Hajónapló, 2421. nap

Oly rég volt már, hogy az oldal nevének megfelelően blog-ot, azaz naplót írjak, hogy igyekszem ezt most pótolni. 2421 napja kezdtem el amúgy írni a blogot. Igaz így hogy nem járok iskolába és szórakozni is ritkán, nem nagyon történik semmi fergeteges, vagy említésre méltó esemény szerény személyemmel. Megpróbálom azért értékelhető csokorba szedni az elmúlt egy-két hét eseményeit, hogy picit pótoljam eme üresen ásító gödröcskét az oldal tartalmának sztyeppéin. Itt meg is említeném, hogy immáron ez nem csak sztyeppe de egyből préri is, hiszen két nyelvűvé avanzsálódtunk. Igaz, még csak egy-két szösszenetet volt időm és energiám lefordítani, de az elkövetkező évtizedekben előfordulhat, hogy még egyszer be is fejezem a bejegyzések fordítását visszamenőleg. Egyébként, akinek még nem tűnt volna fel, itt bal oldalt fent van egy kis Facebook-os dobozka, ha ott rá bligybligy-el valaki a Tetszik gombra, akkor mindig kap értesítést ha új említésre méltó bejegyzés tolja át magát az internet szülőcsatornáján. A bligybliggyel kifejezésért köszönetet mondok Dániel kollégámnak az egész magyar nyelv nevében.

A Börzsönystock óta voltam azért egy-két zenei kultúrális szórakozódáson. Mindjárt meg is említeném a Dallamos Villamos becenevű koncertsorozatot, melyet a 4-es villamos utazóközönsége nagy örömére, a Magyar Dal napja keretében rendeztek meg. Egyik kollégámmal meg is ragadtuk az alkalmat, hogy a Néhai Bárány előadását végighallgassuk, amíg a nosztalgikus hangulatú fa üléseken zötykölődtünk Újbudáról a Moszkva térig…ohh pardon Széll Kálmán térig. Íme egy kis ízelítő, amit rögzítettem.

Egyébként a zenekart gyakorta meglesheti a lelkes érdeklődő a Keleti Blokk művészeti egyesület rendezvényei és nyílt-napjai keretében az Ajtósi Dürer sor 19-21. szám alatt. Repüljünk is rögtön tovább, hiszen azt ígértem naplót írok. Rögtön a villamosos koncert befejezését követően átslattyogtunk a Millenárisra, ahol végül én személy szerint 20 perc után eldöntöttem, hogy nem fogok itt a tömegben ácsorogni, hogy a 4-500 méterre lévő színpadot alig látva várjam az általam kedvelt együtteseket, akik lehet hogy már rég felléptek, csak ugye mi késtünk. Úgyhogy a Szimfonik 2.0-ból a Hősöket és Compact Discót sikerült megtekintenem tisztes távolból, majd  tovább álltam hazafelé. Ezen kívül a Szimplában voltam Harcsa Veronika koncerten (amit végül nem néztünk meg, inkább beszélgettünk egy helyiséggel odébb), ja meg voltam vagy 3 Vad Fruttik koncerten is egy hónap alatt. További érdekesség, hogy az ELMŰ még mindig nem küldött szerződést, bezzeg számlát, meg felszólítást igen. Nyaljanak sünt.

A hétvégén meg családi bogrács partyn voltam. Mit szoktak még egy naplóba írni? Ja igen, otthon mit csinálok. Főzök, mosok, takarítok…lassan punci nő a lábam közé a sok házimunkától. Szerencsére sok húst eszem, úgyhogy ez nem fordulhat elő, mert mint már tudjuk a South Park című sorozatból, hogy aki nem eszik húst annak puncik nőnek a testére. Mindenhova.

Ezt csak úgy. Mert megérdemled! Igen te! Najó nem. Egyébként meg World of Tanks-et játszom, dolgozom, úszni járok. Ja igen elkezdtem megint járni úszni, mert Börzsönystockon voltunk strandolni és elkeserített, hogy 20 méter gyorsúszástól úgy kivoltam mint a liba. Alig kaptam levegőt…szégyen. Úgyhogy elhatároztam, hogy ezt nem hagyhatom 8 év úszással a hátam mögött, így elkezdtem járni a Szentmihályi Uszodába, amit mindenkinek nagyon ajánlok, mert egyenlőre még nincsenek olyan elborult árai, mint egyes helyeknek, ellenben a 21. századnak megfelelő technikai színvonal jellemzi. Tisztaság van, Automata öltöző szekrény (chipes karórával), ingyenes hajszárító, meleg vizes zuhany. Itt be is fejezném a mai bejegyzést szerkesztését. Még annyit az úszás kapcsán elmondanék, hogy én tök együttérzek Eric Moussambani-val, akit elneveztek angolnának. Kurvára el lehet fáradni gyorsúszásban, és igenis nagy teljesítmény, hogy egy ilyen pici országból kijutott az olimpiára.