Kopasz akciózsaruk és náci színészek

A mai nap két dologról is szeretnék beszélni nektek….nem mintha számítanának a számok, de KETTŐRŐL! Kezdjük azzal, hogy voltam színházban, mégpedig a Vígban és szerencsém volt megtekinteni a Lenni vagy nem lenni? című komédiát. Leszögezném, hogy baromi jó volt és görcsgombolyaggá röhögtem a rekeszizmomat. A darab arról szól, hogy a náci megszállás alatt lévő Lengyelországban egy színházi társulat a Hamlettet és a Gestapó című darabot játssza, ez utóbbi természetesen nem igazán tetszik a németeknek és leveszik a műsorról. Aztán a főszereplő hölgyemény beleszeret egy repülős tisztbe aki véletlen kikotyog egy csomó nevet és hogy visszaszerezzék ezeket az információkat a színészek a Gestapós jelmezeiket felhasználva beépülnek a nácik Lengyelországi intézményeibe. Ebből aztán persze rengeteg humoros és kínos jelenet következik, amelyeket nem árulnék el, hátha valaki megnézné.

A rendezés brilliáns, imádom az olyan darabokat, amelyekbe egy picit bevonják a közönséget is, vagy legalábbis a nézőteret épp olyan aktív helyszínné varázsolják mint a színpadot. A szereposztás is teljesen rendben volt, bár Kerekes József szerintem egy kicsit túljátszotta a szerepét – mint általában. A Hitlert játszó színészt alakító (ne azt hámozzátok ki) Fesztbaum Béla viszont olyan szinten eltalálta a szerepét, hogy azt a 20 percet amit kapott aktív szereplésként reflektorfényben, azzal gyakorlatilag elrabolta az egész előadást véleményem szerint.

Miközben ezt írtam eltelt három nap mert nem volt kedvem írni. Most sincs, de idegesített, hogy itt áll egy (Nincs cím) elnevezésű vázlat, gondoltam befejezem. Szóval a másik dolog amiről beszélni akartam az egy film: Párizsból szeretettel. Egy jól felépített, Travoltától megszokható tökéletes színészi játékkal tarkított, kicsit értelmesebb akciófilm. Hangyányit engem a Kiképzés című Denzel Washington mozira emlékeztetett, de annál sokkal jobban megfogott. Travolta mint kopasz, szakállas, fülbevalós különleges ügynök, aki kérdés nélkül kitépi a szíved és megeteti veled…hát valami zseniális. A szinkron hagy némi kivetnivalót maga után, de szerencsére megnéztem eredeti hanggal is és az feledtette a rossz élményeket. Nem akarok hosszabban kertelni róla, mindenkinek ajánlom….ennyi.