Kis hétvégi film-mustra

Ismét részem lehetett a nyugati filmtörténelem két újabb gyöngyszemének megtekintésében. Hirtelen annyi jónak ígérkező filmet adtak ki jó minőségű korongokon, hogy azt sem tudtam melyiket nézzem. Végül úgy döntöttem, hogy könnyed vasárnap délelőtti szórakozásként a Men in Black hármat fogom górcső alá venni és kényelmesen elnyúlva a műbőr kanapén egy pohár frissen facsart limonádé és egy csomag kesudió társaságában megtekinteni. A könnyed szórakozás megvolt, de sajnos ezen kívül sokkal többet nem nyújtott a film. Az első két rész színvonalát még csak meg sem közelítette. Nagyjából így tudnám jellemezni az alkotást, és akkor többet nem is kell hozzáfűznöm:

filmek meme

Haladjunk is tovább. Esti programként a Diktátort ütemeztem be (szigorúan eredeti hanggal) kissé félve, mert Sacha Baron Cohen ugyan baromi nagyot alakított az Ali-G-vel és a Borattal, de a Brüno kritikán aluli volt (legalábbis szerintem). Mindenesetre már az első képkockán kacagtam egy visszafogottat, ugyanis a film úgy kezdődik, hogy “Kim Jong-Il emlékére”. Remélem nem árultam el túl nagy spoilert ezzel, de szerintem nem. A filmet egyébként valahol az Ali-G és a Borat között tudnám pozicionálni, ismét sikerült olyat filmre vinni ami odakötött a képernyő elé. Mondanom sem kell, hogy az egész film tele van megbotránkoztató és finoman szólva is etikai szempontból megkérdőjelezhető jelenettel, kijelentéssel, de ezt már megszokhattuk. Elöljáróban annyit azért elmondanék, hogy az előrehaladottabb női öntudattal rendelkező hölgyemények, ha nincs kellően fejlett öniróniára képességük, akkor lehet nem fognak olyan jól szórakozni a filmen.

A film alapját egy képzeletbeli ország és diktátorának – Aladeen generálisnak – az urándúsítás iránti magasfokú érdeklődése, valamint az ebből fakadó nemzetközi politikai feszültségek adják. Adott tehát egy autokratikus rendszer, egy félig-meddig önjelölt elnyomó aki atomfegyvereket akar gyártani (hogy lebombázza a zsidókat), valamint a másik oldalon az ENSZ és annak minden korrupciója. Természetesen megpróbálják a kedves diktátort kiütni a nyeregből, valahogy sikerül is egy New Yorki utazása során elfogni. Ebből születnek persze a bonyodalmak, levágják a szakállát, senki nem ismeri fel, a gonosz nagybácsija meg lepaktál az olajvállalatokkal és megpróbálja közben eladni az országot. Ennyit a spoilerezésről. Alapvetően a diktatúrának és annak vezetőinek próbál görbe tükröt mutatni az alkotás, de közben kellő mennyiségű fricskát kapnak a demokratikus államok vezetői is, kezdve az olajbiznisz adta korrupciós lehetőségektől, a “pénzzel bármit megvehetek” elv teljesen abszurd megjelenítéséig. A főszereplő diktátor által képviselt “mindenki hülye csak én vagyok helikopter” jellem megjelenik úgy a rasszizmus különböző formáiban, mint a totális hímsovinizmusban: “Imádom az iskolázott nőket. Tudod ez olyan mint mikor egy majmot látsz görkorcsolyázni”. Hát sértő vagy sem, de ezen a részen akkorát kacagtam, hogy leesett az uvulám a helyéről. Természetesen a végén heppi end van mint minden amerikai filmben, de ettől még biztos, hogy rengeteg politikai, vallási és polgárjogi szervezet fogja megtámadni kedves Cohenünket. De persze ezt már megszokhatta.

back in black men in black 3 kritika

Men in Black – Sötét Zsaruk 3
5/10
a diktátor sacha baron cohen

A Diktátor
8/10