Ars Zenetika Gustus #1: Vad Fruttik

Vad Fruttik logoA magyar lakosság jelentős hányada abban a hitben éli mindennapi életét, hogy a mai napig nem tudják: van élet az Eye of the Tiger-en túl. A Sláger rádión “nevelkedett” tömegek fülébe minden reggel ugyanaz a 2-300 szám kúszott és ebből sokan azt szűrték le, hogy a magyar (és a külföldi) zene nem fejlődött tovább, manapság már nincsenek igényes produktumot termelő előadók. Sajnos a 80-as évek végével bezárólag egy nagy űr tátong és nagyon sokan úgy tekintenek erre a vízválasztó vonalra, hogy innentől csak tüc-tüc van meg Spice Girls, Britney Spears és Lady Gaga. Pedig nagyon nem. Az utóbbi években a Petőfi rádió állt ki a fényre és talán ő lehet az az egy, aki szentjánosbogárként fényt visz a hátán, így mutatva utat. Próbálok idézgetni, de ez Likó Marcelléknek picit nyilván jobban megy. Igen itt már egyeseknek leeshetett a gondolatok száztonnás villamosa, most a Vad Fruttikon keresztül szeretnék egy pár szót feláldozni a mai magyar zenei élet oltárán.
Úgy gondoltam lesz egy ilyen rovat itt a blogban, hogy egy nagyobb lélegzetvételű cikk erejéig górcső alá veszem a kedvenc előadóimat, zenészeimet, zenekaraimat, példaképeimet és megpróbálok egy olyan képet bemutatni róluk, amiből át lehet majd érezni, hogy miért is kerültek ide. A Vad Fruttik egy külön mise, mert alapvetően egy egészen egyedi hangzásvilágot alkottak, amellett, hogy majdnem minden számuk egy picit más mint a többi. De mégis mindegyikben van valami közös. A szöveg. Najó, ne rohanjunk ennyire előre, mert abból mindig az lesz hogy valaki megbotlik. Kezdjük ott, hogy mi is ez a Vad Fruttik, hiszen nyilván van aki még sosem hallott róla. Ez egy magyar zenei formáció (minő meglepetés), ami 1996-ban alakult Várpalotán öt fiatal tehetésges zenész összeverődésének folyományaként. Hányattatott sorsuk volt eleinte, de végül 2005-ben sikerült berobbanniuk a köztudatba a Szerelmes dal című számukkal, melyet a Radio Cafe-nak köszönhetően ismert meg a nagyközönség.

A hirtelen jött sikerben nagy szerepe volt annak, hogy ez egy viszonylag könnyebben emészthető szám, mint az együttes többi műve, habár a Rio-val is elsöprő sikert arattak volna szerintem az elején. A zenekar dalai között egyébként a swinges jazz ritmusoktól és dallamoktól kezdve, az apróbb drum’n’bass és egyéb elektronikus zenei beütéseken keresztül egészen a rockosabb témákig minden megtalálható…van hogy egyetlen számon belül is. Jobb híján ezt ugye alternatív-nak nevezik, bár Magyarországon mindenre ráhúzzák ezt a jelzőt, ami nem LGT vagy Omega. Ezzel természetesen nem az említett nagy nevek ellen prédikálok, sőt.

A zenekar frontembere – Likó Marcell – véleményem szerint, mindenféle túlzások nélkül az egyik (ha nem a) legerősebb orgánummal megáldott férfi énekes ma kicsiny hazánkban. Egy teljesen átlagos hétköznapi ember életét ismerhetjük meg a számaikon keresztül és bár ezt nem tudhatjuk biztosan, de én kicsit úgy érzem, hogy a dalok jelentős része az ő élmény és érzés világából, emlékeiből, gondolataiból táplálkozik. Ezt az is alátámaszthatja, hogy nagyrészt ő írja a Fruttik szövegeit. El is érkeztünk ahhoz a ponthoz, ami egy nagyon markáns színfoltként ragyogtatja meg az együttest: annak ellenére, hogy rengeteg  saját megfogalmazásuk szerint “éfelvágós” daluk van, mégis mindegyikre baromira lehet pörögni – egy-két kivétellel. De a kivétel erőlteti az aszályt, mint tudjuk. Alapvetően én két részre tudnám osztani a számaikat: artérianyiszálós nagyon mély, és kicsit elvont bohókás. Az első típusból mindjárt két számot kiemelnék, a két személyes kedvencemet: Kemikáliák és Nem hiszek.

