Istent játszunk már megint…

A keleti vallások követői, és azok tanítói néha sokkal nyersebben, sokkal tisztábban látják a világot, mint bármely tanult nyugati professzor és ezt szerencsére elénk is tárják mindenféle szépen megfogalmazott mondatokban. Némelyek nehezebben érthetőek, elgondolkodtatóbbak (“Mozdulatlan elmével a szar is szép”), de van olyan amelyik penge élesen hasít az igazság fájó sebébe, és mégsem veszünk tudomást róla, hogy talán érdemes lenne bekenni egy kis bepanthennel.

Az ember  feláldozza az egészségét, hogy pénzt keressen. Aztán feláldozza a pénzét, hogy visszaszerezze az egészségét. És mivel olyan izgatott a jövőjével kapcsolatban, hogy elfelejti élni a jelent: az eredmény az, hogy nem él sem a jelenben, sem a jövőben: úgy él, mintha soha nem halna meg, és aztán úgy hal meg, hogy soha nem is élt igazán.

– A Dalai Láma

A nők hajhásszák az elérhetetlen szépséget, a férfiak a tökéletesen kidolgozott izmokat. Akinek valamilyen oknál fogva nincs tökéletes teste, mert mondjuk olyan az alkata, hogy hajlamos a hízásra, az többnyire fogyni akar – bár ez sem mindig igaz. De hogyan is csinálja mindezt? Itt jön a bejegyzés igazi íze, a kis csokipötty a cornetto tölcsérének csücskében. Az emberek kilencvenkilenc százaléka NEM megfelelő diétával és sporttal éri el a fogyást. Mert az ember lusta és nincs akaratereje. De miért? Minden vágya az, hogy lefogyjon, de nem tudja megállni hogy kóla helyett mondjuk gyümölcslét igyon (ami persze ugyanúgy televan szénhidráttal, de valamivel egészségesebb).

Az egyik oldal az aki folyton mondogatja, hogy “jaj hát én mindent megteszek azért, hogy fogyjak, de hát ilyen alkatom van nem tudok mit tenni ellene”…közben kétpofára zabálja a fehér-kenyeret mindenhez. Ezeket lehet könnyen olyan hülyeségekre rávenni, mint a juharszirup diéta, meg együnk mindennap három szem borsót a telihold fényénél pihentetett citromlében és akkor mindegy mit eszünk mellette úgyis fogyni fogunk. De szép lassan azért eljutunk a mondandóm lényegéig is, ami arról szól, hogy a kedves orvostudomány, hogyan készít két lábon járó pénzautomatát az emberekből, hogy aztán életük végéig fizethessenek hat csillió tonna gyógyszerért.

Korábban is volt ugye a zsírleszívás, mint a fogyás gyors és egyszerű (ámde kellemetlen és drága) alternatívája. Ez kisebb mértékben káros, mint amennyire hülyeség, hiszen ha nem figyel valaki az étrendjére, bruttó 1-2 év alatt ugyanúgy visszajön amit leszívtak. De itt az új őrület: gyomor-bypass. Igen, pontosan azt jelenti amire a neve utal. Fognak egy műbelet (vagy a páciens sajátját,  az márt nem tudom) és csinálnak egy átkötést a nyelőcső és a vékonybél között: így az étel útvonala kihagyja a gyomrot. Nyilván működik a dolog, hiszen a páciens nem fog tudni annyit enni, mert hamar jóllakottnak érzi magát a “kevés hely” miatt, ráadásul mivel kevesebb időt tölt a kaja az emésztőnedvekben ázva, így a belekben kevesebb is szívódik fel belőle. Így néz ki a stilizált képe, a hivatalos oldalukon:

gyomor bypass műtét

Na most ez már eleve olyan kérdéseket vet fel bennem, hogy vajon jó-e az, hogy a kaja kvázi emésztetlenül jut a bélrendszerbe, illetve hogy ezzel esetleg nagyon kevés tápanyag jut a szervezetbe. Meddig tart a fogyás? Mivan, ha túlfogy? És miért isznak kólát a módszerrel foglalkozó nyilvános konferencián? Az emberi hülyeség határtalan. És nyilván nem vagyok orvos, de ebben száz százalékig biztos vagyok hogy ez vissza fog ütni. Ne legyen igazam persze.