Ártatlanságom elvesztésének története

A következő bejegyzést erős idegzetű és edzett gyomorral megáldott olvasóim figyelmébe ajánlom. A többiek pedig kizárólag saját felelősségükre, háziorvosuk vagy gyógyszerészük tanácsának és jóváhagyásának kikérése után döntsenek amellett, hogy most tovább olvasnak.

Büszkén jelentem közel 25 évesen elvesztetten a szüzességem…másodszor. Az első alkalom még valamikor a múlt évtized derekán történt, a szokásos tinédzserekre jellemző botladozásokkal, és az idézőjelben sötétben tapogatózással. Második szüzességem elvesztése több izgalommal járt, mert ebben a történetben én voltam az akit megdugtak. Itt mindenkinek hagyok egy kis időt arra, hogy különböző teóriákat gyártson, elképzelje, hogyan is történt, meg miért. És akkor folytatnám is azzal, hogy az aktust egy 1,5 méter hosszú, körülbelül 3/4-es locsolócsővel összehasonlítható, annál lényegesen merevebb anyagból gyártott eszköz bonyolította le velem. Igen, igen…kolonoszkópia bácsihoz volt szerencsém, amely magyarosabb nevén a vastagéltükrözés.
Hozzáteszem kaptam előtte erőszakdrogot, na nem GHB-t (bár lehet jobb lett volna) hanem valami dormicum nevű cuccot vénásan. Attól jól kifeküdtem, majd mondja a doki, hogy próbáljak meg lazítani… na ezt te sem gondoltad komolyan, mondtam magamban, de azért megtartottam a kábítószertől lebénult, rezzenéstelen arckifejezésemet. Mindössze egy 20 perces menet volt, jó mélyre hatolt a nagy szerszám, szerencsére nem hagyott bennem semmit. Utána pár percig meggyőző hitelességgel imitáltam egy törött főnyomócsövet, amíg a beleimbe belefújt levegő diszkréten távozott. Aztán mivel két napig nem ettem semmit és még hashajtóztam is, hogy szép csocsi-ragyi területet hagyjak a csőgörénynek, úgy döntöttem, hogy diéta ide vagy oda…nekem most egy Sertés McFarm menü kell de azonnal! Ham-ham. Szóval így vesztettem el életemben másodszor is a szüzességemet. Most már átérzem milyen az amikor nem szánnak elég időt az előjátékra…