Mindkét dalban erős képként megjelenik a depresszió, az összetörtség és a szülőkkel való kapcsolat. Nem lehet nem észre venni, hogy mindkét esetben egyforma apaképet fest elénk, és ez tovább erősíti azt a sejtést, hogy valós problémáról, valós élményekről van szó. Míg a Kemikáliák pattogós, pörgős zenéje olyan erőteljes strófával indít, mint ez:

Tessék vedd be a gyógyszereid,
a kéktől elalszol, a sárga mosolyra derít.
Örökölt probléma,
az álmatlanság és a depressziós véna.
Nekem apám adta tovább,
kis ajándékként a saját génjein át.
És megnyomorgatott,
a nélkülözés, az alkohol, ‘s a drog.

Addig a nem hiszek visszafogottabb lassabb tempóban az alkoholista apakép nyomasztó hangulatával alapozza meg a számot, hogy rögtön utána az ebből eredő anyai szeretet és védelem okozta kimerültségre hívja fel a figyelmet. Az ember szinte átérzi az énekes fájdalmát.

Az én apám erősebb, mint az Isten
Gyerekként a templomban csak azt kértem,
Hogy ne legyen belőle lecsúszott nagyivó
De a harcban alulmaradt a Mindenható

Az utóbbi szám egyébként egy tökéletes válaszként fogalmazódik meg a végkifejletig Zorán – Apám hitte című művére. Míg az eredeti dal egy szerető szülőről élő emlék, a remény és hit pozitív jövőképét vázolja fel, addig a Vad Fruttik féle verzió, a teljes összetörtség, boldogtalanság és hite vesztettség érzésével sokkolja a hallgatót.

Sokat gondolkodtam, hogy vajon az MR2 Akusztik verziót másoljam ide, vagy az eredetit, de végül emellett döntöttem, mert ez inkább tükrözi az együttes stílusvilágát. Ennek ellenére javaslom annak a meghallgatását is! A depresszióval egyébként több műben is foglalkoznak. Na de ne kezdjük el egyből nyiszálni az artériáinkat, vannak egészen humoros és vidám szerzeményeik is az étlapon. Az én legkedvesebb kedvencem a szegény kis mostohagyerek, akit valamiért mindig elfelejtenek koncertek alkalmával. Őt úgy hívják, hogy Izabella.

Gyakorlatilag nem szorul magyarázatra a szövege…egyszerű, tömör, csípős mint egy paprikás lókolbász. Ennél groteszkebb ál-szerelmi vallomást talán még egyetlen előadótól sem sikerült elcsípni. Az utolsó refrén előtti versszak befejező sorainak halmozottan metaforikus orális orgiája már már irodalmi szintre emeli a pajzán disznólkodást:

Óóó, drágám, rágd meg a szerelmemet, falatozz belőlem újra!
S ha megemésztettél, a beleid mentén eressz a hűs sarokba!

Zárásként szeretnék megnyugtatni minden – a modern magyar hangszeres zenével most ismerkedő – olvasómat, hogy vannak ám sokkal – hogy stílszerűen fogalmazzak – könnyebben emészthető nóták is repertoárban. Gondolok itt a 80-as 90-es évek retro hangulatát idéző Sárga zsiguli, vagy Limondádé című dalokra, a füstös, pókerezős, szivarozós klubbok élményével feltöltött Mi ez a jó jazz-re, illetve Egy éjszaka bohémiában-ra. És még oldalakon keresztül sorolhatnám, mert mindhárom megjelent albumuk egy remekmű, egyenként mindegyik szám egy apró kis villanás a magyar popzene égboltján, melyek együtt egy szikrázó csillagképpé állnak össze.

A Vad Fruttik tökéletes példája annak, hogy lehet itthon is sikereket elérni egyszerű zenészként Megasztár meg X-faktor nélkül is…

Én biztatnám azt, aki kilép a sorból, s bátran előttem megy
Mert tudom, hogy jöhetsz még te is a fénnyel
Vagy lehetek én is az az egy