Ez a bejegyzés nem szól semmiről

Sokfajta blog bejegyzés létezik. Van amikor olvasok valamit és ez elindítja bennem mindenféle biokémiai ingerületátvivő anyagok termelődését és egyszerűen nem tudok megálljt parancsolni a kitörni készülő vélemény ömlenynek. Aztán a másik verzió, amikor csak úgy homlokon csap az ihlet egy nagy batár péklapáttal, hogy majd lefordulok a székről és elképesztő vágyat érzek arra, hogy írjak. Utóbbi esetben születnek általában a különösen beteg vagy elvont fogalmazványok. De van egy harmadik eset – melynek ez a bejegyzés tökéletes példázata – amikor nincs ihlet, nincs péklapát, nincs semmilyen hírértékű vagy említésre méltó információ, de mégis úgy érzem írnom kéne valamit, mert – és most jön a lényeg – már régen írtam. Mi ennek az eredménye? Egy semmit mondó, önreflexiótól hemzsegő értelmetlen és üres bejegyzés, amit mégis egy csomóan elolvasnak – köztük te is – és a végén rájönnek, hogy valójában nem is olvastak semmit. Na, ez egy tökéletes bevezetője lehet valami olyan mondanivalónak, aminek nem örülnék ha bárki elolvasná. Persze, ha most ennek a mondatnak a hatására mégis tovább követed a betűket, annak reményében, hogy valami arculcsapásként érő orgazmus-közeli állapotba taszít egy szaftos kis pletyka, akkor el kell, hogy keserítselek: továbbra sem kaptál egyetlen-egy töredéknyi kis információ-foszlányt arról, amiről azt sem tudtad, hogy mi. De ez benne van az emberekben. Tovább olvasnak, mert kíváncsiak. Mi lesz a vége? Hátha valami nagy, valami kolosszális, valami olyan katartikus csoda, amelyben sosem volt részük egy internetes napló olvasása közben. Az sem zavarja őket (téged), hogy már legalább két perce arról olvasol, hogy mennyire nem fogsz semmiről olvasni. Vagy mégis? Sosem lehet tudni. Hiszen már elültettem benned azt az apró kis zab szemet, amely a formás kis fenekedbe szoruló fürdősó módjára táplálja kíváncsiságod egyre erősödő viszketését. Annak ellenére így van, hogy tökéletesen tisztában vagy azzal a ténnyel, hogy az elmúlt egy percben legalább háromszor utaltam rá, hogy nem fogsz semmit megtudni, kezdve az eléggé egyértelmű címmel. Akkor miért? Olyan ez, mint a két kromoszóma: mondd egy férfinak, hogy egy csillag két milliárd fényévre van tőlünk és fenntartások nélkül elhiszi – de a kerítésre kiragasztott “frissen festve” felirat igazságtartalmáról saját tapasztalás útján is meg kell győződnie. És ez így van. De mindegy, hogy te nő vagy vagy férfi, még mindig olvasod ezt a bejegyzést, mert te is meg akarsz bizonyosodni róla, hogy igazat mondtam, amikor leírtam, hogy nem fog szólni semmiről. És ha most abbahagynám az írását, csak úgy mielőtt még elmondanám, hogy... »