Nem lesz megint az a cím, hogy ELMŰ!

Mindig az a lényeg, hogy fő az optimizmus, meg hogy jól csússzon aminek csúsznia kell, szóval használjatok WD40-et, avagy az univerzális síkosító mindenre gyógyír. Most, hogy így kellően bevezettem a bevezetendőt ismét visszatérek egy oly hálás témához, ami kifogyhatatlan forrásként szolgál a bejegyzéseim megírásához. Ez nem más mint a Budapesti Elektromos Művek. Nem szeretném túlságosan bő lére ereszteni a szólevest, inkább röviden összefoglalnám az eddigieket, kiegészítve az új fejleményekkel.

2011. október 12. – Befáradtam a Pólus Center ELMŰ ügyfélszolgálatára, hogy átírassam az órát anyám nevéről a sajátomra. Közölték kevés lesz ez a papír, még töltsek ki pár ívet, hadd dögöljenek az őserdők.

2011. október 18. – Visszamentem minden papírral hatszor letanúzva, aláírva, érvényesítve, föld alá három napra elvesztve majd megtalálva. Leadtam. Hallelujah testvéreim. Egy hónap múlva jön a szerződés.

2011. december eleje – Megejtettem egy telefonhívást, hogy merre felé leledzik a kérdéses okmány. Hát valami hiány volt, be kéne fáradnom…leszartam, így marad.

2012. május – Kapok egy rakás sztornó számlát anyám nevére, majd egy rakás számlát a sajátomra (a kettő még véletlenül sem egyezett). Telefon: ó még küldenek számlákat meg sztornó számlákat is, meg jön a szerződés. Ok!

2012. június – Valóban kaptam még egy papírgyűjtésnyi számlát, amit gyorsban le is sztornóztak (lelkiismeretesen mindet külön borítékban), meg egy szerződés szerű képződményt, amin a nevemen kívül semmi nem stimmelt.

2012. június vége – Bementem a Váci úti ELMŰ-höz hogy mégis watta fuck is this shit? Ügyintéző röhögött, ok kijavítja, elküldi az újat. A befizetések nem stimmelnek, de várjunk, van 200 ezer forint túlfizetésem. Bakker nem kellett volna pattognom, mindegy kijavítják.

2012. szeptember – Még mindig nem kaptam szerződést, viszont sikerült átállnom online számlázásra. Telefon, ok megy a szerződés. Biztos, ami biztos írásban is megreklamáltam, kaptam is rá választ, ne aggódjak.

2012. szeptember vége – Kaptam egy felszólítást, hogy tartozásom van és ha nem fizetek, ejnye meg bejnye nem lesz áram. Számlát persze nem kaptam csak egy héttel később. Csekk nélkül, de papíron. Congrat. Mindegy megoldottam, átutaltam.

2012. október – Még mindig nincs szerződés, újabb telefon. Pedig elküldték. Hát pedig kurvára nem érkezett meg. Ok, elküldik még egyszer.

2012. október 24. – Kaptam szerződést, amin még mindig különbözik a születési és a valódi nevem (egyiken Koczur másikon Kuczor), de legalább a többi adat stimmel. Igaz két példányt küldtek és más-más telefonszám van feltüntetve (egyiken a régi másikon az új számom), de ez már részletkérdés, aláírtam, visszaküldtem.

2012. október 26. – Kaptam egy levelet (két nappal a szerződés megérkezése után), hogy már hónapok óta nem küldtem vissza a szerződést aláírva és így nem vagyok jogosult a szolgáltatás igénybevételére, pótoljam 30 napon belül. Ez volt a slusszpoén, most már biztos vagyok benne, hogy idomított papagájok dolgoznak az ügyfélszolgálaton.

Szóval ne kezdjetek közművekkel, mert csak a baj van velük. Amúgy meg voltam tegnap előtt túrázni alone és csináltam szép képeket. Utána meg beültem a Reneszánsz étterembe Visegrádon és ettem egy libacombot, pedig nem is nyomtam meg a gombot (há há há). Ajánlom mindenkinek egyébként a helyet. Igaz végig úgy figyeltek, nehogy lelépjek fizetés nélkül, mint a james bond filmekben. Itt ott elbújva sandított felém egy-egy pincér fiúcska. De ez nyilván annak tudható be, hogy úgy néztem ki mint egy csöves (szakad túranaci térdig sárosan, szakadt pulóver, noname edzőcipő). Biztos, ami biztos azért kibasztam az asztalra az SIII-at lássák, nem vagyok csoró (bár ugye lophattam is). Végül azért adtam 12% borravalót, lássák milyen nagylelkű vagyok (meg mert nem akartam, hogy apróba kapjak vissza, utálom az aprót). Aztán hazajöttem aludni. Egyébként ne zsembojozzátok túlságosan a sását, mert kiferdül a pecsmeg meréjje!