Éjféli randevú

Mikor is? Augusztusban! Ja nem, mert akkor a Wc-t újítottam fel. Akkor-akkor…március? Ügyeket intéztem, meg weblapot szerkesztettem. Januárban csak beteg voltam. Előtte meg volt egy karácsony ugyan, de inkább volt fárasztó mint pihenés. Akurvaéletbe…lassan másfél éve nem voltam szabadságon érdemben. Ez most már azért néha-néha meg is látszik rajtam, főleg hogy idebenn az amúgy is emelkedő szartenger tetején még ott hajókázik az egyik mobilszolgáltató katamaránja, fedélzetén a rengeteg kollégával akiknek az ügyintézését tisztelettel megnyertem még nyár elején. Így tulajdonképpen van egy-két munka amit már hónapok óta tologatok a jegyzet füzetem egyik oldaláról a másikra, mert nem nagyon tudok szeletet szakítani a tér-időkontinuum tortájából e-célra. Node, azért egy meglehetősen aktív és kellemes hétvégét tudhatok magam mögött, meg egy kellően fárasztó hetet.

Nem titok, hogy néha néha vétkezem a párkeresés kacskaringós oltárán és részt veszek olyan korlátozott létszámú – azaz két fős – eseményeken, amelyet manapság randi-nak, régiesen randevúnak szokás nevezni. Éppen kedden volt egy ilyen neves heppöning, mely a Zöld Teknős Barlangjában került megrendezésre. Én nagy lelkesedésemben elterveztem, hogy bérelek egy szeparét, mert hát csak háromezer forint és milyen baba, meg le is fogyasztható. A lyányka aranyos volt meg szép is, jól telt az ott töltött idő, finom volt a tea, sokat is ittam, mitől gyakran kellett urinális igényeimet kielégíteni a western jellegű faházak erdejében elhelyezett mellékhelyiségben. Lényeg a lényeg, mikor már éppen megfelelő időt ott töltöttünk ahhoz, hogy mindezt egy sétával levezessük, gondoltam diszkréten elsunnyogok fizetni. Kis aranyos indián hölgyeménynek jelzem ilyesfajta szándékomat, melynek hatására a következő szentenció szállott szabadjára sziszegő szájának széléről: Kilencezer forint lesz…

a kurva életbe mém

Hát itt lezajlott bennem egy gyors lefolyású akkut myokardinális infarktus, majd egy hirtelen sztrókot követő rendszerleállás és újraindítás után végiggondoltam, hogy lehet nincs is nálam annyi pénz. Óránkét háromezer? Azért már majdnem profi kurvát kapok, aki “húszér’ kúr és tízér’ szopik és talán még nem AIDS-es”. De persze én a végtelenségig romantikus és kedves srác vagyok, nem az a “szia muci, jó a ruhád, lenyeled a genyám?” fajta. Szóval nekem nem fekszik a még nem is ismerlek de már fektetlek felállás. Na mindegy visszatérve a teázóra kifizettem kelletlenül a csillagászati összeget, majd egy kellemes séta után hazatértem éjfél körül. A csajt azóta is várom, hogy válaszoljon az SMS-emre, szóval nem ez volt életem legjobban elköltött kilencezer forintja, de legalább a tea finom volt tényleg.

Egészen péntekig bezárólag még két kosárral bővült a gyűjteményem, úgyhogy egy mérsékelten sikeres hetet tudva magam mögött még este elmentem úszni, és még teljesítettem is a kitűzött célt (2+ km egy óra alatt). Szombaton Photoexpon voltam meg vasárnap is, ahol érdekes előadásokon vehettem részt, nyertem egy Iphone tokot (ok, nincs Iphone-om, de ingyen volt), rámsóztak két könyvet 6000 helyett 1500 Ft-ért és még kattintgattam is jópárat szebbnél szebb lánykákra irányítva az optikát. Közben még volt egy kis baráti összeröffenés is, meg mentünk mászni Zsoltival, szóval jól telt a hétvége na. Tegnap meg megszabadultam a fejtetőmet fedő dús szőrzettől. Ennyit rólam. És ne feledjétek, nem mindig lehet okosat mondani egy bejegyzés végén még akkor sem ha úgy kezdődik az utolsó mondat, hogy ne feledjétek…