Pofonokból ért az ember

Ugyan előfordulhatott esetleg, hogy tettem olyan kijelentést, miszerint unom a blogolást és a hétvége eseményeit a legkevésbé sem szeretném szóösszetételek formájában közszemlére tenni itt helyben…de ha volt is ilyen, akkor valószínűleg hazudtam. Tekintve, hogy ez egy blog, és mint ilyen a napló legközelebbi rokona, ésszerű lenne hogy valamit néha magamról is írjak és ne csak a sok hülyeséget hordjam össze meg vissza. Ettől teljesen függetlenül szombatról vasárnapra virradó éjjel komoly gondolatok mentek végbe ifjonti koponyám kérgesedése alatt. Ennek a katalizátora egy törött objektív…

Szombaton elhatároztam hogy mivel már nagyon régen ragadtam fényképezőgépet, a nyakamba kapom a táskám és elindulok a Gellérthegy irányába. Mindezt sikerült alig egy óra alatt megtennem hála a budapesti tömegközlekedésnek és alig került 640 forintomba. További 10-15 perc volt mire a csilliomodik lépcsőt és a huszadik nyelvükkel piros-pacsit játszó párocskát magam mögött hagyva megláttam a szabadságszobrot…meg egy kisebb hordányi válogatott külföldit. Kinéztem egy jó helyet két egymásba gabalyodott értelmezhetetlen élőlény teste között….that’s my spot. Állvány elő, gép elő, klikk-klikk…hmm ide teleobi kell. Óvatosan lecsavartam az alig 94 ezer forintos három hónapja vásárolt kis Tamron objektívemet és akkurátusan elhelyezem az erre a célra kialakított fakkban. Két lépés balra…páff. [Itt egy megközelítőleg 20 perces folyamatos szóismétlés és levegővétel nélküli káromkodással örvendeztettem meg a külföldi bámészkodókat…és a mellettem vadul egymás testnyílásaiban turkáló állampolgárokat]. A vadi új fotós táskám kialakítását még nem igazán szoktam meg és ebből kifolyólag nem gondoltam, hogy a plusz súly miatt a cippzár lefittyed és a táska egész tartalma egyenletesen szétszóródik a betonon. Az első gondolatom az volt amikor megláttam az optika földi maradványait, hogy óóóó bazdmeg…aztán rögtön utána az juttott eszembe, hogy óóóó bazdmeg. És még vagy egy tucatszor lejátszódott ez a bonyolult gondolatmenet, mire észhez tértem és úgy gondoltam ideje lenne felmérni a károkat. Visszakattintottam hát a gépre és megpróbáltam egyet lőni…az autófókusz motor működik. De ezen kívül a rekesz szétesett, az előtétlencse ripityommá tört (és mellesleg rászorult), a zoomgyűrű teljesen kilazult, valamint megmagyarázhatatlan zörgő alkatrészek járják násztáncukat odabent.

Mindezek után alig másfél óra alatt hazaértem és még egy órán keresztül őrjöngtem. Amikor lehiggadtam picit elkezdtem gondolkodni: kell egy új obi. De honnan a nyavajából akasztok most le ennyi pénzt? És itt jött a felismerés: imádok fotózni, és muszáj valami megoldást találnom. Rengeteg hobbim van, de egyiket sem csinálom olyan szeretettel mint ezt. Például itt van a gitározás. Havonta egyszer egy-két órát játszok…mégis van kettő…mi a retkes fasznak? És így folytattam tovább az elmélkedést, míg nem rájöttem, hogy a fotózáson és a falmászáson kívül a többi elfoglaltságomat nem csinálom olyan beleéléssel vagy intenzitással ami indokolná egy komolyabb felszerelés birtoklását. Elektromos gitár, erősítő, korcsolya, laptop, multifunkcionális nyomtató…vatera. A szülinapommal együtt meg egy kis spórolással, így akár még a konyha felújítására is marad pénzem. Meglátjuk. Ja amúgy ha valaki a szülinapomra ellenállhatatlan vágyat érez, hogy sok-sok pénzt költsön, annak itt egy kis segítség:) És most lopok picit Csabitól – Over and out!