Őszi reneszánsz

Véget ért a szabadságok sora, kezdődik az oskola. Ja nem. Dolgozni kell…brühühü. Azért az elmúlt két hét elég jó arányban tartalmazott pihenő napokat. 9 nap szabadság után három napot dolgoztam, majd még négy nap grátisz pihi. Filmeztem, fotóztam, buliztam, játszottam, olvastam, sportoltam. És akkor be is fejeződne ez a bejegyzést, de nem adom ilyen hidegen a kását, hogy gyorsan belapátoljátok metafizikai gyomrotok kapuján. Meg kell említenem, hogy az egyik fotózás úgy esett, hogy elindultam Szentendrére, aztán megnéztem melyik busz indul onnan a leghamarabb és arra felszálltam. Ez a Pilisszentlászlói volt, úgyhogy minő meglepetés, Pilisszentlászlóig mentem. Aztán meg elindultam gyalog…a cél Visegrád. Készültek szép képek is, íme:

visegrádi apátkúti patak őszi levelek művész fotó visegrád apátkúti patak vízesések

Szóval a ködös, hűvös időjárás ellenére elég jól éreztem magam, de azért 5 óra gyaloglás után úgy éreztem, hogy mielőtt hazafelé venném az irányt illene megjutalmaznom magam valamivel. Hát kerestem a hiperokos telefonommal egy éttermet amit az egekbe magasztaltak és nem csalódtam. Az említett vendéglátóipari egység a Reneszánsz étterem volt, mely a Duna-parti országút mellett húzódik meg közvetlenül a palota alatt. Na most nem éppen úgy voltam öltözve, ahogy azt egy ilyen nívós helyen elvárják (szakadt és koszos méregzöld túranadrág, bokáig sáros bakancs, szakadt pulóver és egy kötött színben teljesen elütő “toszómici” sityak). Készségesen fogadtak persze, de némi méricskélést véltem felfedezni a pincérek szemében. Amikor megkértem ajánljon valamit, ami szerinte jó, közölte hogy a libamáj az de elég húzós az ára…nem mintha kérdeztem volna, hogy mennyibe kerül. Végül libacombot ettem vörösborban párolt káposztával és krumplival, vagy ahogy az étlapon szerepelt: Kövér lúdfi combja bazsalikommal, fokhagymával fűszerezve, gyümölcsös, veresboros káposztával, grulyalabdaccsal. Biztos ami biztos, azért mindig akadt egy pajkos pincérfiú aki folyton engem figyelt, nehogy lelépjek fizetés nélkül. Azért hogy lássák nem vagyok teljesen hajléktalan kipenderítettem az asztalra a telefonom, meg a végén adtam 12% borravalót, amivel együtt négyezer jómagyar forintot hagytam ott. Életem talán legfinomabb libacombját ettem, jó nagy is volt az adag meg hát agyagtányér, meg középkori hangulat. Az étteremnek az estéért 5 pontot adok. És ezzel ki is szaladtam ma mai műsoridőből, úgyhogy zárul Ricsi mókatára, köszöntöm a figyelmet, viszlát…