Az “öt éves” felnőttek éjszakája

Régen írtam blogot. Olyan napló félét, amiben rövid magyar szavak összességeként egységgé kovácsolódó szakaszokban beszámolok arról, merre felé is halad jelentéktelen kis életem az univerzum eme aprócska szegletében, melyet az embernek nevezett humanoid élőlények Földnek hívnak. Eme elmaradásomat most ebben a bejegyzésben pótolni szándékozom – már ami az elmúlt hétvégét illeti. Az egész történetet ott szeretném elkezdeni, hogy volt pénteken egy olyan naiv víziónk, miszerint a Kutatók éjszakájával töltjük az estét, a városban fel-alá furikázva egyik egyetemről a másikra. Itt szeretném külön köszönteni múltbéli önmagam egy jól irányzott visszakézből arcon-csapással, mellyel egyben a mai kamasz generációnak üzennék: Ha nem tudod befogni a pofád előadás közben, akkor takarodjál elfelé, mert baromi idegesítő. Mivel lemaradtunk a “csodálatos fizika” előadásról telt-ház miatt, átorientálódtunk a CH épületbe kémia kísérleteket nézni. Megtaláltuk a legnagyobb előadót, ahol egy öreg prof nagyon karattyolt valamit, de a teremben 300 ember folyamatosan susmogott, így egy árva-büdös szót nem lehetett hallani abból, hogy mi is történik a pulpituson. Nagyjából fél órát ücsörögtünk ott a tömegben, ez alatt volt 1-2 robbanás, pár világító folyadék, meg egy minivulkán…de hogy mit hogyan és miért csinált, arról sajnos nem tudok beszámolni, mert vagy mindenki pofázott a teremben, vagy ha épp felrobbant valami, akkor olyan örömujjongásban tört ki egy emberként a tömeg, mintha legalábbis Tom Cruise táncikált volna be a terembe meztelen seggel és előadta volna a Gangnam Style-t. Bevallom azt azért megnéztem volna, csak a “fun” kedvéért. De komolyan, emberek! Öt évesek vagyunk? Értem én, hogy tetszik, de szerencsétlen tanár úr nem azért dumált az emelvényen folyamatosan, mert túl nedves volt a szája és ki akarta szárítani, hanem szerette volna elmagyarázni, hogy azok a jelenségek, amiken mindenki úgy összepisilte magát – mert úúúú kék láng, de kúúúúúrva jó – azok, milyen reakció eredményeképp jöttek létre.

tudományok éjszakája kutatók gyerekek idegesítő miért nem fogod be a szád mém

Ezen Cicámmal mind a ketten úgy felhúztuk magunkat, hogy nem is nagyon volt kedvünk a következő óvódás csoporthoz becsatlakozni, inkább mindketten éhesek lévén elindultunk valami harapnivaló után. Ennek az lett az eredménye, hogy “éppen most zárunk” bisztrótól jártunk “éppen most zárunk” bisztróig, míg végül a Blaha Lujza téren elegünk lett az egész “tökéletes kaja” hajkurászásától és beültünk egy gyrosra, az egyik kis török kajáldába. Ó bocsánat, ha török akkor kebab…de hát gyros volt kiírva. Úristen, megsemmisült a téridő-kontinuum.

Szombaton délelőtt egy kellemes normafai kiruccanást követően Budapest egyik legjobb szabadtéri szórakozóhelye felé vettük az irányt, – ami nem a ZP – hogy egy fergeteges Vad Fruttik bulival elbúcsúztassuk a nyarat és a Budapest Park-ot jövő tavaszig. Kicsit rövid volt sajnos, de legalább jó sok pörgős számot nyomattak bele a dobhártyáinkba. Ezzel bemelegítettem gyakorlatilag a tegnapi mozira, ahol Hugiékkal beültem az IMAX óriási focipálya méretű vászna elé, hogy egy Metallica koncertet nézzek meg 3D-ben. Először kicsit szkeptikus voltam a dologgal kapcsolatban, elvégre Metallica egy székben ülve? Milyen dolog már? De be kell, hogy valljam óriási élmény volt ilyen “testközelből” látni ahogy Lars karján a lecsorgott izzadságcseppjei mint a tűzijáték  robbannak szerteszét a dobverő alatt. Mondjuk a lábdob és a basszusgitár mellkas rengető hangterjedelmét nem adta vissza még az IMAX hangrendszere sem úgy ahogy egy koncerten illene, de ettől még nagyon jó volt a film. Több együttesnek kellene, ilyen jellegű produkcióval előrukkolnia, mert így a kevésbé rajongók is pár ezer forintért belekóstolhatnak a feelingbe és talán legközelebb már nem fogják sajnálni a 10-15-20 ezer forintokat egy rendes koncertre.

Ezzel el is érkeztem jelentéktelen kis életem eme morzsájának körbejárásával, ennyi történt velem hétvégén. Jövő héten a Mátrába megyünk sátrazós túrázós heppöningre, majd arról is írok egy kis szösszenetet, megígérem!