System.out.println(“Helló, világ!”);

Mindannyiunknak vannak napok az életében, amikor különösebb indok nélkül, lelkiismeret furdalás mentesen mondanánk a legaranyosabb kislánynak is aki ránk nevet, hogy szopjál hónaljcseppet egy üde tavaszi napon te elfuserált kócfing, de persze nem tesszük, mert igazából jól nevelt, nyugodt úriemberek vagyunk. Van egy mondás ugyebár, hogy “csepp a tengerben”…igen ám, de van az a mennyiségű csepp ami már magában kitesz egy fél Atlanti óceánt, kibaszott tengeri csillagostul, medúzástul, delfinszarostul. Amikor bármit csinálsz (vagy nem csinálsz), bármit mondasz, biztos lehetsz benne, hogy valaki ki fogja nyitni a száját…de nem azért hogy megdicsérjen. És amikor már háromcsilliomodjára kötnek beléd egy idő után betelik a hócipő, és közlöd a világgal, hogy a mai napra kurvára ne szóljon többet hozzád semmilyen indokkal, mert a polcodon heverő életlen karddal szabdalod fel zsülienre a tökét annak, akinek a nap további részében bármi kifogása van azzal kapcsolatban amit csinálsz..

őrjöngés mém fuuuuu