Játékdemokrácia

Már az idejére sem emlékszem mikor esett meg legutoljára, hogy egy számítógépes játékról írtam véleményt, ezért ebben a szent pillanatban elérkezettnek láttam az időt eme eget rengető témának a felfrissítésére. Bevezetőül szeretném felhívni a figyelmet, hogy mennyi változáson megy keresztül egy emberi lény, onnantól kezdve hogy először leül a monitor elé és figyeli az apró színes pontok végeláthatatlan balettjét. Én személy szerint még Commodore 64-en szocializálódtam bele a virtuális társadalom népességének elborultabb hányadába. Ha valaki hasonló cipőben jár mint én, annak ismerősek lehetnek ezek a szavak illetve több szóból álló kifejezések: Winter Games, Snookie, Lode Runner, Tubyx és társai. Mai szemmel nézve a vizuális megjelenítést inkább neveznénk színes konzolnak mint grafikának, de semmi nem fogható ahhoz, mint amikor a 10 km-es síkfutás keretében fél órán keresztül gyilkoljuk a joystickeket, hogy a következő körre cserélhessük ki mert tönkre mentek. A mellékhatásként megerősödött alkarról már ne is beszéljünk – persze Nintendo Wii…ugyan már.

Ezt követően persze egyre elterjedtebbek lettek a PC-k, megindult a grafikai harc és mint minden valamire való kamasz kocka én is megszállottjává váltam a minél szebb és jobb megjelenéssel bíró játékoknak. Minden kerekítéstől mentesen mondhatom: nem válogattam csak szép legyen. FPS, autóverseny, motorverseny, foci, stratégia…egyre megy. Igaz már akkoriban is a legtöbb időt a stratégiai és taktikai játékokkal pepecseltem el, persze akkor még nem tudatosan csak megérzésből játszottam. Aztán szép lassan beszippantottak gazdasági szimulátorok is (Roller Coaster Tycoon for example). Mire felnőtt lettem már nagyon keveset játszottam, és egyre kevésbé került előtérbe, mint elsődleges szempont a grafika. Inkább azt kerestem, hogy melyik játék tud valami újat nyújtani. Ez persze volt, hogy visszavezetett a gyökerekhez és egy egyszerű FPS lövöldözős szösszenetben teljesedett ki (Bad Company 2), de azért általánosságban elmondható, hogy a Civilization IV-V és az Age of Empires sorozat szignifikáns előnyben volt minden mással szemben.

Múlt héten kérem-szépen elérkezett az idő egy olyan játékélmény befogadására, ahol grafika tulajdonképpen nem is nagyon van, a kezelő felület összetettsége megegyezik egy átlag irodai alkalmazással, vagy egy könyvelő programmal. Az egész szoftver nem több 200 MB-nál, és olyan egyszerű adatszerkezettel dolgozik mint CSV-k egymásra épülő kapcsolatai. A játék lényege egy bonyolult neurális háló menedzselése és akkor itt érkeztünk el arra a pontra, hogy vagy senki nem éri miről beszélek, vagy az eddig érdeklődő olvasóim felét mostanra elvesztettem. Pedig egy igenis élvezetes – ámde természetesen réteg – játékról van szó. Ez nem az a fajta, leülök picit lövöldözni hogy kikapcsoljam az agyam típusú maszlag (persze sokszor az is nagyon üdítő tud lenni még mindig). Hogy felfedjem a leplet elárulom, hogy a Democracy 3 című bithalmaz lesz most terítéken.

