A magyar egészségügy margójára

A magyarok pesszimisták, nem tudnak örülni és még kenyérre sem telik a legtöbb embernek. Legalábbis ez derült ki az OECD országok körében készült 5 éves felmérésből. De én szeretnék most mégis valami pozitívat írni. Egyszer egy cikk kapcsán valaki írt egy hozzászólást, hogy miért mindig csak a pocskondiázó cikkeket jelenítik meg az újságok az egészségügy kapcsán, a jóról miért nem cikkeznek. Erre persze jött a válasz, hogy mert a jól működő egészségügy elvárás és az a természetes, hogy a beteg meg van elégedve. Ez persze igaz is, de sajnos nem így van. Ezért én most szeretném itt és most külön kiemelni az Újpesti Szakorvosi Rendelő nefrológiájának főorvos asszonyát: Repetics Saroltát és kedves asszisztensét, akinek sajnos nem tudom a nevét.

Még novemberben csináltak egy vérképet, amiből kiderült, hogy a kreatin, karbamid, az összefehérje és az albumin szintjeim emelkedettek. Ugye? Most kurva okosnak tűnök, pedig csak felsoroltam azokat a vérképen látott szavakat, amelyek mellett kis kereszt volt. Jó, ok, nagyjából vágom is, hogy mit jelentenek, de nem azért vagyunk most itt hogy felvágjak. Maximum egy rúd szalámit, mert éhes vagyok.

Kaptam is időpontot a “veselógiára”, be invitáltak most péntekre. A kedves asszisztens hölgy pontban kettőkor (amikorra kaptam az időpontot) betessékelt a rendelőbe. Megpróbálom címszavakba szedni, hogy milyen tapasztalatok értek:

  • A doktornő udvarias volt, kedves, már-már szívélyes (emberi)
  • Minden leletemet átnézte, végigkérdezte a fontosabb információkat (hozzáértő)
  • Lefordította szimultán a latin hablatyot amit diktált – nekem (figyelmes)
  • Az én kérdéseimre is válaszolt…örömmel (türelmes)
  • Annak ellenére, hogy szerinte csak keveset iszom, azért elküldött még kivizsgálásra (alapos)

Nyoma sem volt unottságnak, nem úgy kezelt mint egy darab húst, nem közölte velem, hogy “hát maga fiatal, nem lehet semmi baja, menjen haza, ne húzza az időmet és fogyassza az állam pénzét”. Igen, utóbbi megtörtént pár éve velem. Szóval a konklúzió: igen vannak a magyar egészségügyben még olyan orvosok, dolgozók, akik megérdemlik a mosolyt és hogy megköszönjünk a munkájukat. És mindezt annak ellenére teszik, hogy nevetségesen keveset keresnek, ezért minden tiszteletem az övék. Ha legközelebb ilyen orvoshoz kerültök, ti is feltétlenül mondjátok el neki, hogy nagyon hálásak vagytok azért, amit nap mint nap tesz az emberekért. Az a mosoly amit visszakaptok megéri ezt a pár szót. Köszönöm…