Ez itt tényleg a vég

Ennél betegebb, elképesztőbb, szörnyűbb, idiótább, meghökkentőbb, érdekesebb filmet nagyon nagyon ritkán látok. Nem tudom, hogy valóban ennyire degenerált volt-e, vagy így néz ki a valóság, ilyen lenne egy hasonló helyzet, így viselkednek az emberek. Az biztos, hogy – egy: még egyszer meg akarom nézni – kettő: nem akarom még egyszer látni. Alapvetően nem vagyok oda a Seth Rogen, Jonah Hill, Jay Baruchel és Michael Cera által alapított csapatért. A Superbad egyenesen szar volt szerintem. Ugyanez az érzés kezdett magába keríteni az első 20 percben, az egyetlen dolog ami miatt nem lőttem ki a francba a filmet, hogy mindenki saját magát alakította (Rihanna, Craig Robinson, Jason Segel, az a négy hülye is akit már mondtam, meg hát mindenki más is). Aztán történt valami (nem akarom lelőni a poént, mert így ütött nagyot, hogy én sem tudtam miről fog szólni), és odaszegeződtem a képernyőre. Egyszerűen egy másodperc alatt az unalmas – már-már gagyi – kisvárosi vígjáték feelingből egy olyan mértékű groteszk faktor lett, egy jó adag elbaszottsággal, hogy nem lehetett nem végignézni. Nagyjából úgy éreztem magam, mint a prűd tinilány aki véletlen belecsöppen egy gruppenbe és úgy csinál mintha takarná a szemét, de azért nem tudja megállni hogy leskelődjön.

ez itt a vég this is the end poster plakát film

Külön érdekes számomra, hogy mint ember, milyen érzés egy ilyen szerepet elvállalni. Hiszen nagyon sokan még akkor is a karakterével azonosítják a színészeket, ha teljes mértékben kitalált szereplőkről van szó. De itt most mindenki saját maga volt. És sokan kimondottan nagy seggfejek voltak. Biztos vagyok benne, hogy nem egyszer megkapják, hogy mekkora pöcsök ezután a film után. Persze nyilván ezt nem kell komolyan venni, de attól mert színész az ember még van önbecsülése és a hülyeség is tud fájón ütni.

Egyszerűen nem tudom, hogy írjak a filmről, hogy közben ne hintsek el spoilereket. Azt mindenesetre megjegyezném, hogy aki a romantikus vígjátékokat, családi filmeket szereti és már a TED-en is megremegett egyszer-kétszer a szemöldöke, a Horrora Akadva után pedig elmondott egy miatyánkot, az ezt a filmet nagyon messzire kerülje el. Miért? Mert bebizonyítja hogy a tipikus amerikai fingós, böfögős, faszverős, hányós poénokat úgy is elő lehet adni, hogy az tényleg vicces legyen. Mert felhasználja az összes fellelhető sztereotípiát vallástól, nemtől, bőrszíntől és nemi identitástól függetlenül, nem a visszafogott formában. Mindeközben egy rakás “klasszikus” és klasszikus film, illetve szép lassan önnön maga paródiájává avanzsál. Mert a benne szereplő színészek lehet, hogy mégis tudnak játszani (kivév Jonah Hill-t, meg Seth Rogen-t).

Összességében számomra 9/10 a film. Azért csak kilenc, mert kicsit olyan érzésem van, mint a Scott Pilgrim vs the World után. Így az volt a fejemben, hogy “baaazdmeg”, de nem tudtam eldönteni, hogy ez most jó “baaazdmeg” vagy rossz “baaazdmeg”. Még emésztgetnem kellett, megrágnom picit, aztán visszaöklendezni és megérezni az igazi ízét. Talán még egyszer lenyelnem, vagy gurguláznom kicsit a torkomban, hogy megérjen a zamata. Mindenesetre még egyszer meg fogom nézni az biztos. De nem most….

  • Szerintem jó “bazdmeeeg”, pontosan azért mert szürreálisan szar. Amúgy a Superbadnek adtam egy második esélyt, mert elsőre én is hánytam tőle, de másodjára bejött, nálam az Ananász Express az ami sehogy. :D Jonah Hill-t meg bírom, Wall Street farkasában is jó volt, előtte volt A pénzcsináló, és volt neki egy vígjátéka, amit ő vitt, az pedig a Bébisintér (Sitter ha még nem láttad:D).