Kukuri-bluggy – avagy a Halkakas

halkakas_logo

Halackaaaaaaa. Fincsi halackaaaaaaa. Capkodósz. Igen-igen. Azt ettem tegnap. A nagy meleg okán ellátogattunk az Aquaworldbe és egészen a parkolóig el is jutottunk, aztán a nagy tömegre való tekintettel inkább visszafordultunk és tettünk egy kulináris kitérőt a belváros felé. Persze azt azért hozzá kell tennem, hogy először a Veres Pálné (5. kerület) utca helyett automatikusan a Veres Péter (17. kerület) útra navigáltam a gépsárkányt. Veres-veres…piros, vörös, krumpi, burgonya….ugyebár. Tévedni emberi dolog.

Tehát Veres Pálné u. 32. Itt található a Halkakas fedőnevű, a mostanában egyre felkapottabb kis belvárosi bisztró jellegű kajáldák egyik kiemelkedő képviselője. Mint a nevében is benne van, itt bizony nem fogunk steak-et tömni magunkba. Vagy hát legalábbis nem olyan állatból aminek megszámlálható mennyiségű végtagja van. Mostanában egyébként viszonylag dinamikusan fejlődik a magyar középosztály halfogyasztása, talán ennek is köszönhetőek az ehhez hasonló helyek (pl. BigFish, Halvár és a külföldön nagyon népszerű halas gyorsétkezde a Nordsee). A zárójelben felsoroltakkal ellentétben azonban a Halkakasban nem kapni olyan halat ami tengerben lubickol, ugyanis ebben a kis családi (vagy baráti) vállalkozásban a magyar halak népszerűsítését tűzték ki célul.

Maga a hely nem túl nagy, de kellőképpen retró hangulatot idéz, főleg a konkrétan járdára költöztetett külső egység libafos-zöld színű kemping asztalaival és székeivel. Az ételeket nagymama fílingű virágocskás porcelán tányérokon, a házi készítésű levendula és citromfű szörpöt pedig a hetvenes évek diszkó korszakát idéző különféle színű üveg poharakban kínálják fogyasztásra. Itt most muszáj megjegyeznem ha már szóba került: a szörpökkel nem voltam teljes mértékig megelégedve, kicsit ízetlenek voltak. Legalábbis a gyógynövényesek. Az erdei gyümölcsös viszont teli találat: teljes mértékben a gyerekkori emlékeket idézte, amikor nagymamám házi készítésű ribizli szörpét nyomtam fel a dudálós autóról vásárolt szódával.

A szilárd étkek választéka egyébként mind megtekinthető a honlapjukon a mérsékelten középkategóriás – kicsit drága de nem sértő – áraikkal egyetemben. Ami számomra meglepetés volt, hogy halászlé semmilyen formában nem szerepelt közöttük, ami azért egy édesvízi halakat kínáló vendéglátó egységben minimum felháborító. Persze most viccelek, hiszen a többi étel kárpótol ezért a hiányosságért, aki meg halászlét akar enni, annak ajánlom Balatonlellén a “Nádfedelest”. Én a magam részéről Harcsa-gyrost ettem bazsalikomos paradicsomszósszal. A krumpli a több másik oldalon is említett tökéletesen fantasztikus élményt nyújtja, a szósz egyszerűen zseniális, a harcsa pedig szimplán finom volt. Összhatást tekintve mindenképpen pozitív osztályzatot adnék, ha ez most az értékelésről szólna. Cicám a Vegyes hal ízelítőt választotta, ami egy adag pontyropogós-ból (hagyományosabb nevén haltöpörtyű), pár szelet baguetteből és egy kis tál curry-s busa pástétomból állt. Ízek szempontjából fantasztikus lehetett szerelmem arcát nézve, azonban a mennyiség kissé elmaradt az ár alapján elvárttól.

Mindenesetre kimondottan kellemeset vacsoráztunk a Fővám tér forgatagától pár saroknyira elbújva. A Halkakas halbisztrónak az estére 9 pontot adok. Az egy pont levonást kifejezetten az ár-mennyiség hányadost figyelembe véve ítéltem meg, de még így is bátran ajánlom mindenkinek a helyet, aki egy kellemes, hangulatos, retró bisztró élményére vágyik és még a halat is szereti!

Képek from player.hu