Bolyfilozófia

Gondolkodtam. Felmerült bennem nem is olyan régen egy utópisztikus, pénz nélküli társadalom lehetősége amit rengeteg különböző aspektusból megvizsgáltam és miután rengeteg buktatón keresztül estem rájöttem, hogy valamiért ez nem működne, még ideális körülmények között sem. De miért? Mindig ez a kérdés. Ok és okozat. Ez adja meg a választ is. A kérdés az, hogy miért, a választ pedig már meg is kaptuk. Ha nem gondolkoznánk, fel tudnám tenni azt a kérdést, hogy miért? Nem. A legnagyobb fal amibe ütköztem az, hogy az emberek motiváció nélkül nem fognak dolgozni, vagy legalábbis nem fognak olyan munkát végezni, ami nincs az ínyükre. Hiszen ki menne el bányásznak és kockáztatná az életét, ha helyette ülhet egy irodában is nyugiban. Az ember elkezd gondolkodni, vágyakat, célokat szül magának. “Nekem az kell” “Én akarom azt”. Én! A társadalom nem így működik. Nézzük meg a hangyákat. Minden hangya dolgozik a bolyban, minden hangya tudja a dolgát. Cserébe “megdughatják” a királynőt. De nem válogatnak a munkában. Mindenki azt csinálja amit kell. Gondol egy hangya olyanra, hogy “hmm én egy hangya vagyok”? Nem. “Nekem ez a cipekedés nincs az ínyemre, inkább ásnék”? Nem. Tudja ő egyáltalán, azt hogy ő egy hangya? Nem gondolkodik, csak csinálja a dolgát. Az emberi társadalom legnagyobb rákfenéje a gondolkodás. Persze ez mozdította előre a fejlődést, ettől tartunk ott ahol tartunk. De ugyanez az oka a kapzsiságnak, az ezt kiváltó éhínségeknek, háborúknak. “Nekem kell az az olaj, elveszem, te meg dögölj meg”. Ok és okozat. Holott a Föld nevű bolygó működhetne úgy mint egy nagy hangyaboly. Mindenki tenné a dolgát, nem gondolkodna azon, hogy vajon ez a munka testhezálló-e neki, vagy hogy személy szerint milyen haszna származna ebből. De az emberben erőteljesen él az egó. Én! Én vágyom arra. Nekem kell az! Mindenki a saját világát építgeti. De ha meghal, az a világ eltűnik. Én létezem. “Gondolkodom, tehát vagyok”. Itt ez a monitor előttem. De ha én nem létezem, ez a monitor sincs itt előttem. Ez a buddhizmus egyik alapvető tanítása.

 Az vagyunk, amit gondolunk. Mindaz, ami vagyunk, a gondolatainkból táplálkozik. Gondolatainkból építjük fel a világunkat. – Buddha

A hangya nem gondolkodik, ösztönből cselekszik. Ehető? Viszem. Persze ezt sem gondolja így végig, automatikusan megy a kajáért, viszik a lábai. Én hangya vagyok. Nem gondolja ezt. Mégis megvan mindene. Pedig nem vágyik rá. Van háza, van étele, van “pinája”. Gondol ő olyat, hogy szexelni akarok? Nem. Mégis fog. A kutya gondol olyat, hogy szexelni akarok? Nem. Jön egy szuka aki tüzel, a kutya ráugrik és kész. Nincs első randi, erkölcstelenség, virágcsokor, satöbbi. A kutya teszi a dolgát. Ha sikerülne ezt sok gondolkodást kiirtani az emberiségből egy békésebb, boldogabb világban élnénk. Fejletlenebb, de boldogabb. Ezen gondolkodtam…