Öltözködési etikett

Az, hogy ilyen eddigi viszonylatban keveset írok – pontosabban kevés alkalommal – arra ad lehetőséget, hogy egyetlen bejegyzésbe sűrítsem a bennem lázongó, kitörni készülő gondolat seregeket, akik úgy döngetik lelkem kapuját, mint aszalt szilvás tej után valami más…valami mást. Természetesen igen, nézem az olimpiát és igen tegnap majdnem elpusztultam hirtelen jött magas-vérnyomás betegségben, de aztán valahogy feldolgoztam a férfi vízilabda válogatott  teljesítményét és megállapítottam, hogy már így is van hat aranyunk, örüljünk inkább annak, meg szurkoljunk a kézilabdásoknak.

A héten selejtezés volt itt benn nálunk, ami azt jelenti, hogy egy hatalmas halom kőkorszaki szerkentyűt összehordtunk nagy rakásba, majd egy erre járó teherautó platójára hánytuk. Előzőekből kiindulva, nyilván nem steril gépezetekről van szó, tehát úgy döntöttem, hogy “játszós” ruhába jövök. Mivel nem volt éppen hideg, még azt is megkockáztattam, hogy járószerveimet nem takarom el teljesen, így egy térdig érő rövidnadrágot kaptam magamra. Ja és ujjatlanban voltam. Itt jön a poén. Pusztán azért mert kilátszott a vállam és a vádlim, 10 emberből 8 szóvá tette, hogy” milyen laza vagyok”, “mit vegyünk búcsúajándéknak?”, “ez így porsche like öltözet?” és satöbbi. Egy nő bezzeg azt vesz fel amit akar. Sőt ha úgy öltözik fel mint egy két-lábon járó szexuális zaklatás, még mindenki meg is jegyzi, hogy milyen csinos ma. Nyilván nincs ellenemre, hogy a hölgyek kirakják amijük van, nem is ebből az irányból közelítem meg a kérdést. Inkább az foglalkoztat, miért főbenjáró bűn, ha egy férfi ember napsütésben, kétszázezer fokban nem hosszú farmernadrágban vagy egyéb hosszúnadrágban jár dolgozni. Ez megint az a kérdéskör, amit az etikett szabályok elavultsága kapcsán már egyszer elemezgettem. Egyszer valamikor kitalálták, hogy ez így jó és így kell lennie…nyilván volt jó okuk is rá. De azóta már biztos, hogy nincs semmilyen elfogadható indok arra, hogy miért kell nekem, mint férfinak elolvadnom a saját izzadságomban, amíg a jobbnál jobb hölgyek vígan billegetik a miniruhájuk alól kilátszódó minidolgokat.

Miközben írtam, viszont rájöttem valamire. Ha a maradék témákat, amik felsejlettek kobakom mögött, most nem írom ki magamból, akkor mondjuk holnap is tudok írni egy bejegyzést. Ugye milyen fenomenálisszor kolosszális.  Egész egyszerűen fenomenália. Ami lehetne mondjuk egy bolygó. Szívesen élnék ott…