Szóval a vadkemping

Pénteken este még gyorsba teletömtem a Keresztapámtól kölcsön kapott 60 lityós hátizsákot (sátor, hálózsák, meleg ruha, kaja, egyéb járulékos terhek….19 kg). Aztán szombat reggel Cicámmal neki vágtunk a rengetegnek kutyástul. Már az elején kaptunk izgalmakat, mert a buszunk fogta magát és megállt a Solymári körforgalom kellős közepén, oszt az üzemanyag szivattyút vagy mit pumpálni kellett picit, hogy mégse kelljen mindenkinek Pilisszántóig gyalogolnia. 11 körül értünk oda, kutya dobozból ki, doboz hátra fel (+2 kg), uzsgyi.

Hát mondanom sem kell, hogy a kezdésnek betervezett 250-300 méteres szintkülönbség, amit így az első fél órában gyűrtünk le, egy picit elbizonytalanított a továbbiakat illetően. A plusz súlyt igencsak érezte a lábam. Pilistetőhöz közeledve ráadásul hatalmas szél kezdett fújni, úgyhogy egyre kevesebb esély látszott arra, hogy egy kellemes napsütéses sátorozást fogunk magunk mögött tudni – de szerencsére még sem történt semmi probléma. Úgy a 6-7. kilométer környékére már nem is volt vészes a dolog, egészen megszoktam a hátizsák tömegét.

A probléma csak azzal volt, hogy már rég magunk mögött hagytuk azt a rétet ami utoljára kemping kompatibilisnek nézett ki, és ahogy mentünk és mentünk, mindenhol térdig érő aljnövényzet, cserjék és sűrű erdő. Aztán Pilisnyeregnél nézegetvén a térképet láttam egy érdekesebb helyet, miszerint észak felé van valami kulcsosház. Hát mondom, ott csak van valami füves placc ahol letáborozhatunk, lassan kezd sötétedni is (ami egyébként nem volt igaz, csak kicsit elvesztettem az időérzékemet :D), menjünk arra. It was a good idea.

Odaértünk a házhoz, és még embereket is találtunk. Kiderült, hogy a ház a mai napig működik a Dorog Egyetértés Sportegyesület gondozásában. Az éppen ott tartózkodó természetjárók nagyon kedvesen megkínáltak tüzifával, tűzrakó hellyel. Egyébként a házban is meg lehet szállni egy főre 1200 Ft egy éjszaka. Emeletes ágyakból van összesen hat, azaz tizenkét férőhelyes a kecó, van pottyantós vécé és palackos víz. Sőt télen még van fűtés is PB gázzal. Mi inkább maradtunk a sátorozós alternatívánál, ha már úgy készültünk, meg hát az egyébként is ingyen volt. Azért a háztól tisztes távolban vertünk tábort, biztos ami biztos. Jó így annyira nem vol vadkemping a vadkemping, de közel sem volt egy kiépített kemping színvonalához – a természet közelségéről nem is beszélve.

Az éjszaka kellemesen telt, bár egy üveg házi bor elfogyasztása után, amit a házigazda tukmált ránk egy kicsit forgott a világ. Másnap könnyes búcsút vettünk és remegő lábakkal kaptunk magunkra ismét a hátizsákot. Mondanom sem kell, hogy a másnap nagyon másnap volt. Mire felértünk a Pilisszentlélek fölötti Pálos kolostor maradványaihoz, már egy picit úgy honvágyunk kezdett lenni. Na nem a természet miatt, csak éhesek is voltunk, meg a nagyon elfáradtunk. Végül sikeresen felértünk Két-bükkfa-nyeregig, ahol vártunk egy buszt, hogy aztán haza érve akkora gyrost toljunk be amekkorát nem szégyellünk. A túra teljes távja 23 km lett (ha végig jelzett úton maradunk akkor csak 20 lett volna), viszont 1132 m szintet gyűrtünk magunk alá (meg legalább ennyit ereszkedtünk is a sok hullámvasutazás miatt). Hát nem kellett sokáig ringatni egyikőnket sem…a kutya is teljesen kidőlt (még most is alszik).

Egyébként a második nap végére már egy merő sárszobor volt szerencsétlen, úgyhogy kapott egy frissítő fürdőt:) Összességében egyébként mindketten nagyon jól éreztük magunkat, bármikor szívesen megismételném.

túrista térkép útvonal itiner

Jövő hónapban ennél azért picit kellemesebb (hosszabb, de jóval kevesebb szintemelkedésű) túrára mindenkit szeretettel várunk a Lizzard Outdoor szervezésében. Részleteket megtaláljátok Facebookon.