Az üzenőfalamról

Ismét egy gyönyörű reggel virradt a kék könyv lakóira. Az üzenőfalakat uraló játék megosztások és vicces képek mellett megbújó politikai töltöttségű már-már gusztustalan grafikai tákolmányok között megjelent egy új állatfaj. Tévéműsor nélkül is sikerült kitalálnom, hogy tegnap lehetett az Eurovíziós dalfesztivál itthoni válogatásának lezárása. Mert persze ez is az a fajta műsor mindenkinek mint a ValóVilág, amit “én nem nézek, mert igénytelen és mindig szar, éééén nem nézem, na de ez az Alekosz….”. Persze most azon megy a nyálcsorgatás, hogy egy olyan előadó került be mint Magyarország képviselete, aki nyilván nem mehetne a Viván, mert nem szalonképes kinézetű, meg egyébként is csak egy szál gitárral meg egy szintivel tolja, hát milyen igénytelen. Bezzeg a Kállay vagy a Radics. Igaz előbbi alig tud magyarul, félig fekete (ami mint tudjuk őshonos Kárpátmedencei jellemző) és a dala címe a sokat sejtető My baby. Ja hogy ez sem magyar? Annyi baj legyen, úgy sem ismerik az országot ott kinn a külhonban. Oké, abbafejeztem a cinikus megjegyzések gyártását. Inkább elmondom a véleményem ByeAlex-ről.

Először is leszögezném, hogy nem épp a legjobb dalválasztást sikerült kivitelezniük, mert a Kedvesem című szám kevésbé erős, mint bármelyik másik alkotásuk. Ettől még nem vonnék le a semmilyen negatív kritikát egyből, mert ha megnézem a többi indulót, mondanivalóra azok sem tettek többet hozzá a versenyhez. Viszont a szám egyszerűsége lehetett a kulcs a továbbjutáshoz. Ugyanis a többi dal, amit felsorakoztathattak volna mind olyan mondanivalóval rendelkezik, ami talán nehezen emészthető lett volna a magyar – Király meg Varga Viktoron nevelkedett – közönségnek. De azért vizsgáljuk meg jobban a szövegét. Az egész szám végig kereszt (refrén) és félrímek váltakozásából építkezik, tökéletes ritmikájú minden sora (majdnem egyforma hangsúly szerkezettel).

Az én kedvesem egy olyan lány, akit
farkasok neveltek
és táncolt egy délibábbal,
majd elillant csendesen
az én kedvesem.

Egyszerű szerelmes szám, de mégis több van benne mint amikor azt mondjuk: szeretlek. Mesebeli érdemeket sorakoztat fel, ezzel tulajdonképpen mintegy angyali, vagy tündéri aspektusba emeli a kedvesét, habár ezt így egyszer sem mondja ki. Mondhatnék ismert magyar költőket, akikhez hasonlíthatnám szerkezetileg a verset, de persze akkor megint tele lenne a blogom mocskolódó hozzászólásokkal, így nem teszem. Azt még azért személyes megjegyzésként hozzáfűzném, hogy abban egyetértek azért a nagy többséggel, hogy vannak olyan együttesek, akik kisujjal földbe nyomnák ByeAlex-et (Gondolok itt például a Vad Fruttikra, vagy az Esti Kornélra, vagy akár bármelyik rap bandára – Hősök, Punnany Massif), mert mind szövegileg, mind zeneileg kevés kihívójuk van ma Magyarországon, de ezek az együttesek nem indulnak ilyen nevetséges marketinggépezet által “agyonhájpolt” versenyen. Az indulók közül én is ByeAlexet választottam volna és örülök, hogy a sok tizenkettő egy tucat együttesből végre nem egy Radio1 szökevény fog ott állni magyar színekben.