Ez kérem-szépen egy politikai-gazdasági szimulátor. Az egész lényege, hogy a játékos kap egy országot, amelynek ő a frissen megválasztott kormánypártját menedzseli. A kezelőfelület egy nagy buborékok halmazából álló egyveleg, amelyen megtalálhatóak a főbb mutatószámok (GDP, munkanélküliség, szegénységi ráta, átlag keresetek, államadósság…stb.), az általunk menedzselhető/bevezethető/megszüntethető törvények, szabályok, adók (szja, kamatadó, áfa…stb.) és a főbb problémák, előnyök (szervezett bűnözés, alkoholizmus, munkaerő kivándorlás). Első ránézésre átláthatatlan katyvasznak tűnhet, de az igazság az, hogy egy parkinson kóros mamut is nagyjából öt perc alatt meg tudja tanulni a program kezelését. A játék célja egyébként – amellett, hogy igyekeznünk kell elkerülni az államcsődöt és megoldani a problémákat – a választás megnyerése a ciklus végén. Ehhez még középen kapunk egy 21 részre bontott grafikon sort ami a lakosságot, annak összetételét és az egyes választói csoportok között megosztott népszerűségünket van hivatott vizuálisan reprezentálni. Az egyes mutatók fölé tolva az egerünket egyből megtudjuk hogy az adott egység mely másik egységekre van és milyen hatással. Illetve hogy arra a mutatóra mi van hatással. Például ha a GDP fölé navigálunk, akkor láthatjuk, hogy a munkanélküliség, az alkohol fogyasztás és a magas adók csökkentik, míg produktivitás, a magas oktatási színvonal és jó közbiztonság meg növelik. Emellett persze a GDP-re nagyjából az összes többi mutató is hatással van, így ennél egy egész pókhálót kapunk.

Ha elkezdünk manipulálni a játékkal hamar beláthatjuk, hogy minden döntésünk – legyen bármilyen apró – hatással van 10 másik mutatóra, amelyek megint hatással vannak más mutatókra és így tovább. Például Ha növeljük az alkohol adóját, de csökkentjük a korhatárt (például ha USA-t játszunk 21-ről 18 évre), az növeli az alkohol fogyasztást, de növeli a bevételünket és a fiatalok körében a népszerűségünket. Persze a megnövekedett alkohol fogyasztás egyrészt növeli a GDP-t közvetlenül, de mellette csökkenti a produktivitást és bűnözést, amelyek viszont csökkentik a GDP-t. Kérdés nagyobb növekedést érünk-e el a fogyasztás általi növekedéssel, mint amennyivel csökken a mutató a közvetett hatások miatt. Ha kedvünk van próbálkozhatunk még a prostitúció legalizálásával, a könnyű és/vagy nehéz-drogok legalizálásával (aztán persze adóztatásával), bevezethetjük Amerikában is a chipsadót hogy kontrollálni tudjuk az egyre nagyobb mértékben eluralkodó túlsúlyosságot, ami csökkenti produktivitást, de befolyásolhatjuk a fogyasztói szokásokat az egészséges ételek támogatásával is, persze ez kiadást jelent. Ha meg akarjuk nyerni a liberális választóközönséget engedélyezzük a melegházasságokat, és még véletlenül se adjunk teljes jogkört és éles fegyvert minden rendőrnek. Persze ha a lakosság nagy része patriotista, akkor lehet, hogy utóbbival járunk jobban. Remélem sikerült nagyjából körvonalaznom, hogy milyen összetett játékról van szó, arról nem is beszélve, hogy aki most tanul makroökonómiát, annak nagyon nagy segítség lehet egyes összefüggések egyszerűbb megértéséhez. Persze kell hozzá némi angol tudás, egy kis gazdasági beütéssel, de szerintem nemsokára jöhet egy magyar lokalizációs csomag, az angolul nem beszélő honfitársaim nagy örömére. Egyébként ha hiszitek ha nem, van már Magyarország kiegészítő a játékhoz, amiben a 2012-es állapotoknak megfelelően kapjuk kézbe kicsiny hazánkat. Mondanom sem kell, hogy ez nagyjából az impossible kategória, de minimum egy Nobel díj kell hozzá, hogy nyerhető legyen. Ezek után kíváncsian várom, hogy mi lesz a következő játék, ami talán hosszú órákra le tud kötni (már amikor van annyi időm a tanulás/munka/edzés kombó mellett)…de nagy valószínűséggel a Hearthstone lesz az. Addig is jó politizálást mindenkinek!