Decathlon Túranap

Több generációra visszamenő tájfutó nemzetség tagja vagyok. Mondhatnám nagyképűen és fellengzősen, hiszen apám és nagyapám is komoly versenyző volt, sőt utóbbi nyugdíjas éveiben is aktívan tevékenykedett a tájfutó szövetség tagjai között mint versenybíró vagy épp szervező. Még a wikipedia-n is szerepel a 2006-ban elhunyt személyiségek között. Kicsit talán az ő emlékére is ötlött fel bennem, hogy végigfutok egy teljesítménytúrát. Igaz nem tájékozódási futás, hiszen jelzett turista úton volt kijelölve az útvonal, de mégis valami hasonló. Ez pedig a múlt szombaton megrendezett Mátrai Decathlon Túranap volt. Kezdésnek – mivel végig futni akartam – elégnek éreztem a 12 km-es távot belőni, ami jó döntésnek bizonyult: 1:23-as idővel a 6. helyen érkeztem célba – mindössze 9 perccel lemaradva az elsőtől.

decathlon túranap mátra 2014

Kicsit izgulva vezettem le azt a jó 70 km-t Mátrafüredig, de aztán a kocsiból kiszállva fejbe csapott a friss hegyi levegő – no meg az alig 10 celsius – és már kocogtam is a szakközép sulihoz ahonnan a dolog indult. Meglepően gyorsan adminisztrálták a dolgokat, ahogy odamentem kaptam rajtszámot, kis térképet, induló pecsét…tessék lehet menni. Három ellenőrző pont volt előre irányozva, én úgy számoltam hogy elsőt meghúzom és meglátjuk mennyi időbe telik, aztán ahhoz mérten majd beosztom az erőmet. Nézelődni nem sok időm volt, de még így is meg tudtam állapítani, hogy erre az útvonalra egyszer kicsit kevésbé feszített tempóban is vissza kellene jönni. Az első szakasz egészen enyhén emelkedett, nagyjából végig tudtam futni, csak egyszer kellett kicsit lihegve sétálnom pár métert, hogy oxigénhez jussak. A második szakasz egy durva lejtővel nyitott – kicsit féltem hogy a bokámat otthagyom félúton, de ez nem történt meg szerencsére. Rögtön utána kezdődött a pokol tornáca, mint az alább látszik a szint grafikonon:

decathlon túranap mátra szint diagramm

Nem azt mondom, hogy olyan nagyon baromira vészes lett volna az emelkedő…de azért a végére a hörgőimet az orlikaimon fújkáltam ki sugárban. Ráadásul el is taktikáztam magam, mert az első két pontot nagyjából 20-20 perc alatt abszolváltam – gondoltam a Csepegő forrásig kicsit visszafogom magam az emelkedőn, mert nem akarok meghalni, majd a végén lerobogok a lejtőn is behozom a lemaradást. Hát egy nagy büdös….fityiszt. Az a 300 méteres süllyedés a végén olyan sziklás meg kavicsos volt, hogy talán a sík terepen hozott sebességet ha tudtam hozni. Mindent összegezve én nagyon élveztem, még úgy is hogy a nap hátralevő részében a járással akadtak azért problémáim. Jövőre az első helyet célzom be, két hét múlva meg Gerecse10-re jöhet velem, akinek van hozzá affinitása.