A zene határai

Én mindig úgy voltam vele, hogy nem ítélek el senkit az alapján, hogy milyen zenét hallgat. Ez most is így van, nem fogok senkit elítélni. Mint tudjuk a zene meghatározása eléggé általános és gyakorlatilag bármire rá lehet fogni, wikipedia szerint így hangzik:

A zene a hangok és a csend érzelmeket kiváltó elrendezése, létezésének lényege az idő. A pontos meghatározás nem könnyű, de abban általában egyetértés mutatkozik, hogy a zene a hangok tudatosan elrendezett folyamata.

A belezős-hörgős-halálmetált elnézem – ok, a minimal techno-t elnézem – ok, az experimental jazz-t elnézem – ok…mind mind megbocsátható és ha valaki akarja hallgassa, elhiszem, hogy tetszik neki. De most őszintén és komolyan, ez mi a lótúró:

Ha a wikipedia meghatározásának az első mondatát veszem figyelembe egyértelműen zene, hiszen hangok és csend váltakozik és érzelmeket vált ki belőlem, de sajnos nem pozitív érzelmeket. És igen most lehetne jönni a dubsteppel ami annyira felkapott most, de még abban is több szabályszerűséget és dallamot vélek felfedezni, mint ebben. És ő állítólag egy világsztár (megjegyzem csak reménykedni tudok, hogy Lenny Kravitz-hez semmi köze). A legszebb az egészben, hogy rákerestem még youtubon és találtam még pár számát, de mindegyik ilyen…egy jellegtelen elektromos tompa dob, néha egy-egy cintányér vagy snare és közben hamis szövegelés. Jézusom. Vagy csak én nem vagyok műértő?