Ars Zenetika Gustus #2: Subscribe

subscribe zenekarÚgy volt, hogy egy magyar együttes után mindig egy külföldinek kell következzen a preferencia listámon haladva sorba. Ha az aktuális kedvenceimet nézzük ez valószínűleg a Red Hot Chili Peppers lett volna. Azonban őket nyilvánvalóan azért elég sokan ismerik (aki nem, az szégyellje magát és menjen művelődni). Úgyhogy a következő csapat akik bekerülnek a górcső alá a Kiscsillag….helyett a Subscribe. Ezzel eleget teszek nagy vonalakban a külhoni kritériumnak is, hiszen annak ellenére hogy – igen – magyar együttesről lévén szó, számaik nagy része angolszász nyelvezeten szólal meg. Sőt mi több egy-egy klippjüket megnézve annak látványvilágától és profizmusától akár még azt is hihetnénk, hogy valóban egy tengeren túli – vagy minimum egy finn – együttes muzsikája kúszik kifelé a tévéből. De ne szaladjunk ennyire előre…Ha belefogunk a srácok alkotta csoportosulás statisztikai és történelmi adatait átnyálazni észrevehetjük, hogy az előző áldozatunkkal ellentétben, egy viszonylag régi együttesről van szó. Hangsúlyoznám a viszonylag szót. Szóval a lényeg hogy 1999-et írnak hivatalos megalakulásként, ami azért már bizony 13 éve volt. Most egyesek (én is) baromi öregnek érezhetik magukat. Igen, a Mátrix is már 13 éves film. Először a kissé provokatív THC nevet ötlötték ki maguknak, aztán hamar váltottak Subscribe-ra, ami vélhetően azért sokat segített a széllesebb közönség sikerek elérésében. Számomra tavaly égették be magukat a szürkeállományba, amikor valami véletlen folytán közelebbi ismeretségbe kerültem az Álomtégla című számmal.

A szerelem azonnali és elsöprő volt mint a Sandy hurrikán. Végre egy magyar együttes aki magyarul énekel metált, olyan minőségben ami külföldön is megállja a helyét. Gondoltam én. Na, gyorsan rákerestem mindenféle online barlangokban számaikra és el kellett keserítenem a kezdeti lelkesedésem kacér mosolyát. Bizony angolul énekelnek. Persze nincs ezzel baj, mert így könnyebb külföld felé kacsintgatni, de mostanában sokkal szívesebben headbangelek vezetés közben magyar szavakat üvöltözve az előttem haladó lusta kocsisor felé. Egy ideig nem is nagyon foglalkoztam azzal, hogy hallgassam őket, inkább az előző szám különféle feldolgozásait nyomattam végtelenítve, mert hát voltak Akusztik koncerten is, meg Áthangolva a Müvészetek Palotájában. Előbbi, véleményem szerint, a magyar zenei élet egy meghatározó gyöngyszeme lehet. Persze, lehet elfogult vagyok, mert imádom a zongora hangját – vagy mert mind Bálint mind Máté hangszíne egyenesen zene füleimnek, hogy ilyen metaforátlansággal éljek.

Itt egy kicsit megtorpantam az írás közben, mert meghallgattam kétszer. Na de végül mégis elővettem ám a többi számukat és ugyan erős szelektáláson kellett átesniük mégis rengeteget beválogattam az örök ranglistának számító winamp playlistembe amit természetesen végtelenítve hallgatok. A legfontosabb amit ki szeretnék emelni, az a Gay Rodeo című szerzeményük. Ebben a számban találkoztam először azzal a ténnyel, ami a zenekar legnagyobb erőssége: szinte egyedi módon és tökéletesen egyesítik a jazz-t a metállal. Ami azért valljuk be nem egy egyszerű feladat ha harmonikus elegyet szeretnénk létrehozni. Hát nekik sikerült. Ebben a számban a kemény nu-metal vagy talán hardcore betétek mellett ugyanúgy jól érzik magukat könnyed zongora kíséretek, mint a jazz hajlításokkal és félhangokkal teli ének. Arról nem is beszélve, hogy végén kapunk egy komplett swing számot is lezárásképpen, melyben ha jól tudom a PASO fúvósai segédkeznek.

Aztán jöttek és jöttek és jöttek a számok, és sorba szerettem bele egyik után a másikba. Mindegyikben volt valami új. Az egyikben reggea-s beütéseket véltem felfedezni, a másikban technikás funky basszus kísérte végig dobokat és még egy-egy keménynek szánt üvöltés is befigyelt, hogy azért adjunk a metál hangzásnak. Hogy érzékeljük a stílusok keveredését egyből következzen itt most az Oidipus abortion clinic és a Use her friendly.

Mindkettő egy 2006-os A38 koncert keretében lett rögzítve. Előbbi egy jóval keményebb szám, de mégis tele vicceskedő hangszínváltásokkal és ügyes játszadozással. Másodiknál azonban a kezdés és a refrének mellett végig kísér minket Anga-Kis Miklós slapping bass technikája, ami ad egy funky-s körítést az egésznek. Srácok, minden túlzás nélkül….mestermű!

Szóval annak ellenére, hogy most külföldi együttes következett volna a “bitófára”, én egy újabb magyar bandát választottam ki erre megtiszteltetésre, hogy itt lógjon a többi kedvencemmel együtt. Egy újabb bizonyítékot sikerült felsorolnom arra a tényre, hogy nem kell ide tehetségkutató, mert akik igazán tehetségesek, azok felkutatják magukat és csak idő kérdése, hogy berobbanjanak a köztudatba. Remélem sikerült egy kis morzsát hozzátennem eme robbanás kenyeréhez…