tetemét pakoljuk aztán az orcánkba. Eredetileg Mezőkövesdre mentem volna családi hepajra, de az égiek úgy döntöttek, hogy márpedig én Pesten maradok…ki vagyok én hogy vitatkozzam velük? Úgyhogy egy kellemes délután keretében megtöltöttem bendőmet az auchanban vásárolt akciós grilltál hőkezelés utáni eredményével, aztán este bepunnyadtam egy újabb meccsnézés erejéig a tévé elé. Másnap reggel Zsuval és Baluval mentem túrázni a Pilisbe, hogy kicsit bejárassam ismét a térdemet. Egy laza 3 km alatt 500 m emelkedést követően feljutottunk Dömösről Prédikálószékre a Vadálló-köveken keresztül. Aki itthon szeretné tesztelni az alpesi – esetleg erdélyi – körülményeket, annak ezt az útvonalat bátran ajánlom. A 16 perces kilométerek sem tántorították vissza a keringésünket az átlag 120-150-es pulzus produkálásától. Félúton aztán ketté váltunk, mert én mazochista vagyok és keveselltem a terhelést, úgyhogy Zsuék visszaindultak egy elágazásnál Dömösre, én pedig nekivágtam Dobogókőnek, hogy utána egy jó nagy kerülővel térjek vissza ugyanoda. Ez plusz 300 m szintet és 5 km távot jelentett az eredeti tervhez képest, így összesen 18,5 km és 950 m szint volt a végeredmény (Runkeeper szerint csak 754 m, de az a buta csak a két végpont közötti különbséget számolja, hogy közben hatszázszor mentem le-föl azt nem). Ez az eddigi keretnél – amit a térdem engedett – sokkal szebb, de még így is bedurrant délutánra sajnos. Szóval hétfőn reggel kellemes volt felcipelni 450 kg-nyi járólapot és csempét a lakásba. Hétvégén lehet, hogy végre eljutok Csesznekre via ferrátázni, aztán meg evezni.

Na, így visszanézve sikerült egészen elfogadhatóan teljesíteni előzetes elvárásaimat a mai bejegyzés terjedelmét illetően. Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza! Mindenkinek csokibékában gazdag nyarat és száraz alsóneműt kívánok. Jóéjszakát!