Tonhalas tökgyalu! Mivan?

Nem csalán nem paprikás, ez itt újra én és én újra itt. Rengeteg sok idő eltelt mióta legutóbb írtam, sőt még annál is több, hiszen az sem volt érdemben magas színvonalú és elismerésre méltó új információkban bővelkedő. Bezzeg ez, amit most olvasol, ez még annyira sem lesz az, mégpedig azért mert akaraterőm minden eldugott kis bugyrából összekapartam a maradék eldugott kis szilánk foszlányokat és azok arra sarkaltak engem, hogy egy semmitmondó bejegyzéssel örvendeztessem meg olvasóimat – vagy “nemolvasóimat”. Az igazi indok valójában lehet hogy mégiscsak az, hogy egyre többen szememre vetették, hogy már milyen régen nem írtam, ezért nekik szeretnék kis örömmorzsákat csepegtetni életük majonézébe.

Annak ellenére, hogy konkrétan ez a bejegyzés valóban nem fog semmiről szólni – még akkor sem, ha te még mindig őszintén hiszel abban, hogy az unikornisok valójában a narválok evolúciójának hegycsúcsai – azért elmondom benne, hogy miről fognak szólni az elkövetkező kis darabkák, amelyeket a tér-idő kontinuum feltételrendszerének engedékenységének függvényében záros határidőn belül fogok publikálni. Egyrészt tovább bővítettem, csiszoltam, ékesítettem és fejlesztettem paleolit gasztronómiám kifogyhatatlan tárházát, és mint olyat nem fogom tudni megállni, hogy ezt a világ árgus szemei elé pakoljam. Lesz szó sok-sok olyan vendéglátó ipari képződményről, amelyek saját tapasztalat alapján igencsak ajánlottak, de lesz még recept is, bizony. Ennek kapcsán eszembe jut, hogy milyen rég írtam le így mondat végén azt hogy bizony…bizony!

Egy másik kimondottan bő lére eresztett témával is szeretnék foglalkozni, avagy megosztani a nagyérdeművel nézeteimet és az életről alkotott elképzelésemet. Erről már szó volt korábban is, de nem árulom el, mert úgy nagyobb az öröm amikor meglepetésként csattan az arcotokba, mint a 10 kilós tonhal a kezdő tengeri horgász pofájára. Ezek, ha nem tudnád az öröm kifejezésének metaforikus leképezései. Hiszen ki nem szeretne egy óriási nyálkás tengeri élőlényt érezni a frissen borotvált, viszkető arcbőrén? Na? Ugye! Tökgyalu…